„A tehetséges ember ebben az országban bemocskolódik” – hangzik el a Thália Télikertjében a Ványa bá című előadás közepén. Csehov klasszikusát a Ványa bácsit már korábban újrafordította Hamvai Kornél, játszották is már ezen a címen a darabot Szombathelyen, most a fordító újra hozzányúlt a szöveghez és egy egészen mai nyelvezetű mű született. Szeretnek, zsörtölődnek, káromkodnak, gyűlölnek a szereplők, akárcsak ma, Kelemen József rendező alapvetően nem változtatott a csehovi dramaturgián. Nincs is rá szükség, remekül működik ez most is. Csehovnál mindenki mást szeret, mint akit kellene. Lerövidíthetnénk így is a viszonyok lényegét. A Tháliában, ahol a Télikertben egy művészszínházi profillal kísérleteznek, szerencsére nem rövidítenek, három órában szépen eljátsszák a történetet. Adott hozzá Bagossy Levente zugokkal, titkokkal teli remek díszlete. Az egyik jelenetben gyertyákkal világítják meg, ami egyszerre sugározza az intimitást és a bezártságot.
De nem csak a tér, hanem Cselényi Nóra ruhái is találóak. A történetben pedig a reménytelenségben, a nihilben szikrázik fel egyszer csak a kitörés lehetősége, hogy aztán győzzön a realitás, a túlélésre való törekvés racionalitása.
A színészi csapat minden tagja igyekszik aprólékosan, részlet gazdagon felépíteni figuráját. A címszerepet vendégként Görög László játssza. Görög Ványa bája valódi sűrítmény. Képes minden árnyalatát megmutatni a romantikus, mégis megsebzett Ványának. Nagyon sok mindent megtudunk és megértünk, mire eljutunk a kulcsjelenetig, vagyis amikor Ványa megérkezik a szerelmének szánt virágokkal, de ő mást csókol. A pillanat valóban felnagyítódik. A leleplezés, a lelepleződés lényegivé válik. A vágyak, a hazugságok egyszer csak kézzel foghatóvá lesznek.
Az ugyancsak a Tháliában még vendégként fellépő Czakó Juli Jelénája képes felforgatni az állóvizet. Nincs a helyén, nem jól választott, korrigálna, de már késő. Sőt a korrekciónál sem arra fordul, amerre kellene. Nincs más lehetősége, mint hogy elmeneküljön, minél messzebbre. Nagyszerűre sikeredett Jeléna több jelenete is – a közös lerészegedés Szónyával (Matos Hanga e.h.), a mostohalányával, vagy Ásztrovval a játékos, mégis fájdalommal teli diafilmes duett.
Szabó Győző Ásztovként nem elégszik meg azzal, hogy formálisan játssza el az orvost. Igyekszik mélyebbre menni és ezt meg is teszi. Megértjük kiégettségét, és aztán az újraéledt szenvedélyét is. De az új élethez nem elég bátor, belenyugszik, hogy ez a lehetőség már elment mellette. Szervét Tibor Szerebjakóvja önmagába záródott, nem képes onnan érvényesen kinézni. Molnár Piroska Marinája mindent tud és mindent lát. Egy-egy csípősen ironikus mondata szinte lángra gyújtja a Thália Télikertjét. Marija (Csarnóy Zsuzsanna) és Tyalégin (Bede Fazekas Szabolcs) is fontos hangsúlyokat tesznek hozzá a történethez.
Csehov folyamatosan a szembenézés szükségességére figyelmeztet, mérnöki pontossággal rakja össze a képet, újra és újra, még akkor is, ha amit látunk, egyre ijesztőbb.
Infó
Anton Csehov: Ványa bá. Fordította: Hamvai Kornél. Rendező: Kelemen József. Thália Télikert
