Kéri László: A Fidesznek most nem elég a ráolvasás meg a propaganda

A jelenlegi helyzet a Fidesz számára összehasonlíthatatlanul több kockázatot hordoz, mint amihez 2010 óta hozzászoktak – véli a politológus. Interjú.

A közvélemény-kutatások szerint egyre nő azoknak az aránya, akik szerint rossz irányba mennek a dolgok az országban, most már jól láthatóan elégedetlen a jelentős többség. Nem kellene már százezreknek az utcára vonulniuk?

Az elmúlt 35 évből hány valóban komoly, többszázezres tüntetést tud mondani? A nyolcvanas évek végétől egyetlen ellenzéki esemény, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése tudott megmozdítani ilyen jelentős tömeget, akkor a Hősök terén 300-400 ezren gyűltek össze. Az összes többi, az emlékezet és a legendárium szerint hatalmas megmozduláson a résztvevők száma jó, ha átlépte a százezret. De ezekből is talán, ha fél tucat akadt az elmúlt harminc évben.

Ezek szerint nem forradalmi nép a magyar.

A rendszerváltás óta eltelt időben csak akkor vonultak tömegek az utcákon, ha minden ellenzéki párt, civil szervezet és mozgalom együtt tudott működni, félretéve a saját ambícióit. Vagyis feltételek nélküli összefogás, illetve a primitív, egyéni célok háttérbe szorítása nélkül nem ment, s nem is megy.

Erre, látva-hallva az ellenzéki pártok vezetőinek legutóbbi megnyilvánulásait, a különutasság hangsúlyozását és a többiek kritizálását, jelenleg kevés az esély.

Egyedül a momentumos Donáth Anna mondta ki, hogy a civilek nélkül nincs esély a változásra. Viszont a politikai erők hatékony összefogása nélkül nem lehet megszólítani a civileket, s így az embereket sem.

Utóbbiak részéről azért szükség lenne társadalmi szolidaritásra is. Hogy ne csak akkor álljanak egy ügy mellé, ha közvetlenül érinti őket, mert így a legtöbb ügy helyi tiltakozás marad.

Ez is több, mint három évtizedes probléma. A rendszerváltás legfőbb üzenete a magyar társadalomnak az „én túlélése” volt. Egy ország nézte például csendben és érdektelenül végig, ahogyan megszűnnek a munkahelyek, s lehetetlenülnek el egész települések, régiók. Vagyis ez nem újkeletű, nem Fidesz-kreálmány, a jelen hatalom épp csak él a beidegződéssel, és persze visszaél a helyzettel.

Jelen állás szerint ezt bátran megteheti.

Az elmúlt két évszázad egyik tanulsága, hogy a magyarok tűréshatára rendkívüli mértékben tágítható. Ám egyszer csak teljesen váratlan, s egészen radikális változás áll be, mint 1848-ban vagy 1956-ban: egyik forradalomnak sem látszott előzménye. Ahogyan 1988-ban sem hitte senki, hogy rövid időn belül akkorát fordul a helyzet. Amúgy most sem igaz, hogy passzív lenne a társadalom, a pedagógusok páratlan kiállása példaértékű, s láthatóan zavart okoz a hatalmi rendszerben.

Ahogyan az akkumulátorgyárak elleni tiltakozás is.

Láthatóan ezt elmérte a Fidesz. Szokás szerint a háttérben kötött üzletet, alkukat, s úgy gondolta, ahogyan eddig, most is simán lenyomja az emberek torkán. Ehhez képest többek között a legerősebb hátországában, Debrecenben áll a bál, ami komoly pofon. Ez egy olyan ügy, ami megosztja a saját táborát. Ráadásul nem ez az egyetlen, hiszen ilyen az infláció vagy a napelem-botrány is, melyek hatására egyre több kormánypárti szavazónak nyílik ki a szeme, s jön rá, átverték. A hatalom persze most is kommunikációs trükkökkel próbálkozik, de egyre kisebb hatásfokkal. A boltban ugyanis ugyanúgy többet kell fizetnie a Fidesz-szavazónak, mint az ellenzékinek.

Az ilyen ügyek pedig szép lassan láncszemként kormányzati csőddé állhatnak össze. Mert ilyen problémákkal még nem találkozott a Fidesz, eddig csak maga kreálta válságokat oldott meg, most viszont valósakkal szembesül, amelyek ellen nem elég a ráolvasás, a propaganda. Persze kérdés, mikor elégelik meg az emberek, hogy folyamatosan átverték-átverik őket? Ez lehet néhány hónap, de több év is. A folyamatot mindenképpen gyorsítaná, ha kiderülne, Brüsszel, megelégelve a kormány tevékenységét, nem ad pénzt, főleg, hogy Orbán Viktor még mindig azt hiszi, a maximumig feszítheti a húrt. Mint mindig, a jövő most is nyitott, de a jelenlegi helyzet a Fidesz számára összehasonlíthatatlanul több kockázatot hordoz, mint amihez 2010 óta hozzászoktak 2010 óta. Nagy kérdés, s ma még nem tudjuk a választ, ehhez a vadonatúj helyzethez ki és kik tudnak minél előbb, és főként eredményesen alkalmazkodni 2023-ban?