Aki az ördöggel cimborál

A Magyar Zene Házában a Fesztivál Akadémia Budapest Sztravinszkij A katona története című kamaraoperáját tűzte műsorra Ascher Tamás rendezésében, a koncert második részében Vivaldi Négy évszak műve is tartogatott meglepetéseket.

Bejön a katona a színpadra. Mindene mozog. Mintha egyszerre táncolna és gimnasztikázna. Ifj. Vidnyánszky Attila már eddig is bizonyította, hogy egyedülálló a mozgástechnikája, ám Sztravinszkij A katona története című kamaraoperájának a címszerepében erre a képességére újra rácsodálkozhatunk. De nem csak erre, hanem a játékosságára, az ironikus, mégis komoly színpadi jelenlétére is. Egyszerre szomorú és vidám bohóc. A Fesztivál Akadémia Budapest produkcióját, amely most érkezett haza egy erdélyi turnéról, Ascher Tamás rendezte és a Magyar Zene Házában tűzték műsorra kedd este. Erdélyben Marosvásárhelyen, Csíkszeredán és Székelyudvarhelyen vendégszerepelt.

A Fesztivál Akadémia Budapestet a Kokas Katalin és Kelemen Barnabás hegedűművész házaspár nyolc évvel ezelőtt alapította és a kamarazenei koncertek, mesterkurzusok mellett évek óta helyet adnak a társművészeteknek. Ennek nagyszerű példája Sztravinszkij 1918-ban írt műve. A témája igencsak aktuális, hiszen egy katonáról szól, aki üzletet köt az ördöggel. A játéktér alkalmas arra, hogy az előadást utaztassák, hiszen a színpad közepén mindössze egy nagy fehér szekrény alkotja a díszletet (tervező: Devich Botond, a jelmezeket Szakács Györgyi jegyzi). A szereplők a szekrényből, vagy mellőle, mögüle bukkannak elő. A játékmód vállaltan a vásári komédiákat idézi, miközben tele van költőiséggel. A mesélő, Molnár Piroska a színpad szélén ül és a tőle megszokott derűvel és bölcsességgel adja közre a történetet. Nem is látja a szereplőket, mégis érzi a ritmust, amit persze a zenészek szolgáltatnak. A Fesztivál Akadémia kamarazenekarát Kelemen Barabás dirigálja. Az egész nagyon izgalmas összjáték. Az ördög Bezerédi Zoltán tényleg ördögi. Jó elkerülni az ilyen figurát, behízelgően kegyetlen. A királylány pedig a Fesztivál Akadémiát alapító házaspár legnagyobb lánya, a színészettel foglalkozó tizenkilenc éves Kelemen Hanna, aki más fontosabb szerepek mellett a Pesti Magyar Színházban Júliát alakította, az Eperjes Károly által rendezett Rómeó és Júliában.

A zene mellett a produkció meghatározó eleme a tánc, a mozgás. Góbi Rita fantáziával teli, nagyon szerethető koreográfiát készített.

Az előadás végén mesélőként Molnár Piroska vonja le a tanulságot, mely szerint egyáltalán nem okos dolog az ördöggel cimborálni. Hát ez így is van, A katona története című előadással viszont kifejezetten érdemes barátságban lenni, áprilistól több vidéki városban látható.

A koncert második részében Vivaldi Négy évszakát hallhattuk elsőre meglepőnek tűnő gesztussal, hiszen a zeneszerzőnek eredetileg a partitúrába írt szonett részleteit a muzsikusok között helyet foglalva narrátorként Kelemen Hanna adta elő. Ezzel gyakorlatilag folytatódott a színházi élmény, hiszen a próza nagyon sokat hozzáadott az igencsak népszerű, az általános iskola ének óráin is gyakran játszott négy tételes zenemű befogadásához. Hallhattuk, hogy mi történik tavasszal, nyáron, ősszel és télen. Utóbbin például beszakad a jég, de a nyári vihar, vagy az őszi szüret momentumait is érzékelhettük nem csak a zenében, hanem szóban is. Kelemen Hanna nemhiába muzsikus családban nőtt fel, ő maga is zenélt, remek átéléssel és ritmusérzékkel oldotta mag a feladatot. Mindkét mű példája volt annak, hogy a Fesztivál Akadémia Budapest alapítói miként alkalmazzák az inspiráló kreativitást, illetve ettől a művész és a néző miként érezheti szabadnak magát legalább néhány órára.