- A Santa Diver trióból ismert jazzhegedűs-zeneszerző, Kézdy Luca első szólólemeze komoly alkotói és előadói teljesítmény

A hegedű nem tartozik a jazztörténet preferált hangszerei közé, de – Stéphane Grappellitől Didier Lockwoodig és Jean-Luc Pontytól Regina Carterig – időről-időre mégis „kitermeli” a maga sztárjait. Itthonról az egykori Hubay-növendék, Radics Gábor (1906–1968) nevét említhetjük elsőként, majd a hatvanas-hetvenes években a szvinges lüktetésű jazzt játszó Deseő Csaba, később az indiai zene és a rögtönzés szintézisére törekvő Lantos Zoltán vált ismertté. A klasszikus képzettségű, a bölcsészkaron filozófiát és esztétikát tanuló Kézdy Luca 2006-ban kezdte pályáját, amikor közönségdíjas lett a Magyar Rádió jazzhegedű tehetségkutató versenyén. Azóta számos projektben hallhattuk, s ezek közül legfontosabb a Szesztay Dáviddal és Szegő Dáviddal alkotott Santa Diver trió, amelynek zenéje egyáltalán nem populáris, mégis megtalálta a maga ösvényét, közönségét itthon és külföldön.

Kézdy Luca kreativitását ismerve nem meglepő, hogy szólólemezre vállalkozott: a címében a pandémia bezártságára utaló Home igazán komoly alkotói és előadói teljesítmény. A hét kompozícióban minden egyes hangot Luca játszik – egy szám kivételével hegedűn, a címadó tételben pedig saját magát zongorán kísérve. „Először a zongorát játszottam fel, majd ráhegedültem. Vicces volt magammal duózni, úgy éreztem, hogy egész összeszokott páros vagyunk” – mondja a Home-ról. A hangzásképet digitális elektronikus effektek egészítik ki. A hegedű hangja olykor rengeteg szólamban hallható, már-már szimfonikus hatást keltve, de ezeket sem looper segítségével, hanem sávonként rögzítette (a keverés és mastering Szesztay Dávid munkája). Élő előadás esetén persze szükség lehet looperre, de úgy tűnik, nem mindegyik kompozíció alkalmas erre, így a Home a maga rögzített formájában talán teljesebb élményt nyújt.

A nyitótétel (Cold Sun) érdekessége, hogy a hegedű testét és húrjait leginkább ritmushangszerként használja, s ebből a ritmikus szövetből bontakozik ki egy könnyen megjegyezhető, fájdalmas szépségű dallam. A második szám (Little Hymn) eredetileg barokkos lüktetésű, lírai zongoradarab volt, majd Luca átírta hegedűszólamokra. A tétel karaktere ezáltal megváltozott: a nyugodt alaptónus energikusabbá vált, s ehhez improvizatív szólószakaszok csatlakoznak. A Kis himnuszhoz – archív családi felvételek felhasználásával – személyes vallomásként is értelmezhető videóklip készült. Ezt követi a Muszorgszkij sötét tónusú, romantikus kompozíciójából (Egy éj a kopár hegyen) kibontakozó Night on a Bald Hill, amely felkérésre született, Szabó T. Anna Szabadulógyakorlat című kötetének zárónovellájához. Ebben az írásműben a zeneművészi álmairól lemondó kémiatanár hegedülés közben tombol, őrült táncot lejt, és Kézdy Luca zenéje is ezt a sötét, démoni hangulatot festi. Negyedikként kapott helyet az albumon a Home, amely ma már nemcsak hegedű-zongora duóként, hanem a Santa Diver értelmezésében is meghallgatható.

Színházi párhuzamot kínál a Birth, amely a Budapest Bábszínházban, Keresztes Tamás rendezésében látható Frankenstein-produkcióhoz kapcsolódik. Ennek az előadásnak Kézdy Luca nemcsak zeneszerzője, hanem állandó közreműködője is. A Birth egy fájdalmas születésjelenethez készült, de végül a darab kódája lett belőle – egyszerű, már-már populáris megszólalásban, szabadon szárnyaló hegedűdallamokkal. Ugyancsak társművészeti kapcsolódású a Suki’s Dance, amely Simon Debóra festőművész kiállításmegnyitójára készült. Keleties tónusú, játékos és humoros tétel ez, amelynek névadója Luca macskája. Az albumot záró So Long eredetileg ugyancsak zongorára íródott, a hegedűszólamok később készültek el. A zenéhez ezer szállal kötődő grafikusművész, Barcsik Géza szerint itt „mindenki rácsodálkozhat, hogy mire képes a hegedű egy varázslólány kezében, ütőhangszerként, sikoltó őserdei állathangok idézőjeként, természeti erők hangjainak megszólaltatójaként.”