"Szerencsére vannak még helyek, ahol a magyar mellett más nyelvet is elfogadott használni"

A két éve elhunyt Kálmán László 2017-ben adott interjút lapunknak a magyar nyelv napja kapcsán. A nyelvész akkor úgy fogalmazott: „a nyelvi sokféleséget kellene ünnepelni, ha már szeretnénk, igaz, a hazai kisebbségi nyelveket inkább védeni kellene, mint ünnepelni lehetne”. Kálmán László akkor hangsúlyozta, nem tud olyan országról, ahol ünneplik a hivatalos államnyelvet. „Az országok többsége többnyelvű, és azon, hogy Magyarország egyre inkább egynyelvűvé válik, igazán nincs mit ünnepelni” – zárta gondolatait a szakértő. Megkockáztatható: hazánkban a mai napig egy erős, XIX. századi kép él a nyelvről. „Nyelvében él a nemzet” – a közgondolkodásban ez a Széchenyi Istvánhoz kapcsolt mondat uralja a nyelvvel kapcsolatos elképzeléseinket, eszerint a nyelv és a nemzet szoros egységet alkot.

Hazánk egynyelvűségéről és a németajkú kisebbség irodalmáról Johann Schuth-ot, a Verband Ungarndeutscher Autoren und Künstler (VUdAK), azaz a Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetsége első elnökét, a Neue Zeitung német nemzetiségi hetilap főszerkesztőjét kérdezte lapunk.

– Szerencsére vannak még helyek, ahol a magyar mellett más nyelvet is elfogadott használni – állítja Johann Schuth, de hazánkban szerinte is érzékelhető egyfajta idegenkedés a többnyelvűséggel kapcsolatban. – Van olyan „nyelvtudós”, aki a tévében is hirdeti, hogy a gyerekek először magyarul tanuljanak meg, s csak hatéves kortól tanuljanak „idegen” nyelvet. Egyszer egy politikusnő azon sajnálkozott nekem, hogy szegény brüsszeli gyerekeknek egyszerre három nyelvet kell megtanulniuk. Mikor azt válaszoltam, hogy ezzel gazdagabbak lesznek, azt mondta, először egy nyelvet kell megtanulni – ecseteli a főszerkesztő.

Hazánk kisebbségi nyelvei saját irodalommal rendelkeznek, így a német is. A 2011-es népszámlálási adatok szerint 186 ezer ember vallotta magát a német nemzetiséghez tartozónak, viszont német anyanyelvűnek nagyjából 35 ezer magyarországi lakos tartotta magát. A nemzetiségi irodalom definíciója nem teljesen egyértelmű, Johann Schuth szerint magyarországi német írónak számít az, aki hazánkban a német kisebbséghez tartozik és németül (akár nyelvjárásban is) alkot. – Más nézetek szerint azonban létezik magyarországi német irodalom magyarul – mondja a főszerkesztő. – Valeria Koch például mindkét nyelven alkotott. Kalász Márton pedig sohasem tagadta meg származását, kiválóan beszélte a német nyelv irodalmi és sombereki változatát, és remek könyveket írt német közösségéről, csak magyarul. Ezt a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata elismerte a legmagasabb kitüntetéssel (Ehrennadel in Gold für das Ungarndeutschtum) – válaszolt a téma szakértője, aki szerint ez a kettős definíció több hazai nemzetiség irodalmára is vonatkozik. – Egyébként nagyra tartom azokat a hazai német származású írókat, akik kisebbségünk problémáit a magyar olvasótársadalom számára feldolgozzák – jegyzi meg Johann Schuth.

Egy adott nyelv anyaországának irodalma és a nemzetiségi irodalom jellemzői kapcsán Johann Schuth úgy nyilatkozik: – A németnyelvű irodalmak (korábban NDK, NSZK, Ausztria, Svájc, Luxemburg, Belgium, Dél-Tirol) természetesen nem egységesek, sem nyelvileg, sem tartalmilag. Azon belül is vannak regionális, helyi, nyelvjárási irodalmak. A mi irodalmunk regionális irodalomnak nevezhető, egy része Heimatliteratur, amelyben a szűkebb pátriát éneklik meg főleg az idősebb generáció tagjai, akik még a nyelvjárásban szocializálódtak. Ezzel szemben a fiatalabb nemzedék főiskolát, egyetemet végzett, a magyar és német irodalmi példaképeken nevelkedett.

– Ezek csak általános jellemzők – fejtette ki Johann Schuth. – Az irodalom tematikailag sokszínű, az alkotótól függ, a nagy műveltségű Valeria Koch és Erika Áts vagy Robert Becker autonóm szerzők, akik a politikai aktualitásokat is beleszőtték/beleszövik műveikbe. – A magyarországi német szerzőket egyszerre ihlették meg hazánk gondolkodói és a német nyelvű kultúra képviselői: Goethe, Rilke, Heidegger. A legfiatalabb generációnál a személyes témáikon túl centrális kérdés a német nemzetiség jelene és jövője.

A VUdAK 1992-ben jött létre, elnöke úgy fogalmaz a szövetségről: – A támogatásoknak köszönhetően felolvasásokat, kiállításokat tudunk rendezni, irodalmi és képzőművészeti könyveket, katalógusokat kiadni. Íróinkat hívják iskolákba, német táborokba, nemzetiségi eseményekre, Németországba, Romániába, mivel harmincéves kapcsolatunk van a Stafette Temesvári Német Írószervezettel. Az 1992-ben elindított VUdAK-könyvek irodalmi sorozatában eddig húsz könyvet adtunk ki – összegezte Johann Schuth.