pedagógus;közoktatás;Gloviczki Zoltán;

Hoffmann Rózsa egykori helyettese reméli, hogy összeomlik a közoktatás, mert akkor lehet valami újat csinálni

A szakember szerint kommunikációs fordulatra is szükség lenne, akadnak ugyanis olyan publicisták, akik lepatkányozzák a teljes pedagógustársadalmat.

Aki tüntet, nem azért tüntet, mert nem akar pedagógus lenni, épp ellenkezőleg. Ugyanazoktól, akiktől kénytelenek meghallgatni a gimnazisták, hogy milyen szörnyű a helyzet, azt is meghallgathatják, hogy a világ legklasszabb hivatásáról beszélünk – jelentette ki az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora a hvg360-nak adott interjújában.

Gloviczki Zoltán – aki korábban Hoffmann Rózsa regnálása idején helyettes államtitkár volt az egykori Emmiben – azt mondja, ma már mindenki látja, hogy krízis van, és fel-felmerül, hogy akár diploma nélkül is lehetne – mondjuk – az óvodákban vagy az alsó tagozaton dolgozni. Ezek az ötletek egyre többször előkerülnek, hiszen az oktatásirányítás kénytelen pótcselekvésnek is teret engedni. Nyilván nem ez a megoldás. Ha 10-20 évről beszélünk, akkor viszont nagyon optimista vagyok - magyarázza.

Azt hangoztatta, a mesterséges intelligencia drámai iramban fejlődik, s a döntő az lesz, mikor vesszük észre, hogy „a pedagógus nem arra való, amire használják”. „Minden politikai és egyéb szempont mellett a mostani krízis egyik fő oka az, hogy a gyerekek azt látják: az iskolában valami olyasmi történik, aminek semmi értelme nincs. Egy fiatal miért menjen tanárnak kevés pénzért, kritikus munkaerőpiaci környezetben, ha ott valami olyat kell csinálni, aminek semmi értelme nincs?” - tette fel a kérdést.

Gloviczki Zoltán úgy látja, nagyon fontos a fizetés, mivel ennek rendezése a „nulladik feltétel” ahhoz, hogy „bármi történjen”. Szintén ilyen alapfeltétel a heti óraszámok megállapítása. 

– Én már két-három éve is azt mondtam: abban reménykedem, hogy a közoktatás összeomlik, mert akkor muszáj újraépülnie. Mondhatnám, az volt az optimizmusom alapja, hogy tönkremegy az egész

– fogalmazott. Nyomatékosította, hogy az újrakezdésben reménykedik.  A már most óriási pedagógushiányt különböző intézkedésekkel, helyettesítésekkel el lehet tüntetni, és ebben némi javulás is jöhet, mivel vannak tartalékok a rendszerben.

Kifejtette, a kormány leginkább kulturális-ideológiai dimenziók szintjén politizál, nem a szakpolitikák határozzák meg a működését. Mint mondta, a kérdés az, mikor éri el a döntéshozók ingerküszöbét, hogy az oktatás kérdése egy valós társadalmi probléma, nem csak szakpolitikai kérdés. Gloviczki Zoltán kifejtette, noha lehet bagatellnek tűnik, de kommunikációs pálfordulásra is szükség van, mivel ma „vannak olyan publicisták, akik minden további nélkül lepatkányozzák a pedagógustársadalmat.”

Ráadásul önmagában fordulat lenne, ha arról szólna a közbeszéd, milyen fontos a közoktatás, nem pedig hogy egy csődtömeg. Felidézte, hogy a mostani felvételi szezon alatt úgy kellett szembenéznie gimnazistákkal, hogy tudta vagy sejtette, a tanáraik kint állnak az utcán. „Mindig megkérdeztem tőlük, hogy szerintük miért mennek vissza a tanáraik az iskolába. Nagyon jó volt, amikor tanárok is voltak ott ilyenkor, mindig mosolyogtak ezen a kérdésen. A világ legcsodálatosabb dolga pedagógusnak lenni! Aki próbálta, mint én, az tudja.”