A szakszervezetek által meghirdetett „fekete csütörtök” valóban feketévé vált Franciaországban, felgyújtott barikádok és kukák tüze festette feketére a levegőt több városban is. A nyugdíjkorhatárt 62-ről 64-re emelő nyugdíjreform elleni tiltakozást fokozta, hogy az Elisabeth Borné vezette kormány az alkotmány 49.3 cikkelye adta lehetőséggel élve, parlamenti szavazás nélkül, kormányzati felelősségvállalással fogadta el a reformot. Az meg – az egyik legnagyobb szakszervezeti tömörülés vezetőjének szavai szerint – végképp olaj volt a tűzre, hogy Emmanuel Macron elnök szerdán, a lakossághoz intézett televíziós beszédében leszögezte – ő vállalja a népszerűtlenséget, és még az idén hatályba lép a törvény, amelyet szükségszerűnek és halaszthatatlannak nevezett a nyugdíjrendszer fenntartása érdekében. Leszögezte: nem oszlatja fel a nemzetgyűlést, nem alakítja át a kormányt, és nem ír ki népszavazást a reformról. A Le Monde napilap tudósítása szerint különösen az okozott széleskörű felháborodást, hogy az elnök beszédében a "köztársasági rend" letéteményesének vallotta magát és vitatta a „tömeg legitimitását” szemben "a néppel, amely szuverén módon fejezi ki magát választott képviselőin keresztül". A kormány ellen benyújtott két bizamatlansági indítvány ugyanis elbukott a parlamentben.
Francia elemzők a tüntetések hevessége és támogatottsága alapján nem tartják kizártnak, hogy Macron kénytelen lesz meghátrálni és visszavonni második mandátuma zászlóshajó projektjét, a nyugdíjreformot. Ez nyilván attól is függ, mennyire lesz kitartó a tiltakozó mozgalom, amely egyelőre úgy tűnik, a teljes francia társadalom támogatását élvezi. Csütörtökön mindenesetre az általános sztrájk igen széleskörű volt, országszerte 320 tüntetés zajlott. Lebénult a szárazföldi, vízi és légiközlekedés, áram és üzemanyag hiány állt elő – a Le Figaro tudósítása szerint csupán a benzinkutak 14 százaléka, a négy olajfinomítóból pedig csak egy működött és az import utánpótlást is nehezítette, hogy a szakszervezetek felhívására a Marseille-Fos (déli) és Brest (nyugati) kikötőit már szerdán teljesen lezárták. A tiltakozók vasútvonalakt, autópályákat torlaszoltak el, pályaudvarokon blokkolták a buszok, vonatok indulását,
Sztrájkba léptek oktatási és művelődési intézmények is. Több mint 300 neves színész és művész nyílt levélben szólította fel a reform visszavonására az elnököt, elhallgatott a közszolgálati rádió és nem sugárzott a köztévé, sőt honlapjukat sem frissítették, mert a közmédia is csatlakozott az országos sztrájkhoz. Csatlakoztak a tiltakozáshoz a legnépszerűbb párizsi turisztikai látványosságok, köztük az Eiffel-torony, de Versailles is bezárta kapuit. Folytatódott a kukások március 6-án kezdődött sztrájkja is, a Párizs utcáin hegyekben álló szemét az ellenállás jelképe lett.
A szakszervezetek ismételt, következetes kérése és felhívása ellenére, a tiltakozó megmozdulások egyre erőszakosabbak. Párizsban viszonylag békésen indult az általános sztrájk, de kora délutánra már barikádok és kukák égtek, erőszakos csoportok jelentek meg elsősorban Bordeaux-ban, Nantes-ban, Lorient-ban és Rennes-ben. De országszerte radikalizálódott a megmozdulás, többek között Macront ábrázoló bábukat égettek és vetettek vasúti sínekre a tüntetők. Ez azonban Macron pozícióit erősítheti, hiszen a sárgamellényes mozgalom is akkor veszítette el tömegtámogatását, amikor a radikális csoportok végképp rátelepedtek a tiltakozásra.
A január 19-én kezdődött tiltakozás csúcspontját március 7-én érte el, amikor a hatóságok szerint 1,3 millió, a szakszervezetek szerint 3,5 millió ember volt az utcán, köztük 700 ezren Párizsban. Csütörtökön 600-800 ezer tiltakozóval számoltak a szakszervezetek, délután 17 órakor 703 ezren tiltakoztak, Párizsban legtöbben, 322 ezren.