„Lehettem volna kutató, nem ily töltőtollkoptató…” – vallja szellemes öniróniával a Szövedékek előszavában a szerző. Szerénységét persze, akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk: alkotóként (s igen, kutatóként), szerkesztőként, sajtó alá rendezőként több mint tucatnyi kiadványt jegyez, közöttük kitüntetett szerepet kapnak a sajtótörténeti munkái. Önmagát azonban mindenekelőtt újságíróként határozza meg. Eredendő terrénuma mindig is a kultúra, ezen belül főként az irodalom volt. 50 év, 50 írás József Attiláról: a kötet poentírozott alcíme pedig híven mutatja, hogy a költőóriás élete és műve iránti elköteleződése igencsak tartósnak bizonyul.
Az írások műfaja igen változatos: tudósítás, riport, könyvismertetés, szakkritika, interjú, tanulmány, publicisztika egyaránt akad közöttük. Írásainak témáját a legkülönfélébb alkalmak képezik: például Hobó estjéről, Galkó Balázs versmondási maratonjáról, az Országház melletti szobor áthelyezésének botrányáról egyaránt avatottan számol be. Főként azonban könyvekről ír: forráskiadványokról, memoárokról, monográfiákról. Közöttük Gyertyán Ervin, Miklós Tamás, Tverdota György, Valachi Anna könyvéről vagy Szabolcsi Miklós hatalmas tetralógiájának záróművéről.
A kötet tehát majdnem pontosan összegzi a költő mozgalmas utóéletének elmúlt fél évszázadát. Majdnem, mivel – legalábbis önálló cikkben – nem vállalkozik az utóbbi évek legjelentékenyebb szakmai teljesítményének, az értekező művek kritikai kiadásának bemutatására (József Attila összes tanulmánya és cikke I-II. Szerk: Tverdota György és Veres András, L’Harmattan, József Attila Társaság, 2018). E hiány azért is különös, mivel hivatkozásaiban a szerző – méltán – épp Tverdota Györgyöt tekinti az egyik leginkább mértékadó szakembernek.
A kötetbeli szövegek feltétlen erénye a karakteres, határozott állásfoglalás. A szerző, kiváltképp vitahelyzetben, az élesebb fogalmazástól sem idegenkedik. József Jolán átdolgozott memoárjának valótlanságait, vagy a költő haláláról író Garamvölgyi László filológiai felkészületlenségét okkal bírálja igen kemény stílusban. Fogalmazásmódja joggal válik érdessé akkor is, amikor a költő örökségének igencsak gyakori, propagandisztikus-ideologikus kisajátítási kísérleteit sorakoztatja fel. Ennek tükrében viszont nehezen érthető, hogy miért vált óvatossá a közelmúlt vershamisítási botrányának ismertetésében (a leleplezés egyik fontos dokumentuma épp lapunkban jelent meg: Veres András: Egy „József Attila-kézirat nyomában, 2021. 02.24). Murányi Gábor cikke ugyanis, melyben aztán erősebbek lesznek a kétely gesztusai, a címével még bizonytalanságot sejtet: Edit örök. Szenzáció vagy hamisítás?
Nem véletlen, hogy az összeállítás egyik legizgalmasabb darabja Szántó Judit és József Attila kapcsolatának ellentmondásait és viszontagságait elemzi, hiszen a költő élettársának naplóját és visszaemlékezését a szerző rendezte sajtó alá. A szövegek summázata higgadt és korrekt: „Elfogult volt? Bizonyosan. Rosszul emlékezett sokszor? Így igaz. Tudatosan is ferdített? Ez is valószínűsíthető. Mindez azonban nem változtat írásainak forrásértékén.” A kötet fontos, a megjelenésekor revelatív súlyú írása, mely a Tiszta szívvel egyik lehetséges mintáját a cigány folklórból eredezteti (Íme, hát meglelték...)
Magától értetődik, hogy mesterszintű újságíróként elutasítja a nyilvánosság bármilyen (politikai, ideológiai vagy pusztán magánérdekű) szűkítését, nem akceptálja a mindenkori irodalmi élet változó tabuit, tekintélyérvek nem hatnak rá. Több írás utal arra, hogy például József Attila és Illyés Gyula rivalizálása, benne Kozmutza Flóra szerepe sokáig kényes témának számított. A két költő viszonyával foglalkozó Domokos Mátyás-összeállítást a szerző megalapozottan bírálja amiatt, hogy elfogult Illyés javára, aki viszont „a József Attila-ügyben sem tudott, sem akart őszinte lenni önmagához és az elképzelt utókorához”. Ennél azonban jóval sikamlósabb az a cikk, melyből – Kabdebó Lóránt és Péter László írásai nyomán – az olvasó megtudhatja, hogy Kozmutza Flóra nemcsak József Attilát és Illyés Gyulát, hanem Szabó Lőrincet is szerelmes versekre ihlette (A háromszoros múzsa).
Természetesen a Murányi Gábor által reprezentált kulturális újságírásra, mely hitelesen közvetíti a legújabb szakmai eredményeket, s amely időről időre maga is a szakma részévé válik, minden időben nagy szükség van. De napjaink növekvő zűrzavarában értékőrző szerepe kiváltképp fontossá válik. (Kronosz, 2022)
Infó
Murányi Gábor: Szövedékek – 50 év, 50 írás József Attiláról, Kronosz Könyvkiadó, 2022
