A tojássárgáját és/vagy fehérjéjét már az egyiptomiak is használták festményeikhez, a temperafestékek egyik alapvető összetevője volt, nagyon tartós műalkotásokat lehetett vele létrehozni. Az olajfestés - technikája Közép-Ázsiából jutott el Európába - a reneszánsz idején váltotta fel a festészetben addig szinte egyeduralkodó temperafestést, és máig a legnépszerűbb technika. Oldószerként sáfrányos szeklice- vagy lenolajat használnak. Az olajfestékek színei intenzívebbek, könnyű velük finom átmeneteket létrehozni, és sokkal lassabban száradnak, több napig is lehet dolgozni egy festmény adott részletén. Ugyanakkor a fénynek kitett képek idővel sötétülnek, repedeznek.
Egy új tanulmány készítői most azt vizsgálták - ami eddig még nem volt ismert -, hogy a régi mesterek, Botticellitől Leonardón át Rembrandtig, pontosan hogyan és miért keverték a tojássárgáját az olajhoz és a festékanyagokhoz. Sok esetben a kutatók úgy gondolták, csak véletlen szennyeződésekről van szó.
Két színt, az ólomfehéret és az ultramarint vették górcső alá. Kiderült, a tojás jótékony hatással van az olajfestékek tartósságára, mert a benne lévő antioxidánsok lassítják az oxidálódást, a sötétedés okát. Másrészt az ólomfehér érzékeny a nedvességre, a tojássárgája pedig megakadályozza, hogy felszívja azt, így könnyebb a vászonra felvinni. De jól jött olyan technikákhoz is, amikor kevesebb színanyagot kellett vagy lehetett alkalmazni, mert egyes színezékek, mint például a lapis lazuli, egy féldrágakő, az ultramarinkék alapja, drágábbak voltak az aranynál.
Az egyik kép, amelyen megfigyelhető a tojássárgája használata, illetve nem használata, Leonardo Madonna szegfűvel című korai munkája. Az arcon jól látszanak a ráncok, amit az okozott, hogy az olajfesték egyenetlenül szárad, a felszínről a mélyebb réteg felé halad a folyamat. Ez a kevés festékanyag miatt van, amit a tojássárgája hozzáadásával meg lehet akadályozni. A másik festmény, amit a tudósok vizsgáltak, Botticelli A halott Krisztus siratása című műve volt, ami még főleg temperával készült, de a háttér és a másodlagos elemeket már olajjal festette a művész. Ilyen esetekben eddig véletlen szennyeződésnek vélték a fehérje jelenlétét az olajfesték-rétegekben, de az új kutatások szerint Botticelli is hasznos hatásai miatt alkalmazta a kétféle technika keverését.
