– Hatéves korom óta lovagolok. A szüleim olyan sportot kerestek számomra, amit szeretek, élvezek, és erre esett a választás, akkor még egyszerűen hobbiként. Először egyedül jártam edzésekre, aztán édesanyámmal együtt folytattuk. Mindketten beleszerettünk. A kezdetekben militaryztam és díjugrattam. Olyan szép eredményeim, mint a mostani sportágamban, még nem voltak, de azért voltak sikerek. Főként nemzeti versenyeken indultunk. Militaryban, amely háromnapos lovastusa verseny, és díjlovaglásból, tereplovaglásból, valamint ugró versenyszámból áll, egyszer jutottunk ki ifjúsági Európa-bajnokságra. A távlovaglást hozzávetőleg húsz éve csinálom – idézte fel a Győrben élő, 30 esztendős Fekete Patrícia.
A civil életben gyógyszerész, munka után azonban az istállókhoz vezet az útja. Ennek az elszántságnak köszönhetőnek itthon és a világ számos táján kiváló eredményeket könyvelhet el távlovaglásban.
Ez egy embert és állatot egyaránt próbára tevő megmérettetés:
a legrövidebb etap 20 kilométer, az egy nap alatt megtehető leghosszabb táv 160 kilométer. Vannak többnapos versenyek, ezeknek is többféle változata van: három napon át 70-70, vagy kétszer 90 kilométer.
A riportunk készítését megelőző napokban két verseny is volt: felnőtt világbajnokság Dubajban, illetve egy meghívásos Szaúd-Arábiában – Magyarországról egyedül Patríciának jutott a megtiszteltetés, hogy részt vehetett ezen. Mindkettő jól sikerül: Dubajban 130 induló között 19. helyen értek be – ilyen kiváló eredmény még nem született a magyar távlovaglásban. Szaúd-Arábiában 207-en álltak rajthoz, ez nem csapat-, hanem egyéni verseny volt, a 24. helyen fejezték be lovával.
Mély homokban, sziklás ösvényeken
A legelső versenyein az édesanyja lovával vett részt, és rögtön sikerült az első helyet elhozni. Ez komoly lökést és energiát adott a folytatáshoz, a későbbi kudarcokat is könnyebb volt legyőzni. Hamarosan az édesapja is kedvet kapott a lovagláshoz, a távlovaglást is a szülők kezdték. Sokkal több időt töltöttek az állatokkal, hosszabbak voltak az edzések, szorosabb lett a kapcsolatuk az állatokkal, Patrícia ezt egy kicsit megirigyelte, egyúttal pedig kedvet is kapott hozzá. Igaz, egy szomorú eset is adott némi lökést: bár fiatal állat volt, szép évek álltak volna még előtte, de betegség következtében elpusztult az akkori military lova.
– A távlovaglás kevésbé ismert sportág, talán azért nem olyan népszerű, mert nagyon sok időt igényel – véli a győri versenyző. – Mégis nagyon szép, én élvezem az állatokkal való foglalkozást, nekem ez a hobbi, a nyaralás, a szabadidő, hétvégi elfoglaltság. Biztos, hogy kell hozzá egyfajta fanatizmus.
Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában, valamint Dubajban rengeteg távlovas van,
ott talán ez az egyik legnépszerűbb sport. De számos arab országban rajonganak érte. Összehasonlításként: egy magyar versenyen legfeljebb 50 induló van, Dubajban minimum 3-400. Tapasztalatai szerint ott, bár meleg van és a sivatagban mély a homok, viszont teljesen sík, nem technikás a pálya, nem kell figyelni, hogy megbotlik a ló, vagy irányt téveszt. Ráadásul kinti hátassal versenyzett, ami azért nem okozott hátrányt, mert az Egyesült Arab Emírségekben vannak a világon a legjobb távlovak. A legpróbálóbb versenyt Spanyolországban tudta maga mögött. Hegyi pályán zajlott a Fiatal Lovak Világbajnoksága. Hosszú, nehéz, köves terep volt, nagy szintkülönbségekkel, és a lovának kevés tapasztalata volt. Nagyon kellett figyelni, mert a pata érzékeny, ha a négylábú társ rosszul lép, lesántul.
A versenyzői lét során megvannak a fokozatok, magyarázta Patrícia. Minden távlovasnak minősülési lépcsőket kell megtenni ahhoz, hogy utána bármilyen versenyeken indulhasson. Először 40, majd 80, 100 és 120 kilométereket kell legyűrni, mindegyiket kétszer. A ranglétra fokai között el kell telni egy évnek, így lehet biztosítani, hogy a versenyzők bizonyosan megszerezzék a szükséges tapasztalatot és képzettséget.
A lóé a főszerep
Távlovagláshoz az arab fajták a jók, ezek kitartóak, mentálisan erősek, alacsony a pulzusszámuk. A versenyek számos országban zajlanak, változatos terepen, a szabályok világszerte azonosak. Patrícia elárulta, hogy legtöbbször nincs lehetőség minden terephez külön lovat választani, bár az igazán ideális talán ez lenne. Hiszen például a Magyarországon is őshonos Shagya-arabok hegyi pályán szerepelnek a legjobban, amihez több kitartás kell, míg az Angol és az Arab telivér keresztezéséből létrejött Anglo-arabok sokkal jobbak sík pályákon, vagy sivatagban, ahol a gyorsaság dominál.
