Egyre több új léggömb jelenik meg az éterben, majd minden földrészen regisztráltak már léggömböket az utóbbi hetekben. Az egész botrány február elején kezdődött, az amerikai légierő múlt szombaton lelőtt egy kínai kémléggömböt, majd múlt hétvégén három újabb azonosítatlan repülő tárgy jelent meg az amerikai és kanadai légtérben. Ez utóbbiakat is megsemmisítették, de minden jel szerint nem kémeszközök voltak.
Eközben a kínai kormány, új stratégiával állt elő. Miközben az első léggömb lelövésekor még elismerte, pekingi gyártmányról volt szó, de meteorológiai megfigyelésekre használták, most már azt állítják, az Egyesült Államok is hasonló eszközöket használ kémkedésre teszi, amivel közvetve elismerték: mégsem polgári célra használták. A kínai külügyminisztérium azt állította, az elmúlt évben legalább tíz amerikai kémléggömböt észleltek a kínai légtérben, köztük Hszicsiang és Tibet felett. Ezt azonban visszautasította az amerikai külügyminisztérium.
Kínai léggömbök már jó ideje repülnek az Egyesült Államok és más országok felett. A New York Times szerint egy kínai kutató ezt már 2019-ben elismerte.
Ez pedig arra utal, hogy akkor még az ilyen incidenseket a döntéshozók nem tartották olyan fontosnak, hogy nagydobra verjék, el akarták kerülni a diplomáciai feszültséget.
Míg a világon sokan Peking növekvő agresszivitásának jeleként tekintenek a kínai kémléggömbre, Kína igyekezett az egész ügyet az Egyesült Államok hanyatlásának jeleként beállítani. Peking szerint Washington csak belső gondjai, például megosztott társadalma és a kibékíthetetlen pártharcok miatt ijedt meg a léggömböktől, mert ezek a gondok arra késztetik Joe Biden elnököt, hogy keményen fellépjen Pekinggel szemben.
„Az incidens megmutatta a világnak, hogy az Egyesült Államok mennyire éretlen és felelőtlen, sőt, hisztérikus volt az ügy kezelésében” – olvasható a People’a Daily, a kormányzó kommunista párt angol nyelvű szócsövének nemrégiben megjelent vezércikkében. A kínai propaganda azt állítja, az amerikai elnök túlreagálja a helyzetet, és megpróbálja túlszárnyalni a kemény jobboldali republikánus ellenfeleit, hogy megmutassa, ő képviseli jobban az amerikai érdekeket Pekinggel szemben.
Hol áll Európa a kérdésben?
Bizonyos szempontból az Európai Unió profitálhat az egész amerikai-kínai konfliktusból, mert Kína számára ezzel felértékelődhetnek az uniós kapcsolatok.
Franciaországi nagykövete, Lu Saje az Európai Unióval való viszony megerősítéséről beszélt. Peking nyilvánvalóan meg akarja gyengíteni az EU és az USA közötti kötelékeket, ami azért nem lesz egyszerű, mert Európa, különösen a keleti államok, különösen szorosra akarják vonni e viszonyt a háború, s az orosz fenyegetés árnyékában. Ezen államok hajlandóak is követni az Egyesült Államok határozott fellépését Kínával szemben.
Csakhogy a Kína-politikát illetően sincs egyetértés a partnerek között. Jóval a léggömbügy előtt, még 2022 novemberben Hszi Csin-ping elnök Pekingben fogadta Olaf Scholz német kancellárt, akit bírálatok is érték amiatt, hogy éppen a mostani geopolitikai helyzetben tárgyal személyesen a kínai elnökkel. Hamarosan pedig Emmanuel Macron is Pekingbe utazik. Kína ezzel azt is jelezni kívánja, újra akarja fogalmazni az Új Selyemút néven ismert kezdeményezés nagy tervét, amely az elmúlt években veszített lendületéből.
Sem Párizs, sem Berlin nem kíván szakítani Pekinggel, és ebben burkoltan egyetért velük Róma és Madrid is.
Peking ebből megpróbál politikai tőkét kovácsolni, valamint abból is, hogy az Európai Unió nagymértékben függ Kínától a stratégiai nyersanyagok, valamint a zöld átmenet szempontjából alapvető jelentős termékek - például a napelemek - szállítása terén. Ezzel a helyzettel szembesülve az Európai Bizottság igyekszik a saját útját járni, s nem Washington árnyékában maradni. A Bizottság például egy olyan terven dolgozik, amely nagyobb autonómiát biztosít a stratégiai nyersanyagok terén.
Sokatmondó az is, az Egyesült Államoknak a tavaly nyári madridi NATO-csúcstalálkozón sikerült ugyan elérnie, hogy a szövetség felvegye a kínai fenyegetést is stratégiai koncepciójába, az európai szövetségesek ellenállása miatt azonban a hivatkozás kevésbé volt erőteljes, mint Washington remélte.
Ezek persze csak felvillantásai a két ország rivalizálásának. „Egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy egy második hidegháború küszöbén állunk” – állítja Jorge Heine, a Bostoni Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora, több Kínával foglalkozó könyv szerzője az El Paísban. Mit mondta, ezt az elméletét még 2020-ban is több szakértő elhamarkodottnak ítélte meg, mivel úgy vélték, csak egy technológiai-kereskedelmi konfliktusról volt szó, katonai-ideológiai felhangok nélkül. Mostanra azonban megváltozott a helyzet. Természetesen vannak különbségek a mostani és a korábbi hidegháború között, nem utolsósorban a kínai gazdaság ereje miatt. De akadnak hasonlóságok is, s ez a két világhatalom közötti harc folytatódni fog.
