Börtönkísérlet a magyar közoktatásban: Lucifer-hatást hozhatnak a Pintér-paragrafusok, a pedagógusok nem sok jóra számíthatnak

Gúzsba köti a pedagógusokat az Orbán-kormány által előterjesztett státusztörvény, a teljesítmény-értékelési rendszer pedig irreális követelményeket támaszt velük szemben. De milyen pszichés hatásokkal kell számolniuk az oktatásban kitartóknak, ha valóban élesedik a jogszabály? Hogyan változik meg a tantestületek dinamikája? Együttműködés nélküli kényszerkapcsolattá válik a kollektíva? Őrök és rabok szerepe vár rájuk? Tódor Marina pszichológus szerint az eddigiek alapján nem sok jóra számíthatnak a pedagógusok.

A Népszava elsőként számolt be arról, hogy az Orbán-kormány milyen változásokat tervez idén nyártól a közoktatásban. Az új státusztörvény többek között hat hónapban határozná meg a próbaidőt, kötelességszegésnek minősülhet akár egy polgári engedetlenségi akcióban való részvétel. A teljesítményértékelési rendszerben (TÉR) évente kellene új saját célokat kitűzni, de pluszpont járna a versenyre küldött diákok után vagy a tanórán kívül szervezett programért. Honorálni mások rovására lehetne.

Szakmai szervezetek többször hangsúlyozták: az elvárások jelen helyzetben irrelevánsak, teljesíthetetlenek.

Őrök, rabok, pártkatonák

A Szegedi Tanárok Együttműködési Platformja rendszeresen szervez fórumokat, ahol a TÉR és a státusztörvény is terítékre kerül. Tódor Marina klinikai és mentálhigiéniai, pedagógiai szakpszichológus az egyik rendezvényen szólalt fel. Kérdésünkre előrebocsátotta: egyelőre csak valószínűsíteni lehet a jövőt, de biztos, hogy beláthatatlanok a következmények. – Az egyetlen reményünk, hogy a státusztörvényt és a teljesítményértékelési rendszert nem a most ismert formájában vezetik be, de hogy be fogják, azzal kapcsolatban nincsenek illúzióim – mondta a pszichológus.

Ezt a könyvet mindenkinek, de különösen a pedagógusoknak ajánlja, mert szerinte hasonló helyzetbe fognak kerülni, mint a kísérletben rabokként és börtönőrökként viselkedő egyetemisták. A hatalom teljesen kifordíthat magukból hétköznapi, normális embereket is, sokan lesznek kiszolgáltatva mások kénye-kedvének.– Valójában ez már most is így van, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb igazgató, tankerület-vezető, szakképzésicentrum-vezető hithű pártkatona, így a pedagógusok már most sem szabadok.

Zimbardo kísérletében láttuk, hogy néhány nap leforgása alatt milyen kegyetlenné váltak azok, akik hatalmat kaptak a kezükbe. Nem tudjuk, kiből mit fog kihozni a státusztörvény. Az iskolákban kialakuló norma nem az együttműködést, hanem az egyéni érdekek érvényesítését fogja szolgálni.

Bűnös a közönyös is

Tódor Marina úgy látja, senki nem beszél a pedagógusok mentális egészségéről. – Céltáblát raktak rájuk, ellenségnek kiáltották ki őket. Egy perc nyugtuk sem lesz a saját tantestületükben, soha nem fogják tudni, ki az ellenség, ki a besúgó, mikor támadják hátba őket. Lehetetlen lesz jó döntést hozniuk a „menni vagy maradni” kérdésben. Ha valaki elmegy, más munkát keres, akkor cserben hagyja a gyerekeket. Ha marad, hosszú távon nem mutat példát arra, hogy szembe lehet szállni a hatalommal, lehet nemet mondani, ki lehet állni az érdekeinkért. Ezzel így is cserben hagyja a gyerekeket – fest szomorú jövőt a pszichológus.

– Amikor iskolapszichológusként bullyingprevenciós programot szervezünk, vagy egy már zajló bántalmazást kezelünk, mindig elmondjuk, hogy egy-egy ember megváltoztatása nem vezet a probléma megszűnéséhez. A bullying egy rosszul működő közösség kórtünete, tehát a normát igyekszünk megváltoztatni. El kell érnünk, hogy mindenki vállalja a maga felelősségét, és ne mentse fel magát, hogy ő nem tehet a bántalmazásról. Zimbardo kifejti, hétköznapi emberekből hogyan lehet gonosztevő egy nem megfelelő norma hatására. Viszont ugyanígy hős is lehet egy csoporttagból. Nem tudjuk pontosan, melyik az a pont, amikor elbillen egyik vagy másik irányba a mérleg nyelve, de a körülmények hatása megkérdőjelezhetetlen – mondta Tódor Marina, hozzátéve, a státusztörvénnyel és a TÉR-rel minden adott lesz ahhoz, hogy „ember embernek farkasa legyen”.