Arra a kérdésünkre, hogy mire kell figyelni a verseny során, Patrícia kiemelte, hogy
tulajdonképpen a ló a versenyző; az ember ebben a sportágban, talán nem túlzás úgy fogalmazni: szinte mellékes.
A lényeg, hogy együtt teljesítsék a megadott távot legrövidebb idő alatt úgy, hogy közben a hátas egészséges maradjon. Bizonyos szakaszoknál megmérik a pulzus- és légzésszámát, ellenőrzik, hogy sántít-e, evett-e, ivott-e, és számtalan metabolikai kritériumot megvizsgálnak. Ha minden rendben, akkor folytathatja, mehet a következő körre. Bár az embernek is komoly erőnlétre van ahhoz szükség, hogy végig tudja csinálni a hajnaltól estig tartó megmérettetést, a lovas egészségi állapotát ilyenkor nem vizsgálják. A nyeregben ülőnek külön erőnléti felkészülésre nincs szükség, avat be a kulisszatitkokba, hiszen az edzések során napi két-három állat lelovaglása bőven elég ahhoz, hogy meglegyen a „konditerem”.
Ebben a sportágban nincs nemek közötti megkülönböztetés, nők és a férfiak azonos versenyen indulnak, de Dubajban és más arab országokban szoktak kimondottan nőknek futamokat szervezni. A magyar csapat csupa nőből áll, Patrícia szerint tény, hogy ez a sport elnőiesedett, világszerte a versenyzők 80 százaléka nő, ez az arány általában a lovassportban sem sokkal másabb. A csapattagokkal a magánéletben is baráti a viszonyuk, az edzéseket viszont nem tudják közösen megoldani, mert az ország számos táján élnek. Arról pedig, hogy mennyire alkot egységet ló és lovas, nevetve mondja: ő is ezért használja a beszélgetés közben időnként az egyes-, máskor a többes számot.
Álmaiban Amerika – és Namíbia
Patrícia szerint ebben a sportban nagyon fontos a fokozatosság, először érdemes tapasztalatokat gyűjteni kisebb versenyeken, hagyni beérni magát az embernek fizikailag és mentálisan is, csak ez után érdemes nagyobb fába vágni a fejszét. A lovas számára nincs életkori korlát, középkorú emberek, de még 70 fölöttiek is szoktak indulni, ha fizikailag semmi gondjuk. A verseny tulajdonképpen úgyis elsősorban a lovakról szól – foglalta össze Patrícia. Két kategória van mindössze: 21 éves kor alatt fiatal-, afölött felnőtt lovasnak számít az ember.
Patrícia hirtelen tizenöt országot számolt össze, ahol már versenyzett.
Szerinte a magyarok, híven az évszázados hagyományokhoz, nem szégyenkezhetnek más nemzetek sportolóihoz viszonyítva. Amikor a versenyálmairól kérdeztük, Patrícia az Amerikai Egyesült Államokat és Namíbiát említette. Előbbi a táj miatt vonzza, gyönyörű helyen zajlik a futam. Az afrikai ország pedig azért kihívás, mert nagy melegben, a sivatag közepén kell kihozni a legjobbat magából embernek és állatnak egyaránt. A következő verseny március végén lesz Ausztriában, hazánkban április elején állnak rajthoz. Az európai szezon október végéig tart, szinte minden hétvégén rendeznek valahol versenyt. A Fiatal Lovak Világbajnoksága augusztusban, az Európa-bajnokság szeptemberben lesz, idén ezek lesznek a legrangosabb etapok.
– A szüleim segítsége nélkül nem ment volna. Amikor komolyabbra fordult számomra a dolog, minden nap edzés volt, hétvégente szintén, emellett még a versenyek, tehát minden szabadidőm ezzel telt. De ez nem baj, a sport rendszerre nevel, hiszem, hogy minden gyereknek találni kellene egy sportágat, ami neki való. Nekem például a tanulás is sokkal gyorsabban ment, tréning után feleannyi idő alatt sikerült minden leckével végezni. A sport motivációt ad, kitisztítja az elmét, egyszerűbb utána koncentrálni. Persze vannak húzósabb napok, rossz időben nehezebb nekikezdeni, de ha túllendül az ember a kezdeti hezitáláson, elégedettség a jutalom.
Lovasnak lenni: szerelem
Arról, hogy mit lehet ilyen odaadóan szeretni a lovakban, Patrícia szerint nem is olyan egyszerű válaszolni. Akárhányszor kimegy a lovardába, bármilyen rossz történt aznap, bármennyi stresszt, fáradtságot kellett leküzdeni, az állatok megnyugtatják, energiát adnak. A lovak érző lények, megvan a véleményük a dolgokról, mondja, és ha nem is mindig van kedvük együttműködni, még ilyen körülmények között is nagyon jó hatással vannak az ember hangulatára.
Lóval együtt dolgozni, sportolni tulajdonképpen szerelem, biztosan felejthetetlen az első emlék, vetjük fel. Patrícia válaszul derűsen idézte fel azt az egyik legelső foglalkozást, amikor már az edző parancsolt neki megálljt. Nagyon nagy állaton tanulta meg a sportág alapjait, az edző feltétele az volt, akkor mehet még egy kört, ha egyedül feljut a hátasra. „Csak azért is felkapaszkodtam rá, kúszva-mászva, ez nagyon megmaradt bennem” – nevetett.
