káosz;Lakáskultúra;rendrakás;Marie Kondo;élettér;enteriőr;környezetpszichológia;

Ha már Marie Kondo is felhagyott a rendrakással, mihez kezdjünk mi az otthonunkkal?

Marie Kondo japán rendrakásszakértő, író és televíziós műsorvezető nemrég sokkolta világszerte többmilliós rajongótáborát: egy virtuális teaceremónián bejelentette, felhagyott a rendrakással, mivel már három gyermeke van, a család pedig a rendnél is fontosabb számára. Ezek után felmerül a kérdés, hogy mindazt, amit eddig tanított, mennyire kell komolyan venni. Vajon érdemes-e az egész lakásban patikarendet tartani, és ha igen, annak milyen pszichológiai előnyei vannak, szemben egy egészségesen belakott térrel?

Rend a lelke mindennek – tartja a mondás, és ez különösen igaz az otthonunkra, hiszen nem mindegy, hogy egy rendezett lakásban élünk, vagy az életterünk egy háború sújtotta övezet. A rendrakást persze sokféleképpen lehet elvégezni, a téma japán nagymestere, Marie Kondo (más néven Konmari) könyvet is kiadott erről, valamint 2019-ben debütált a Rakjunk rendet! című sorozata, majd 2021-ben a Tiszta Öröm című valóságshow. Ebben tanácsokat adott olyan embereknek, akiknek nehéz egyensúlyt teremteni munka és család között. A szakértő élete azonban idén megváltozott: harmadik gyermekének születése után úgy látja, nem a rendezett otthon a legfontosabb, hanem hogy élvezze a közös időt a kicsikkel.

Ezek után felmerül a kérdés: ha a világ egyik legprecízebb rendrakója is így látja a helyzetet, akkor vajon tényleg érdemes szigorú rendet tartani a lakásunkban?

Dúll Andrea környezetpszichológus szerint igen, hisz a rend elsősorban jó látványt, esztétikai élvezetet és komfortos érzést nyújt. Másrészt ha magunk rendezzük el a tárgyainkat, akkor azt érezhetjük, hogy ráhatásunk van a környezetünkre és a saját életünkre is. Harmadrészt át fogjuk látni, hogy mikkel is rendelkezünk. – A rendrakásban nem véletlenül fáradunk el, hisz az nemcsak fizikailag, de gondolatilag és lelkileg is megdolgoztat minket. Egy könyvespolc rendezése során például felidézzük, hogy az adott könyvet olvastuk-e vagy sem, tetszett-e vagy sem, mi jut róla az eszünkbe, és kitől kaptuk. Szóval ez egy lelki utazás – mondja a pszichológus.

Elrejteni a káoszt

Hogy egy teret berendezzünk, hívhatunk szakértőt is. Bertóty Eszter enteriőrtervező például azzal foglalkozik, hogy éttermek és kávézók mellett magánszemélyek otthonát alakítsa ki ízlésesen, vagyis tanácsot adjon abban, melyik térnek mi legyen a funkciója, és milyen tárgyakat helyezzenek el benne. Sőt, ha szükséges, akár új, kibővített szekrények vagy átlátható könyvespolcok tervezésében is segít. – A tereket a lakókkal közösen alakítjuk ki, de hogy később azokban rend uralkodik-e, vagy sem, az már tőlük függ – mondja Bertóty Eszter. A tervező szerint olykor egy apró lépés is sokat segíthet: például ha a hálószobából elteszünk egy fotelt, mely könnyen „ruhaszoborrá” válhat. A káoszt pedig akár el is rejthetjük. Az előszobában érdemes a cipőket szekrénybe tenni, a dolgozószobába beszerezni egy komódot, a fürdőszobába meg egy fiókos tárolót.

– Ha konkrét szanálásról van szó, akkor abban a költözés is segíthet, ami az egyént motiválja abban, hogy szigorúbban szortírozza a holmijait – mondja a szakértő. A manapság divatos minimalista életmód pedig sokakat ösztönözhet arra, hogy csak olyan ruhákat és használati tárgyakat vásároljanak, amelyek tényleg megfogják őket. Bertóty Eszter szerint a bútorok terén hasonló változást lehet látni. – Vannak, akik inkább drágább, de márkás bútort vásárolnak, mert tudják, hogy az értékálló, később pedig megörökölheti a gyerek, vagy eladhatják. Így érdemes beruházni – mondja a tervező, aki szerint ez a gondolkodás már beszivárgott a középosztályba is. Az emberek érzik, hogy akárcsak egy márkás ruhának, úgy egy fotelnek vagy egy lámpának is lehet értéke.

