korrupció;Európai Bizottság;oligarchák;Orbán-rezsim;Tavares-jelentés;jogállamisági mechanizmus;Sargentini-jelentés;

Nernia visszavétele – Vajon tartja-e a szavát a Fidesz?

Heteken belül kiderül, elegendők-e az Orbán-kormány Európai Bizottságnak (EB) tett vállalásai ahhoz, hogy az ország hozzájuthasson az őt egyébként megillető, de a rezsim korrupciós kockázata és jogállami deficitje miatt felfüggesztett uniós forrásokhoz. A látványos (látványintézkedéses) megjuhászodás (különösen a szájaló virtushoz képest) szembeötlő, mégsem biztos, hogy elegendő. Ennél is súlyosabb az a bizonytalanság, hogy vajon tartja-e a szavát a Fidesz. Tizenkét év vitáit és mondásait átnyálazva azt kell mondanunk: aligha. A NER evolúciója olyan lényt hozott létre, amely más klímában nem maradhat életben. Ha az Orbán-kormány lemond a korrupcióról, amely a működésének a lényege, akkor nem lesz pénz az oligarchái és a médiabirodalma táplálására, és a percrendszernek máris ütött az órája. Nernia visszavesz, de vajon Nernia visszavehető?

Az Orbán-kormány és az Európai Unió súrlódása lényegében egyidős az Orbán-kormánnyal, a másodikkal és a továbbiakkal. A kormányfő már 2011 januárjában, az EU soros elnöki tisztében védekezni kényszerült. Pedig szép tervekkel nyitott: a pénzügyi válságot nyögő kontinens adósságkezelése, energetikai diverzifikáció (!), romastratégia. Beszédét így zárta Strasbourgban: „A magyar elnökségnek meggyőződése, hogy a közösséget csak közös célok és közös értékek kapcsolhatják össze. Közös célokat csak közös értékekre lehet alapozni. A magyar elnökség ennek a nagy, távlatos európai célnak az érdekében fogja végezni a mindennapi munkáját.”

Az Európa-párti Orbán Viktor előrebocsátotta, hogy „a kritika alá vont médiatörvénnyel kapcsolatos európai uniós vizsgálatokat örömmel” fogadják, és ha kell, készek a módosításra.

„Ha valaki az európai sajtószabadságért akar küzdeni, akkor mindig számíthat a magyar kormányra, amely kivette a részét az antikommunista küzdelemből.” 

Ezután éles bírálatokat kapott, részben (az egy évvel később Európai Parlament elnökévé választott) német szocialista Martin Schulz frakcióvezetőtől, akinek szintén élesen válaszolt. Tárgyi tévedéseket említett a magyar médiatörvény és demokrácia kapcsán, és azt kérte, a teljesítmény alapján ítéljenek. Rögzítsük, hová jutottunk: tetőtől talpig fideszes Médiatanács, számonkérhetetlen Duna Médiaszolgáltatóval fedezett elfogult közmédia, félezer médiumot bekebelező KESMA, állami hirdetésekkel revolverezett sajtópiac, vezényelt miniszterelnöki interjúk, menekülés a „barátinak nem nevezhető” kérdések elől. Ez is egyfajta teljesítmény, de inkább a Türk Tanácsban süvegelik elismerően, semmint Európában.Orbánban már akkor a diktátort látták néhányan, amire ő felcsattant. Egy hozzászólás „azzal vádolta meg Magyarországot, hogy a diktatúra irányába mozdul el. Itt hallottam a saját fülemmel. Mi ellen tiltakoznak? Itt hallottam a saját fülemmel. Azzal fenyegettek, hogy diktatúra felé mozdul el Magyarország. Mi ez, ha nem a magyar nép megsértése?”Két hónappal később, március 15-én Orbán először hasonlította Brüsszelt Moszkvához (ma már nem tenné), majd november végén Putyinhoz látogatott.

