Tíz, érdemi alátámasztás nélküli – éppen ezért könnyen cáfolható – állítással igyekezett igazolni a minap a Nézőpont Intézet nevű kormánypárti hiedelemgyár azt az elmúlt 10 évben kizárólag a kormányoldal beszélő fejei által ismételgetett kinyilatkoztatást, hogy Magyarországon a médiapiac kiegyensúlyozott. Mivel március 15-e a 48-as forradalom mellett a szabad sajtó ünnepe is, egy darabig nem lesz ennél jobb alkalom annak számbavételére, mit művelt az Orbán-kormány ezzel a hatalomra kerülésük előtt még szabad sajtójú országgal. Nézzük tehát, hogyan látja a Nézőpont, és mi ezzel szemben a valóság.
„Magyarországon valamennyi hírforráshoz bárki könnyen hozzáférhet” – kivéve, ha vidéki, nem különösebben magas jövedelmű, és a helyi sajtóból vagy esetleg rádióból szeretne a kormánytól függetlenül tájékozódni.
„Politikai egyensúly a médiapiacon: ugyanannyian fogyasztják a kormánybarát és a kormánykritikus médiumokat” – feltéve, ha egy kalapba teszünk mindent, és az összes műhelyt, ahol nem a kormány hátsóját fényezik, kormánykritikusnak tekintünk, az Autó-Motortól a Fürge Ujjakig.
„A magyarországi médiumok politikai értékrendtől függetlenül, döntően magyar tulajdonban vannak” – ha ez igaz, akkor mi magyarázza, hogy a magyar sajtó kormányfüggő kétharmadából kritikátlanul árad az orosz propaganda? (Amúgy a két nagy kertévé egyike külföldi tulajdonban van – épp ez mentette meg eddig a NER-től.)
„A 2010-es kormányváltás óta folyamatosan növekszik a kormánykritikus médiumok száma” – ennek a folyamatos növekedésnek esett áldozatul többek között a beszántott Népszabadság, az átállított Origo, Index és TV2, vagy az éterből kiebrudalt Klubrádió.
„Magyarországon a kormánykritikus médiumok is nyereségesek” – ha nem számítjuk a veszteségeseket, a Jelentől a Magyar Hangig.
„Az újságírók tabuk nélkül, bármilyen témában és bárkiről szabadon írnak” - aki nem hiszi, írja be az Origo keresőjébe Schadl György nevét, vagy a közmédiáéba Czine Ágnesét.
„A magyar médiahatóság függetlensége az uniós gyakorlathoz képest is erős” – olyannyira, hogy 13 éve alatt frekvencia- vagy egyéb vitás ügyekben egyszer sem sikerült a kormány ellenére döntenie.
„A magyar médiahatóság súlyosabban szankcionálja a kormánybarát médiumokat” - tekintve, hogy idehaza a hírhamisítás miatt elveszített sajtóperek 90 százaléka a kormány pártsajtójához kötődik, az NMHH-nak az ellenkezőjéhez kellene nagyon-nagyon megerőltetnie magát.
„A kormányzati tájékoztatás és a közérdekű adatokhoz való hozzáférés az uniós tagállamok gyakorlatával összhangban működik” – pontosan melyik másik tagállamban költ a kormány többet propagandára, mint amennyiből a közéleti sajtó él?
És a legszebb: „A közmédia több uniós országhoz hasonlóan az aktuális kormányt részesíti előnyben” – az elmúlt években többek között Magyarországon járt török, kínai és belarusz (!) újságíró-delegációk nyilatkoztak egybehangzóan úgy, hogy az a fajta egyirányú pártosság, ami a magyar állami tévé és rádió hírműsorait jellemzi, náluk ma már elképzelhetetlen lenne.