A 85 éves egykor kiváló oknyomozó újságíró írása szerint a Washington által kitervelt szabotázsakciót Norvégia aktív közreműködésével hajtották végre. Az olvasóban gyanút kelthet, hogy a Pulitzer-díjas Hersh, aki pályája során sokáig a legtekintélyesebb lapokban publikálhatott, nem ezek egyikében közölte cikkét, hanem a Substack szolgáltatónál újonnan indított blogján.
Az ok pedig az lehet, hogy a Hogyan bánt el Amerika az Északi Áramlattal című cikkében egyetlen, meg nem nevezett bennfentes forrásra hivatkozva fejti ki, hogy a robbanóanyagot az Északi Áramlat vezetékeire az amerikai haditengerészet búvárai helyezték el dán Bornholm sziget közelében. Egy forrás pedig nem forrás az újságírásban, főleg más bizonyítékok híján, s ezt komoly lapok nem vállalhatták. A 85 éves legendával az elmúlt húsz évben többször is előfordult, hogy anonim forrásokra támaszkodó, összeesküvés elméletet súroló írásait nem közölték nagy lapok, így például a The New Yorker sem, amelynek pedig évtizedek óta állandó munkatársa.
Hersh azt írja, a műveletet az amerikai búvárok a júniusi Baltops 22 NATO-hadgyakorlat leple alatt hajtották végre, s a tölteteket három hónappal később a norvégok egy P-8-as tengeralattjáró-elhárító repülőgépről ledobott szonár bója segítségével robbantották fel, az Északi Áramlat-1 és -2 négy vezetékága közül hármat tönkretéve.
Adrienne Watson, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának szóvivője szerdán teljes kitalációnak minősítette Hersh riportját. A CIA szóvivője szintén teljességgel hamisnak nevezte azt, ahogy a norvég külügy is azt az állítást, hogy részt vett volna ilyen műveletben. A szeptember 26-i robbantásokat a nyugati hatalmak Oroszországnak tulajdonították, de a találgatásokban Németország, Ukrajna, Lengyelország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok is felmerült lehetséges elkövetőként, ahogy a jelentős olaj- és gáztermelő Norvégia is.
Hersh állításait egyetlen független forrás vagy sajtóorgánum sem erősítette meg. A robbantás után rögtön gyanúba keveredett Oroszország azonban megragadta a kínálkozó lehetőséget: Marija Zaharova külügyminisztériumi szóvivő felszólította a Fehér Házat, hogy kommentálja a bemutatott „tényeket”. A Kreml kezdettől azt hangoztatta, hogy csakis a Nyugatnak állhatott érdekében tönkre tenni a Balti-tenger alatt Németországba orosz gázt szállító, több milliárd dolláros infrastrukturális létesítményt. Bizonyítékokkal azonban nem szolgált. A svéd, dán és német hatóságok eddigi vizsgálatai a szándékos robbantást megállapították, de nem mutattak rá egyetlen ország felelősségére sem.
Hersh forrása szerint a szabotázsakció ötlete 2021 decemberében merült fel Biden legfőbb nemzetbiztonsági tanácsadóinak megbeszélésein, ahol arról tanácskoztak, hogyan reagáljanak Oroszország küszöbön álló ukrajnai inváziójára. A tervet pedig Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó irányításával a CIA dolgozta ki, mindent elkövetve azért, hogy az amerikai részvétel ne legyen bizonyítható. Ehhez képest két héttel a február 24-i orosz invázió előtt - jegyzi meg Hersh - Biden nyilvánosan kijelentette, hogy az USA nem engedi megnyitni az új Északi Áramlat-2 gázvezetéket, ha Oroszország megtámadja Ukrajnát.
Az Északi Áramlat-2, amellyel megduplázták volna az ukrán tranzit megkerülésével közvetlenül Németországba küldhető orosz gáz mennyiségét, 2021 szeptemberében készült el, de soha nem helyezték üzembe, miután Berlin 2022 februárjában, néhány nappal Ukrajna lerohanása előtt, felfüggesztette az engedélyezését. Az Északi Áramlat-1-et Moszkva 2022 augusztusának végén leállította, közel 30 százalékos árrobbanást idézve elő a nemzetközi gázpiacon, ezzel zsarolva az ukrajnai háborúja miatt ellene szankciókat bevezető Európai Unió országait.
Az elzárt vezetékek felrobbantásáról szóló döntést Hersh cikke szerint Joe Biden amerikai elnök hozta meg, hogy megfossza Moszkvát a lehetőségtől, hogy dollármilliárdokat keressen az esetleg folytatódó európai földgázeladásokon. A Fehér Ház emellett attól tartott – Hersh szerint teljesen reálisan –, hogy a szállítások politikai befolyást biztosítanak Oroszországnak Németország és Nyugat-Európa felett, és gyengíthetik elkötelezettségüket az Oroszország által lerohant Ukrajna mellett.
Seymour Hersh
Seymour Hersh 1937-ben született, elismert amerikai oknyomozó újságíró, politikai író. 1963-tól az AP hírügynökség chicagói, majd washingtoni tudósítója. 1968-tól szabadúszóként a vietnami háborúról cikkezett, ő leplezte le az amerikai katonák My Lai-i vérengzését. Háborús tényfeltáró írásaiért, amelyek 33 újságban jelentek meg, 1970-ben Pulitzer-díjat kapott. Később ő tudósította a New York Timest a Richard Nixon elnök 1974-es bukásához vezető Watergate-ügyről.
Számos díjjal jutalmazott munkássága ugyanakkor nem egy botrányt is okozott az elmúlt két évtizedben. Például, amikor 2015-ben névtelen forrásokra hivatkozva megkérdőjelezte az Oszama bin Laden terrorista vezér megöléséről szóló washingtoni közléseket, azt állítva, hogy az al-Kaida vezérét a pakisztáni titkosszolgálat fogta el, és katonai segélyért eladták őt az Obama-kormánynak. Házi szerzőjének ezt az írását a The New Yorker nem volt hajlandó közölni. Hasonló sorsra jutott a két évvel korábban, 2013-ban írott cikke is, amelyben azt állította, hogy a szíriai lakosság elleni, gútai vegyi támadást az Obama-kormány azért kente a damaszkuszi vezetésre, hogy ezzel igazolhassa Szíria elleni katonai csapásait, pedig a támadást a lázadók is ekövethették. 2018-ban a brit titkosszolgálatnak azt az állítását vonta kétségbe, hogy orosz ügynökök Novicsok típusú méreggel próbálták eltenni láb alól Szergej Szkripal kiugrott orosz ügynököt. Szakértők szerint Hersh általában nagyon szkeptikus a hatóságok közléseivel kapcsolatban, és nem kérdőjelezi meg azt, amit a forrásai mondanak neki, akkor sem, ha az sokkoló.
A Fehér Ház attól tartott – Hersh szerint teljesen reálisan –, hogy a gázszállítások politikai befolyást biztosíthatnak Moszkvának Németország és Nyugat-Európa felett, és gyengíthetik elkötelezettségüket az általa megtámadott Ukrajna mellett.