Úgy látja, a Skandináviában, Japánban vagy Dél-Koreában megjelenő, végletekig minimalista stílus viszont itthon nem honosodik meg, aminek kulturális okai is lehetnek. Nálunk nem nagyon dívik az ennyire letisztult, pár bútorra redukált környezet. – Az emberek ezt unalmasnak és ridegnek tartják, ezért a többség úgy érzi, nem tudna ilyen térben létezni.

Kinek mi a rend

Ha a rend kérdését környezetpszichológiai szempontból vizsgáljuk, akkor rend alatt azt értjük, ha a személy és a környezete a legnagyobb összeillésben van, vagyis az egyén úgy észleli a környezetét, hogy az számára áttekinthető, kezelhető, és jól eligazodik benne. Ebben az értelemben a rend viszont szubjektív, hisz mindenkinek mást jelent egy komfortos otthon.

– Attól még, hogy rend van az egyik ember szemében, még nem jelenti azt, hogy a másikéban is – mondja Dúll Andrea. Egy lakásban például azok a területek, ahol dolgozunk, aktívan tevékenykedünk, lehet, hogy a külső szemlélő számára kaotikusnak tűnnek, holott azokban a szükséges eszközök, dokumentumok kézre állnak, miközben a tér illeszkedik az egyén aktuális lelkiállapotához is. Egy tinédzser esetében egy túlzsúfolt, kupis szoba például megfelel az ő belső rendezetlenségének. Egy ilyen szoba másrészt eszköz is lehet arra, hogy a fiatal, látva a rumlit, egy idő után rendet tegyen, és lélekben túljusson a kamaszkor olykor zavaros időszakán.

– Egy rendetlen környezet segíthet annak megélésében, hogy most éppen rendetlenség uralkodik az illetőben is – mondja a szakember.

Egy szellemi munkás – író, újságíró, marketinges – esetében pedig kifejezetten jól jön a káosz, hisz egy újságokkal, jegyzetekkel és könyvekkel telepakolt asztal akár inspirálhatja is az illetőt az alkotásban. 

A pszichológus szerint a szellemi foglalkozásúak az otthonukban nyugodtan kialakíthatnak egy ilyen zugot, ahol szabadon dolgozhatnak, a családtagokat pedig megkérhetik arra, hogy ezt tartsák tiszteletben.

Árulkodó terek

Ha sikerült rendet tenni, a terek szinte beszélnek rólunk. Ezt tapasztaljuk, amikor vendégek jönnek hozzánk, vagy amikor mi megyünk vendégségbe. Ilyenkor a házigazda már azzal sokat kommunikál magáról, ha körbevezeti a vendéget, hisz ezzel mutatja a társas fogékonyságát, de az is beszédes, hogy éppen milyen helyiségeket hagy ki, és hol kínálja hellyel a másikat. Eközben a vendég szinte mindent „olvas”: a bútorokon és falakon elhelyezett dísztárgyak, könyvek, fényképek és műtárgyak megmutatják, hogy a házigazda mit tart fontosnak, illetve milyen az anyagi helyzete, iskolázottsága, érdeklődése, higiéniája, és milyen sikereket ért el.

– A pszichológiában ezt úgy hívják, attribúció – mondja Dúll Andrea. – Látok valamit, és abból levonok egy következtetést a lakóra nézve. Persze mindenki mást figyel meg: valaki azt, hogy mennyi könyv van egy polcon, míg más azt nézi, mennyire felszerelt a konyha. Én viszont óvok mindenkit attól, hogy egy lakásból messzemenő következtetéseket vonjon le. Például abból, hogy valaki színek vagy nagyság szerint csoportosítja a könyveit.

Létfenntartó erő

Marie Kondo egyik fontos tanítása, hogy azokat a tárgyakat tartsuk meg, amelyek boldoggá tesznek minket, amelyek pedig nem, azokat dobjuk ki. De vajon ez a gyakorlatban is ilyen könnyen megy? Dúll Andrea úgy látja, bizonyos dolgokat azért esik nehezünkre kidobni, mert sok nem tudatosult emlék, hangulat vagy asszociáció kötődik hozzájuk. Éppen ezért ha valaki meghal, akkor a házastársának és gyermekeinek időbe telhet, mire képesek lesznek eladni a tárgyait vagy a lakását – ha egyáltalán eladják.

Másfelől ha valaki idős korában elveszti a párját, és már nincsenek családtagjai, se barátai, se ismerősei, akkor az otthoni környezet és a benne lévő tárgyak létfenntartó elemmé válnak. Dúll Andrea szerint idős korban az embernek éppen ezért nehéz elköltözni, továbbállni, mivel a hátralévő években már problémás egy új identitást felépíteni. A tárgyak viszont segítenek abban, hogy az illető visszatérjen a múltjához, és emlékezzen arra, hogy ő kicsoda.