Televíziós beszédben fordul honfitársaihoz hétfőn a francia elnök. Úgy véli, a népszerűtlen nyugdíjreformmal kapcsolatos fejezetet le lehet zárni, azután, hogy az Alkotmánytanács jóváhagyta a reform legfontosabb megállapításait, például azt, hogy két évvel 64 esztendőre emelik a nyugdíjkorhatárt. Bár Emmanuel Macron szombaton alá is írta a jogszabályt, a baloldali pártok és érdekvédelmi szervezetek újabb kísérletet tesznek arra, hogy a reformot mégis népszavazásra bocsássa az Alkotmánytanács támogatásával, erre azonban igen kicsi az esély. Sok tiltakozó a taláros testület ellen fordult, mondván, két tagja aligha tekinthető teljesen pártatlannak. Jacqueline Gourault volt miniszter ugyanis az első nyugdíjreform-projekt felelőse volt 2019-ben, Alain Juppé egykori kormányfő pedig maga is felelős volt egy olyan reformtervért, amely 1995-ben komoly társadalmi konfliktust váltott ki.
A francia elnök legfontosabb feladata most az, hogy minél hatékonyabban terelje el a közvélemény figyelmét a reformról. Elfogadásának folyamata – az alkotmány 49.3-as cikkelyét alkalmazták, vagyis megkerülték a parlamentet –, valamint a sorozatos tiltakozások kifárasztották a francia társadalmat. Aminek azonban súlyos hosszútávú következményei lehetnek: komoly bizalmi válság alakulhat ki a fennálló hatalommal, s akár a demokratikus intézményrendszerrel szemben, ami a populisták jelentős megerősödését eredményezheti. Ennek a jeleit érzékelteti az Ipsos ügynökség felmérése, amely szerint Macron és miniszterelnöke, Élisabeth Borne népszerűsége tovább csökkent áprilisban, a Nemzeti Tömörülés (RN) volt elnöke, Marine Le Pen, a párt frakcióvezetője viszont profitál a politikai krízisből. A kutatás szerint a megkérdezettek 69 százaléka elégedetlen az elnök teljesítményével, ami öt százalékpontos növekedés februárhoz képest. 46 százalék nagyon nem elégedett, ami a legmagasabb arány a sárgamellényesek tiltakozó akciói óta. Különösen aggasztó a demokratikus politikai intézményrendszer szempontjából, hogy a népszerűségcsökkenés különösen erős a fiatalok körében, a 35 év alattiak mindössze 29 százalékának van jó véleménye az elnök tevékenységéről, ami kilenc százalékpontos csökkenés februárhoz képest. Borne kormányfő megítélése hivatalba lépése óta a legalacsonyabb értéket érte el 23 százalékkal. Marine Le Pen megítélése ezzel szemben javult, már eléri a 39 százalékot. A felmérésből az is kiderül, hogy bár a baloldali politikusok erősen mobilizáltak a nyugdíjreform ellen, az ő megítélésük alig változott.
Emmanuel Macron aláírta a nyugdíjtörvényt, május elsején tömegtüntetések jönnekA nagy kérdés, hogy a társadalmi elégedetlenség további eltolódást eredményez-e a populisták felé. Az elnök képességeit nem szabad lebecsülni, például a sárgamellényesek tiltakozó akciói során is megmutatta, képes újítani. Igaz, ezúttal szélesebb rétegek fordultak ellene. Képes lesz-e új lendületet adni elnökségének? Ennek első eleme volt hétfői televíziós beszéde. Ami mellette szólhat, a nyugdíjreformot nem egészen egy évvel újraválasztása után fogadtatta el, s a következő elnökválasztásig még négy év marad, ez idő alatt lecsillapodhat a táradalom, más kérdések foglalkoztathatják majd a franciákat. Ebben bízik Macron is. Ugyan a következő voksolás személyesen őt már nem érinti, hiszen két mandátuma letöltése után nem indulhat újra, de neki sem mindegy, végbemegy-e egy jobboldali fordulat hazájában és politikai örökségét ki teljesíti ki.
Ugyanakkor a szakszervezetek úgy vélik, a nyugdíjreform elleni tiltakozások bizonyították: igenis van jövőjük. Sikeresen szervezték meg a tiltakozásokat, pedig Franciaországban már leírták őket, s ritkán volt példa arra, hogy a különböző érdekvédelmi szervezetek képesek voltak egy ügyért küzdeni.
Macron újrakezdése főleg nem is szakszervezetek, vagy az utcai tiltakozások miatt ígérkezik nehéznek, hanem mert nincs többsége a parlamentben, a képviselőház támogatása nélkül nehéz lesz hatékonyan kormányoznia. Így előállhat a béna kacsa szindrómája: Macron társadalmi támogatás nélkül vezeti országát, s olyan szövetségesek veszik körül, akik már egyre inkább a következő elnökválasztásra kacsintanak.
69 százalék
elégedetlen az elnök tevékenységével
29 százalék
A fiatalok mindössze ekkora hányada fejezte ki elégedettségét Macron politikájával
A nagy kérdés, hogy a társadalmi elégedetlenség további eltolódást eredményez-e a populisták felé.
Több forgatókönyv lehetséges
ESÉLYEK Dominique Moïsi író, esszéista, veterán politológus, az Institut Montaigne agytröszt tanácsadója aggódik a továbbiak miatt: „Nem hiszem, hogy valaha is éreztem volna ennyi bizonytalanságot az ország politikai jövőjét illetően” – fejtette ki az El Paísnak. Két lehetséges forgatókönyvet vázolt fel. Az egyik szerint május elsején még lesz egy nagy tüntetés, de utána lecseng a tiltakozási hullám: ősszel rendezik a rögbi-világbajnokságnak, jövőre pedig az olimpiának ad otthont Párizs. Szintén 2024-ben nyitják meg újra a 2019-ben tűzvész által sújtott Notre Dame székesegyházat. Macron emellett népszerű intézkedéseket is elfogadtathat, így végül sikerül úrrá lennie a válságon. A második forgatókönyv viszont kedvezőtlen az elnök szempontjából. Most olyan dühöt tapasztalni az államfővel szemben, ami mindenképpen új. A törvény ugyan az ő oldalán áll, de a társadalom szemében elvesztette legitimációját. Így a továbbiakat ez határozza majd meg, véli az esszéista.
Macron leválthatná miniszterelnökét, Élisabeth Borne-t, de ez aligha jelent kiutat a válságból. A másik lehetőség egy valódi koalíció lenne Macron és a vele szövetséges mozgalmak, illetve a jobbközép Republikánusok között, de nem lesz könnyű egy ilyen szövetséget létrehozni. Még ha Eric Ciotti, a Republikánusok vezetője szíve szerint támogatna is egy kormányzati szerepvállalást, ezzel saját pártja szétesését kockáztatná.
Chloé Morin politológus szerint is az egyetlen kijátszható kártya, a mérsékelt jobboldallal való szövetkezés egy új, autonóm miniszerelnökkel. „Amíg a franciák úgy érzik, a miniszterelnöki tisztségnek nincs sok értelme, mert Macron az, aki mindenről dönt, addig a dolgok elakadnak" – vélekedik. Alan Minc esszéista, aki ifjúkora ismeri Macront, ő úgy látja, az alapvető probléma, hogy a koalíció fogalma nincs benne az elnök politikai DNS-ében.
