Ugyanaznap érkezett a hír, hogy Oroszország két hónap alatt összehozta az egész évre tervezett költségvetési hiányt, és hogy Szijjártó Péter szerint a szankciók egyfelől nem működnek, másfelől jobban fájnak Európának, mint Putyinnak. Európa gazdasága amúgy viszonylag jól van. Az a Németország például, amely a hazai nyilvánosság Bayer-Schmidt vonulata szerint részint nem létezik, részint kizárólag az olcsó orosz energiahordozókra alapozza ingatag versenyképességét (mindazonáltal fegyvergyárakat épít Magyarországon, tehát vagy mégiscsak létezik, és remélhetőleg versenyképes is, vagy nagyobb a baj, mint gondoltuk), mostanra teljesen levált az orosz gázról – kíváncsian várjuk, túléli-e legalább a holnapot.
A hazai kormánypárt rendre azon élcelődik, hogy „Brüsszel” háborús jóslatai nem igazán jöttek be. Ezzel majd számoljon el a belga főváros a saját választóinak, ha vannak neki olyanok – nekünk mindenesetre a mi elöljáróink azt ígérték, hogy Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, marad az olcsó orosz gáz és a rezsicsökkentés, megszorítások pedig nem lesznek. Most meg még azzal is szembesülnünk kell, hogy a béke, amelyet Orbán Viktor elvben már tavaly februárban elrendezett Moszkvában, a gyakorlatban valamiért mégsem akar beköszönteni. Holott a kormánynak csalhatatlan receptje lenne rá: Ukrajna adjon fel mindent, aztán lássuk, mi lesz. Simicskó István, a tehetséges kulcsmásolóból szerény képességű másod-hadügyérré előléptetett KDNP-s honatya olyan meggyőzően mondta az országgyűlésben: nincs béke kompromisszumok nélkül (ez talán meg is magyarázza, miért van az ország immár tizenharmadik éve permanens hadiállapotban).
„Ki kell törni a transzatlanti véleménybuborékból” – javasolta a Moszkva-Nairobi világpolitikai tengelyen egyensúlyozó Szijjártó –, „és máris rájövünk, hogy a többség velünk van”. Tényleg szívmelengető, hogy Kenya, Észak-Korea és Irán is támogatja a de facto Ukrajna lefegyverzését jelentő Színház utcai (ez a miniszterelnökség hivatalos címe) béketervet, csak valahogyan azt a bizonyos magyar nemzeti érdeket nem találjuk benne, ami állítólag a kormányzatnak a legfontosabb. Merthogy az orosz tankok lövegcsövei mégiscsak a határaink irányába néznek. A fronton a vérét áldozó magyar kisebbség helyzete generációkra ellehetetlenült Ukrajnában Orbánék leplezetlen oroszimádata miatt, a Putyin-rezsim pedig eddig jobbára vatikáni valutában fizetett érte, rátéve még egy extra politikai felárat az eleve csillagászati áron mért földgázunkra.
Még csak az sem igaz, hogy legalább a pápai állammal egy platformon lennénk. Az egyházfő külügyminisztere a minap feketén-fehéren kimondta: a Vatikán igazságos békét sürget, amelynek nulladik feltétele az orosz csapatok hazatakarodása. Ennek pedig – ha tetszik Szijjártónak és a többi terepszínű békegalambnak, ha nem – jelenleg a legbiztosabb módja, ha nem adjuk oda Oroszországnak azt a három dolgot, ami nélkül a háború folytatása még a rend, a fegyelem és a kereszténység putyini mintaállamában is elképzelhetetlen.