Tavares, 2013

A következő ütközőpont se váratott magára sokáig: az alaptörvény vitája. A kormányfő nem követte el azt a hibát, amit a balliberális kormány 1994-ben, és nem hagyta ki az „egyoldali” alkotmányzás ziccerét. Akkor még csak az látszott erőteljesen, hogy 2011-ben megteremtik a kereteit a későbbi autoriter illiberalizmusnak. Az Európai Parlament 2012-ben azonban már a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok magyarországi helyzete miatt kongatott vészharangokat. Felszólították a kormányt, tartsa tiszteletben az EU alapvető normáit és értékeit, és további bizottsági vizsgálatokat kezdeményezett a bíróságok, az MNB, az adatvédelmi helyzet, az Alkotmánybíróság (AB) hatásköre, a média, az új választási törvény, az ellenzék jogai és az egyházügyi törvény területén. Három nappal később kivonult az első békemenet: „Nem leszünk gyarmat.” 2012-t írtunk. A problémákat elnézve: mintha ma lett volna. De időközben a helyzet súlyosabb lett egy a hatalomhoz ragaszkodást végtelenbe toló választási törvénnyel (2011), és megannyi féktelen propaganda-hadjárattal Brüsszel, Soros, a migránsok, a Norvég Alap, a külföldről finanszírozott civilek, a filozófusok, a melegek, a színházak, a baloldali történészek, és persze az örök mumus, a kommunisták és a liberálisok ellen.

Az EB ezt megelőzően kötelezettségszegési eljárásokat indított Magyarországgal szemben

a nemzeti bank, az igazságszolgáltatás (bírák és ügyészek kötelező nyugdíjazása) és az adatvédelmi hivatal függetlenségének sérülése miatt.Mindezek előtt 2013-ban az EP elfogadta a portugál történész-politikus, Rui Tavares zöld párti képviselő jelentését a magyarországi belpolitikai helyzetről, miután egy évvel korábban határozatban fejezte ki „súlyos aggodalmát” a demokrácia és az alapvető jogok leépülése miatt. A határozat felszólította a kormányt, maradéktalanul állítsa vissza az Alaptörvény elsőbbségét, törölve belőle mindazt, amit az AB korábban alkotmányellenesnek nyilvánított, állítsa vissza az AB bármely jogszabály felülvizsgálatához való jogát, és biztosítsa a pártoknak a lehető legszélesebb körű részvételt az alkotmányozásban. Az állásfoglalás meglebegtette a 7. cikkely szerinti eljárást is (ez végül 2022-re érett be). A Fidesz szerint Magyarországot gyámság alá helyezték, és a baloldal pártdiktátuma áll a háttérben. Hoppál Péter szóvivő egyenesen odáig ment, hogy az EU a rezsicsökkentést támadja. Orbán a plenáris vitában azt mondta: „Nem akarunk olyan Európát, ahol a nagyobb visszaél az erejével, és a többség visszaél a hatalmával.”

Tíz évvel később, fő hatalommal visszaélőként különösen hangoznak e szavak a szájából. Az ország közpolitikai berendezkedésének jóformán puccsszerű átszabása sokak szerint hatalommal visszaélés, amint a politikai ellenfelekkel való bánásmód is. A már-már megrögzött antikommunista harcmodor például, pedig a miniszterelnök 2014-ben a Bildnek azt mondta: a kommunisták elleni harc végét a 2011-es alaptörvény jelentette. Ehhez képest napjainkig dédelget a gondolataiban egy „máig harcoló bolsevik alakulatot” (lásd még: Vidnyánszky Attila Lenin-fiúk ciklusa), miközben a történelem unásig igazolta, teremnek remek baloldaliak, förtelmes nép-nemzetiek is, és viszont.

Sargentini, 2018

Ha ez a demokrácia, akkor irány napkelet! Orbán 2014-ben a tusnádi csakrában közölte, illiberális demokráciát épít az unióban. Mai szemmel: ha nem is szólt időben, de legalább nem túlzott. A következő évek részben a menekültválság következményeivel teltek (népszavazás, nemzeti konzultáció a betelepítésről és a Soros-tervről), de a Fidesznek jutott energiája a Lex CEU-ra és a civiltörvényre is (2017) – az Európai Bíróság mindkét ügyben megrótta a kormányt (2020). Ezek, és az Állítsuk meg Brüsszelt! kampány robbantotta be később a 7. cikk szerinti eljárást (2018), melyben Judith Sargentini holland zöld párti politikus mint jelentéstevő játszott kulcsszerepet.Az első jelentésről hozott határozatában 2017-ben az EP megállapította, Magyarországon súlyosan romlott a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete. Felszólították a kormányt, hogy helyezze hatályon kívül a menedékkérők és a civil szervezetek szabályozását szigorító törvényeket, valamint állapodjon meg az amerikai hatóságokkal CEU-ügyben, hogy az egyetem szabadon működhessen Budapesten. Egyben felszólították az EB-t, szigorúan nézzen a körmére a kormány uniós pénzfelhasználásának.

