Több tiszteletet a magyaroknak Munkácson, Kijevben és Washingtonban! – mondta februári évértékelőjében is miniszterelnökünk. A szlogen 2014-ben, az „Üzenjük Brüsszelnek:..” plakátkampánnyal robbant be a központi propaganda vezérelemeként, azóta is állandó kelléke ennek az eszköztárnak. De meggyökerezett szélesebb körben is, az idei március 15-e kapcsán is számtalan bejegyzés tűnt fel a közösségi médiában ezzel a logóval. A hülyeség járványszerű terjedésén túl csak az a bökkenő vele, hogy tiszteletet nem követelni, hanem kiérdemelni kell. És persze viszonozni sem ártana, mert előbb-utóbb törvényszerűen elpárolog, mint a viszonzatlan szerelem.
Nemzeti ünnepünkön például évtizedek óta minden román miniszterelnök és államfő, politikai hovatartozástól függetlenül, veszi a fáradságot, és megemlékezik a jeles napról, amely állampolgárai egy része számára is ünnep. Szlovákiában kevésbé honosodott meg, de Zuzana Caputová államfő, változtatva ezen, nem feledkezett meg az idén sem minden jót kívánni az ünneplő magyaroknak. A közösségi médiában román és szlovák közszereplők, civil szervezetek, egyszerű emberek sora üdvözölte a magyar forradalom ünnepét.
Apró, de jelentős gesztusok, amelyek fentről indulva értek le a civil szféra és a lakosság szintjére a környező országokban. Hasonló magyar gesztusnak azonban nyomát sem találni. A kormányzat egyetlen érdemleges, más nemzet ünnepe kapcsán tett gesztusa talán az az otrombaság volt, amikor 2016-ban megtiltották a magyar diplomatáknak a román nemzeti ünnepen való részvételt. Pedig hazánk lakosságának is közel 10 százaléka más nemzetiségű, a magyar politikai nemzet olyan tagjai, akik egy másik kulturális nemzethez is kötődnek, ergo van más nemzeti ünnepük is, mint az itthoni piros betűsek. Kezdhetnénk a több tiszteletet például velük, hiszen az ő „anyaországaiktól” mi már megkaptuk.