Tervszerű züllesztés

A tanártársadalomban, illetve általában a magyar társadalomban konformizmus uralkodik, magyarázza a pszichológus. Beállunk a sorba, fejet hajtunk a többségi vagy annak gondolt vélekedésnek. – Nem trafál mellé a kormány, ha arra számít, hogy győzni fog a konformizmus az oktatásban is. Tökéletesen bebiztosították magukat, a jogszabály június 1-jei bevezetése után semmilyen rendetlenkedés, sztrájk nem lehetséges. A pedagógusok miatt tehát nem kell, hogy fájjon a fejük.

A kormány valódi szándékát abban látja tetten érhetőnek a szakpszichológus, hogy az új teljesítményértékelési rendszer alapján a tantestületekben kötelező lesz alsó és felső 25 százalékot – és ennek megfelelő anyagi jutalmazást vagy elvonást – meghatározni. Ha valóban a teljesítményt szeretnék értékelni, nem lennének ilyen merev arányok. – Akkor hagynák, hogy a történet magától kibontakozzon, és akár a tantestület 100 százaléka egyformán kiválóan teljesítsen. Sejtjük, hogy informális csatornákon keresztül azt üzenik az igazgatóknak, hozzák létre mesterségesen ezeket a különbségeket. Tódor Marinának saját tapasztalata is van a rendszer visszásságairól. Amikor még a szakképzésben dolgozott iskolapszichológusként, érthetetlen volt számára, hogy az igazgató, aki maga nem pszichológus, hogyan tudja megítélni a munkáját.

Valószínűleg azok lesznek a kivételek, akik képesek lesznek tartani magukat az elveikhez. – Ezek a rabláncon tartott, megosztott, egymás ellen uszított pedagógusok fogják majd megállítani vagy megelőzni a bullyingot? A diákok nagyon meg fogják sínyleni a rendszer visszásságait. Az oktatás pedig majd megy tovább elavult tanagyaggal és eszközökkel, romos épületekben, egyre nagyobb osztálylétszámokkal, cserélődő tanárokkal, iskola-összevonásokkal. Mindez nem más, mint megfélemlítés, a büntetés eszköze – értékelt a szakpszichológus.Arról, hogy mi lehet a döntések hátterében, így vélekedett: – Gondolhatnám, hogy nem látnak elég messzire, hedonistán kormányoznak, nem érzik az egész jelentőségét, se a felelősségüket. Azonban ha félreteszem a naivitást, azt kell mondanom, ez egy ördögi terv része. Ha kitágítjuk a látókört, és megnézzük, mi történik az egészségüggyel, a szociális szférával, akkor láthatjuk: mindenhol ez van, tehát szándékosságnak kell lenni mögötte.

Elég, ha a megfelelő helyre teszi majd az X-et. Nincs szükség értelmiségiekre, akik folyton kritizálnak mindent, fizikai munkásokra viszont nagy lesz az igény a gyárakban. Szomorú jövőkép.

Vitázni is engedd…

A profitorientált munkakörökben jól bevált TÉR a pszichológus szerint nem alkalmazható olyan területeken, mint az oktatás. Számítani kell rá, hogy kognitív disszonanciát élnek majd meg a tanárok. Ilyenkor az egymással ellentétes tudattartalmak feszültséget keltenek bennünk. – Ezeket a tudattartalmakat a leginkább nyilvánvalóhoz, azaz a viselkedésünkhöz igazítjuk. Ha például autonóm embernek tartom magam, aki nem hajt fejet a hatalomnak, de mégis maradok, amikor bevezetik a státusztörvényt, akkor két ellentétes tudattartalom áll bennem egymással szemben. Amit tehetek: megváltoztatom az egyik vagy mindkét tudattartalmat, esetleg egy újat illesztek be, ami feloldja az ellentmondást. A legrosszabb kimenetel, ha elkezdek kételkedni magamban, és azt mondom, talán nem is vagyok annyira autonóm. Ennél sokkal jobb, ha azt gondolom: kényszerűségből cselekedtem egy olyan helyzetben, amelyben nem volt jó döntés. Ugyanez lehet az „orvosság”, ha irreális teljesítményértékelést kapok: megkérdőjelezhetem a döntést, gondolhatom azt, hogy a vezető lát torz szemüvegen keresztül, de lehetőleg ne saját magamban bizonytalanodjak el.

Tódor Marina szerint történjen bármi, hiba beletörődni a ránk kényszerített rendszerbe. Most mindenkinek az a feladata, hogy tartsák a lelket a tanárokban. – Nem kell elhinni, hogy semmit nem lehet megváltoztatni, és bele kell fulladni a tanult tehetetlenségünkbe. Tudatosítani kell másokban, hogy baj van, hogy nyissák ki a szemüket, a tanárok helyett is nyilvánuljunk meg a közösségi felületeken. Ha csendben maradunk, azzal az áldásunkat adjuk erre az egész borzalomra.

azt, hogy a tekintélyszemélynek nem kell mindenáron fejet hajtani – ösztökél kiállásra a klinikai és mentálhigiénés, pedagógiai szakpszichológus. – Mert lesz egy jobb kor, egy más éra, felnő egy új generáció, amelyik másképp szocializálódik, amelyik nem akar beállni a sorba.