Mikko Huotari, a berlini székhelyű Mercator Institute for China Studies ügyvezető igazgatója szintén nyilvánvalónak tartja a korábbi hidegháborúval való hasonlóságokat a nukleáris fegyverkezési verseny elemeitől kezdve az ideológiai harcig.
A hasonlóságok közé tartozik, hogy a két világhatalom minél jobban megpróbálja kiterjeszteni befolyását a világ egyes régióra. Kína komolyan ráhatása van Pakisztán belpolitikájára, közeledik Iránhoz, Afrikában már régóta jelen van. Stratégiai kapcsolatot ápol Oroszországgal, s gazdaságilag profitál is a háborúból, hiszen az európai piacot elveszítő oroszok nyomott áron kénytelenek továbbadni a nyersanyagot Kínának.
De az Egyesült Államok sem ölbe tett kézzel nézi a kínai nemzetközi nyomulást. Washington közelebb kíván kerülni Újdelhihez,
nemrégiben pedig a Biden-kormányzat baráti országnak nevezte Indiát, és sürgette az amerikai vállalatokat, a kínai gyártástól való függőség csökkentése érdekében irányítsák át termelésüket oda és más országokba. Persze hosszú út vezet idáig, India ereje meg sem közelíti Kínáét.
Washington emellett nemrég megállapodást kötött a Fülöp-szigetekkel katonai jelenlétének fokozásáról, amely nagy stratégiai siker az Egyesült Államok számára.
Mindenesetre a hidegháború tézisét erősíti: lassan nehéz olyan régiót találni a világban, ahol ne lennének jelei az Egyesült Államok és Kína rivalizálásának.
Az első világbáborúban élték fénykorukat a léggömbök
Nem sokan gondolták volna még akár néhány héttel ezelőtt sem, hogy épp kémléggömbök miatt alakul ki újabb feszültség Washington és Peking viszonyában. Ezek ugyanis a múltban számítottak a hírszerzés és felderítés fő eszközeinek. A kémléggömbök jóval a polgári repülőgépek felett, 16-20 ezer méter magasságban haladnak. A kínai léggömb kialakítása és működése mindenesetre az amerikai szakértőket is meglepte. „Manőverezőképessége meghaladja a legtöbb nagy magasságot elérni képes léggömbét” – mondta el a Scientific American című tudományos lapnak John Villasenor, a Kalifornia Egyetem professzora. "Eddig csak olyan léggömbről hallottam, amelyik ki van szolgáltatva a szélnek" - ismerte el. A kínai eszközt kiválóan lehet irányítani a távolból, amit a szakértő komoly fejleménynek nevez.
Sokat elárulhat egyrészt a léggömb mérete, másrészt pedig az, hogy mennyi ideig tartózkodik a levegőben. Miközben Kína azt állította az amerikaiak által lelőtt léggömb, meteorológiai léggömbről van szó, szakértők szerint ez már csak azért sem állja meg a helyét, mert egy-egy ilyen eszköz általában mindössze néhány órát tartózkodik a légtérben, a lelőtt léggömb azonban napokon keresztül kémlelte Amerikát. Egy meteorológiai léggömb átmérője általában 6méter körüli, a kínai viszont nagyjából három busz méretű, 60 méter magas volt. Az is számít, a ballon miből készült. A különböző anyagok például másképp verik vissza a radar sugarait.
A léggömbök katonai célból való alkalmazása a 18. század végére nyúlik vissza, amikor a francia Montgolfier testvérek igazolták, hogy a hőlégballonok erre is felhasználhatóak. A léggömböket az amerikai polgárháborúban is használták, főleg felderítésre. A 19. század végétől a katonai léghajózás fejlődésével a léggömböt kamerákkal, távírókkal és más műszerekkel szerelték fel, amelyek részletesebb és pontosabb felderítést tettek lehetővé.
Az első világháború alatt a léggömböket az ellenséges mozgások felderítésére, a tüzérségi tűz irányítására és az ellenséges támadások korai előrejelzésére használták. Ezt követően azonban a katonai léggömb alkalmazása csökkent, a repülőgépek és más technológiai újítások megjelenése miatt. Ám továbbra is használták néhány speciális célra, például meteorológiai megfigyelésekre.
Napjainkban a katonai léggömbözéstnem annyira elterjedt más technológiákhoz képest, népszerűbbek a drónok és a műholdak.
A kezdetek
Az első sikeresen reptetett léggömböket a Montgolfier testvérek készítették Franciaországban 1782-1783-ban. Ezek pamutból vagy selyemből készült léggömbök voltak, hatalmas tojásra emlékeztető formával. A merev léggömböket tűz fölé tartották, hogy a füst minél jobban bejusson a gömb üregébe. Azt hitték, a füsttől emelkednek a léggömbök, de valójában a forró levegője okozta a felemelkedést. A léggömb első döntő stratégiai felhasználására 1794-ben, a fleurusi csatában ker
ült sor. A következő évben, Mainz ostroma során szintén „bevetettek” megfigyelő léggömböt. 1799-ben azonban Napóleon feloszlatta a francia léggömbhadtestet. Igaz, 1804-ben fontolóra vette Anglia lerohanását léggömbökkel, de egy tanácsadója lebeszélte erről a La Manche-csatorna feletti kiszámíthatatlan légörvények miatt.