Szijjártó Péter miniszter „minősített hazugságok gyűjteményének” nevezte a jelentésben írtakat,

a parlamenti folyamatot pedig „koncepciós eljárásnak” minősítette. Ejnye no, tartsa tiszteletben az EP méltóságát, mondák a címzettek – ez a legsúlyosabb üléstermi horror arrafelé.A 7. cikk szerinti eljárást beélesítő Sargentini-jelentés tizenkét témakörben vizsgálta a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülését. Szó esett benne az alkotmányos és a választási rendszerről, az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlenségéről, valamint a bírák jogairól, a korrupcióról és az összeférhetetlenségről, a magánélet védelméről és az adatvédelemről, a véleménynyilvánítás, a tudományos élet, a vallás és az egyesülés szabadságáról, az egyenlő bánásmódhoz való jogról, a kisebbségi jogokról, valamint a kisebbségeket célzó gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelemről, a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogairól és a gazdasági és szociális jogokról. Orbán, aki késve érkezett a jelentést tárgyaló plenáris ülésre, kizárólag kormánya migrációs politikájával szembeni bosszúra vezette vissza a határozatot, és persze Soros György nyomásgyakorlására. A liberális Guy Verhofstadt keményen vágott vissza: az orbáni Magyarország már nem csatlakozhatna az EU-hoz. Orbánnak egy erős mondatát is feljegyezhette az utókor:

„Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.”

(Általános derű a teremben.) A Népszabadság be­zúzása után két évvel már elhalványultak az emlékek? És a Klubrádió betárazott jogfosztása, ami 2021-re érett be? A kormányfő kifütyülésének törvényi tiltása, a rémhírterjesztési törvény különleges jogrend idején, vagy a „magyar életformát” veszélyeztető gondolatok bejelentési lehetősége is bizonyára a szólásszabadság legfényesebb bástyái a kolostor ablakából nézvést.Sargentini a sajtónak úgy fogalmazott, „a fő probléma a magyar kormánnyal nem az, ahogy a migránsokat kezeli, hanem az, ahogyan a saját állampolgáraival bánik”. Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője is hegyeset mondott Orbánra: „ha általánosságban gerjesztünk félelmet a muszlimokkal szemben, ha általánosságban támadunk egy vallást, akkor a dzsihadisták útjára lépünk, és megosztjuk az országainkat. (Akkor még a Fidesz is a konzervatív pártcsalád tagja volt, három évvel később „nézték ki” onnan, a búcsút Novák Katalin – az évben Fidesz-fülbevalóval ünneplő – Fidesz-alelnökre bízták, s egy Twitter-bejegyzésre.)

A magyar kormány mindeközben csaknem hatmilliárd forintot költött közpénzből egy reklámkampányra, amelyben Sargentinit sározták serényen.Volt miről elterelni a figyelmet, ebben az évben a korrupciós ügyek is elkezdtek kibukni: az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) súlyos szabálytalanságokat talált a közvilágítási beruházások után indult Elios-ügyben, melyben Tiborcz István, a kormányfő veje is érintett volt. Nem sokkal ezelőtt húsz tagállam döntött az Európai Ügyészség létrehozásáról, a nettó haszonélvezők közül csak a magyar és a lengyel kormány utasította el még a gondolatát annak, hogy a kínos ügyei kikerüljenek a keze ügyéből, és ki-be járkáljanak mindenféle finnek-svédek a hivatalokba, készséggel teregetve a sajtónak a szennyest. Skandináv skandalum.

Fékek, és egy ellensulyok

2010 óta, tizenegy Orbán–Putyin-találkozóval, az illiberalizmus megszilárdulásával, az ellenzéki összefogás mint csodafegyver kudarcával később – és annak EP-beli kimondásával, hogy Magyarország immár nem tekinthető teljes értékű demokráciának – eljutottunk az EU tényleges fellépéséhez. 2022-ben az EP azt is kimondta, hogy Magyarországon „választásos autokráciává” romlott a helyzet, amit az unió tétlensége súlyosbított, a helyreállítási pénzeket pedig mindaddig vissza kell tartani, amíg az ország nem teljesíti az uniós ajánlásokat és az Európai Bíróság határozatait, továbbá a jogállamiság megsértésének minősülhet, hogy az Európai Tanács nem halad a 7. cikkes eljárással.Itt tartunk most. Van 27 szupermérföldkő (feltétel), amit a kormány maga szerint már teljesített. Az Integritás Hatósággal például. Jóhiszemű demokraták (hazai Transparency International) időt adnak a bizonyításra. Mások szerint ha akarna se tudna ragadozóként növényevésre fanyalodni a Fidesz.

