Úgy tűnik, eljött ismét a világ, amikor a hatalom szempontjából a szakértelem újra nem más, mint olcsó bolsevista trükk. Lám, ennek mentén egyre inkább leépülnek azok az intézmények, amelyek hitelességében korábban megbíztunk, adatait elhittük, vezetőinek véleményét tiszteltük, de legalábbis figyelembe vettük.
A NER világában egyre kevesebbet ér a tudás, felértékelődött viszont a lojalitás, a fegyelem, a kritikátlan hűség, a „bólogatójánosság”, urambátyám-bokázás. A rendszer zárt és hierarchikus, így a külvilág leginkább a különös személyzeti hírekből értesül arról, ha valaki mégsem áll be rendesen a sorba, többre becsüli a szikár szakmai tényeket a simliskedésnél. Itt van mindjárt a bejelentés, miszerint a belügyminiszter menesztette a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőjét, aki a debreceni akkumulátorgyár valós vízigényéről szakvéleményt írt. Kincses Dániel kimondta, leírta, amit a debreceniek és a hozzáértők eddig is hangoztattak: a cívis városban újonnan megjelenő ipari vízigények miatt át kell alakítani a település teljes ivóvíz-, szennyvíz és csapadékhálózatát, mert a mostani rendszer néhány év múlva nem fogja bírni a terhelést.
Ilyesmit mifelénk tilos. Az adatokat úgy kell hajlítgatni, az információkat csűrni-csavarni, hogy az igazság semmiképp se derülhessen ki. Lám, korábban a hajdúsági kormányhivatal honlapjára kikerült, s szintén a kínai óriásgyár elképesztő vízigényét alátámasztó jelentés is hipp-hopp, két nap után eltűnt onnét. Kíváncsi lennék, kapott-e azóta selyemzsinórt az ottani hivatalnok, aki elfelejtette mérlegelni, megfelel-e a központi irányelveknek a szakértői tanulmány, mert ha nem, mehet az is a lecsóba, a többi bolsevik trükkel együtt.
Mondj igazat, betörik a fejed.
Régi mondás, azt hittük már idejét múlta, de lám, egyre aktuálisabb.