Azért azt ne tagadjuk, valahol legbévül mégiscsak briliáns tehetség ragyog a nemzeti, keresztény, konzervatív (alanyi közpénzmágnesként progresszív) béketábor délibábos egén.
Időről időre sikerül néven nevezniük, felmutatniuk, megjelölniük a gonoszt, hogy azt Diósförgepatonytól Görcsönydobokáig jól lássa az esetenként szertelenül kóricáló nyáj utolsó báránya is. A gonosznak sok arca van, sok neve van, és ezt muszáj hatékonyan tudatni a közönséggel.
Még a végén az ördöggel cimborálna a magyar, ha nem lenne résen a kormányunk.
E program jegyében Orbán Viktor nemrég a karmelitában fogadott egy Blount atya névre hallgató ördögűzőt. Igazából az sem volna furcsa, ha a kormány államtitkári vagy miniszterelnöki megbízotti rangban alkalmazna efféle mutatványost, ördöggel tele a padlás mifelénk. Nem kellene a libsikkel babrálni, csak rájuk eresztenék a hivatásos ördögűzőt, és a kellemetlen brüsszeliek azonnal belépnének a Fideszbe. A kormány amúgy lényegében a nulladik perctől ördögökkel harcol, a kommunistáktól a liberálisokon át a Norvég Alapig, és az Emberség Erejével Alapítványtól a melegeken át a menekültekig, Gyurcsány Ferenctől Soros Györgyig (a lista persze merő egy szemelvény), az orkokkal hadakozó Harry Potter kismiska hozzájuk képest. Blount atya a Budavári találka után egy szombathelyi szentmisén tartott előadást, amiről egy időre videó jelent meg a médiatérben, de a Telex tudósításának hála értesülhettünk a lényegéről. „Senki nem tudja Jézust legyőzni. Az ördög sem. Soros György sem”, mondá az atya, és ezt valószínűleg Soros Györgynek is ezúton kellett megtudnia. Mivel egy csomó ideje felszabadult, nyilván megint Magyarország felé vezeti morc seregeit. Közölte még Blount atya azt is, hogy Magyarországnak nagyszerű miniszterelnöke van, majd váratlanul szentté avatta őt, merthogy szerinte „Jézus másik neve Viktor.” Érik a lovagkereszt.
Az ördög amúgy mifelénk a lehallgatási részletekben van. A PEGA küldöttség például fel van háborodva, hogy Magyarországon úgy hallgatják le a civileket, mintha mi se történt volna. Én ezt nem is értem. Ha Kövér László (his/house master’s voice) szíves közlése óta ismert, hogy Magyarországon az ellenzék jelenti a legfőbb nemzetbiztonsági kockázatot (ergo ördögi erő), akkor miért is lepődünk meg azon, hogy a kormány előre megfontolt hatalomféltésből lehallgatta a fél magyar ellenzéket. Arcizma sem rezzent, bűntudatot sem érzett. Hiszen csak az akut nemzetmentés vezette. Akár az ellenzék közé is lövethetett volna.
Nélküle a kommunisták már szakmányban tépnék lefelé a körmöket az Andrássyn, általános lenne a norvég nyugdíjas melegkonvojok találkozása Pride nélkül is ugyanott,
és az orosz érdek ismét felülírta volna Magyarország érdekét (szerencse, hogy ezt sikerült egy Paks kettővel és a megbonthatatlan orosz-magyar barátkozással megelőzni.) A PEGA küldöttség feketén-fehéren kimondta, hogy Magyarországon „embereket figyeltek meg azért, hogy még nagyobb politikai ellenőrzést nyerjenek a közszféra felett... Gyakorlatilag bárkit megcéloztak, aki a kormány narratívájával szembe ment.” Jeroen Lenaers holland képviselő fogalmazott így az Európai Néppártból. Vagyis abból a keresztény-konzervatív pártcsaládból, ahol először telt ki a Fidesz becsülete. Azóta jószerével csak a szélsőjobb a barátjuk, mi például hetente a csodájára járunk, ahogy a magyar (nyomokban sem) közmédia a kormány európai párfogóit mutogatja a híradójában, de ügyesen elhallgatja, hogy időnként gyakorló náci tagtársakról van szó, de a többségük biztosan leesik az európai térképről (ha már szélsőség.)
De mit tesz mindeközben az igazságügyi miniszter, aki minden évben felmutat egy lemondásra bőven elegendő (a gyermekvédelmi/embermolesztálási törvénytől a Schadl-ügyig terjedő) bűnjelet? Értetlenkedik. A miniszter nem is találkozott a különbizottság tagjaival, jelezvén, nincs itt semmi látnivaló, és különben is, „a nemzetbiztonság az EU-tagállamok kizárólagos hatásköre”, tudatta a bátor elszaladása okát. Ez természetesen a mellébeszélés tankönyvi esete. Mert ugyan arra valóban kevés okot tudnánk mondani, hogy a magyar lehallgatások protokollját miért kellene egy észt pedagógus vagy máltai orvos EP-képviselőnek látnia, de ahhoz bizony tengernyi joga van az uniónak, hogy magyar ellenzéki politikus vagy független újságíró lehallgatása ne legyen már hatalomgyakorlási rutin (a kormánypárti újságírás egyébként olyan, mint az ellenszolgáltatásért szerelmeskedő szűzlány – létezhetetlen.) A Pegazus-ügyben „jogállamisági és alapvető demokratikus normákat sértettek meg, e tekintetben a magyarországi helyzet az egyik legrosszabb az Európai Unióban”, üzente ugyancsak a PEGA-küldöttség.
A kormány pikírt kommunikációját gyakorolta a héten Szijjártó Péter is, aki ismét megkülönböztette magát (és ezzel en boc a magyarokat) a jóérzésű európaiaktól. Történt, hogy az összes uniós külügyminiszter kiállt a kamera elé, és videóüzenetben vallott hitet az ukrán nép önvédelmi joga mellett Oroszországgal szemben. „Bátorság, tisztelet, méltóság, szabadság, hazaszeretet, szolidaritás”, mondták az európaiak.
„Sokszínűség”, mondta az államtitkár. Ez jutott a Fidesz eszébe a háborúról.
A vöröset (mint vér) és a fehéret (mint szabadság) értenénk. De ha az alávalóságnak van színe, a sokszínűségbe nyilván is ez is belefér.
Orbán amúgy az éves ördögűzését is megtartotta a minap, de a dolgok állása szerint maradt még ördögűzni való bőven. Ez az „isteni" rendszer már csak ilyen, nem bízza a véletlenre.