És van, aki úgy észleli, a kormány már lemondott róla, hogy a hétéves forrásokból akár egy euróhoz is hozzájut a közeljövőben (ehhez az akadémiai szabadságot kellene valamennyire tisztelni, és visszalépni a migrációs és gyermekvédelmi törvény jelképes gesztusaiból – ami kommunikációs tripla szaltó volna). Az Erasmus-ügyben hamar és könnyen léphetett a kormány (még ha fájt is a diktátum), de így elhárult a kínos veszély, hogy a kormányt okolják pártállástól függetlenül a jövő évi ösztöndíjprogram kútba esése miatt (hiába a költségvetési kifizetés, ha Európa bezárkózik). A korrupciós gyakorlat visszaszorítása viszont macska-egér viszonylat, évekig eltarthat, mire komótosan eredményt ér egy piszkos ügy. Fidesznek tetsző táblajáték, hét évre elég dobással…

Ütközőpontok a Fidesz-KDNP és az EU között (2010-2023)

2010

– Médiatörvény elfogadása

– Orbán szerint Brüsszel olyan, mint Moszkva

– Orbán első látogatása Moszkvában

2011

– Magyarország az EU soros elnöke, éles EP-kritika a médiatörvény miatt

– Törvény a Nemzeti Bankról

– Fidesznek kedvező új választási törvény

2012

– Kötelezettségszegési eljárás a nemzeti bank, a bírák és ügyészek kötelező nyugdíjazása miatt az igazságszolgáltatás, és az adatvédelmi hivatal függetlenségének sérülése miatt

– Vita az EP-ben a magyarországi politikai fejleményekről

– Első békemenet („Nem leszünk gyarmat”)

2013

– Az alaptörvény negyedik módosítása sértheti a jogállamiságot (pl. bírósági ügyáthelyezés, politikai hirdetés korlátozás) az EB szerint

– Vita az EP-ben az alapvető jogok magyarországi helyzetéről

– Tavares-jelentés elfogadása

2014

– Orbán Viktor: illiberális demokrácia épül

2015

– Orbán határzárat épít, és megkezdi a kvóta elleni küzdelmét

– A kormány szállíttatja busszal a menekülteket az osztrák határhoz.

– Népszavazás a betelepítésről (október 2.)

2017

– Nemzeti konzultáció: „Állítsuk meg Brüsszelt!”

– Kötelezettségszegési eljárás indított a „lex CEU” és a civiltörvény miatt

– Nemzeti konzultáció a „Soros-tervről”.

– 20 (később további 2) tagállam dönt az Európai Ügyészség létrehozásáról

2018

– OLAF: Elios-ügy

– Kötelezettségszegési eljárás a menedékjog értelmezése miatt

– Sargentini-jelentés: EP 7. cikkes eljárás az EU alapértékeinek szisztematikus megsértése miatt

2019

– EP-választási kampány: „Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel!” J. C. Juncker

– Az Európai Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát

– Bíróság: jogellenes a tranzitzóna gyakorlata

– MTA-törvény

2020

– EU hitelfelvétel a Covid miatt

– Magyar és lengyel vétófenyegetés a jogállamisági feltételek esélye miatt

2021

– EB-kereset a Klubrádió ellehetetlenítése miatt

– Kötelezettségszegési eljárás és EB-per a szexuális irányultság hátrányos megkülönböztetése miatt

2022

– Orbán 7. moszkvai útja (sikertelen békemisszió) a háború előtt, a 11. találkozó Putyinnal

– EP: Magyarország nem teljes értékű demokrácia

– Elindul a 7. cikkes jogállamisági eljárás

– 27 feltétel (szupermérföldkő): jogállamisági (feltételességi) eljárás és a helyreállítási alap

2023

– Erasmus- és Horizont Europe: kormányerők visszaléptetése a KEKVA kuratóriumokból

– A visszatartott források felszabadításáért támasztott feltételek határideje: március 31