– Sokak számára ismeretlenül hangozhat a kriptozoológia kifejezés. Volt már Magyarországon ilyen kutatás?
Kazsimér Soma: Igen, ez valóban egy lappangó szubkultúra, de van egy-két megszállott kutató, aki foglalkozik vele, beleértve a paranormális jelenségeket is. A témáról 1995-ben pedig Szemadám György festőművész állította össze az Apokrif lények enciklopédiáját.
K. Takács Márton: A kriptozoológia azonban itthon még új fogalom, akárcsak a kriptidek, vagyis azok az állatok, amelyeket az akadémiai tudományok még nem ismertek el. Az angolszász világban viszont ennek komoly kultúrája van, gondoljunk csak a leghíresebb lényekre:
Skóciában ott a Loch Ness-i szörny, Amerikában a bigfoot és a chupacabra.
K. S.: Észak-Amerikában ezek a lények nemcsak az emberek képzeletében vagy mentális térképén léteznek, hanem azokat ténylegesen kutatják. Vagyis olyan társaságok jönnek létre, amelyek expedíciók során tudományosnak vélt módszerekkel megpróbálják ténylegesen dokumentálni a lények megjelenését.
– Mi ösztönözte a kutatásukat?
K. T. M.: Luby Margit néprajzkutató könyve, a Bábalelte babona inspirált minket, mely Szabolcs-Szatmár-Bereg hiedelmeit foglalja össze. Mi is elmentünk oda megismerni a babonákat, és megtudtuk például, hogy a környéken van a Túr folyó, amelyben a lakosok nem mernek megfürödni, mert azt hiszik, hogy elkapják a békarühöt. Ezután elkezdtük kutatni, hogy a magyar hiedelemvilágban még milyen rémlények léteznek.
– Milyen szörnyeket találtak?
K. S.: Például a putnoki farkasembert, melyet úgy is hívnak, hogy szakállas farkas, küldött farkas vagy farkaskoldus. Aztán jártunk a Putnok melletti Szörnyű-völgyben, ahol a lápi kisasszonyok laknak, akik szirénszerű figurák, és a mocsárba csábítják a férfiakat. Elutaztunk Vásárosnaményra is, ahol az ogre asszonyok hangját próbáltuk rögzíteni. Voltunk a kömörői hidrovámpírnál is, aki a Túrban lakik, a vízből mászik elő, és a tehenek vérét csapolja le.
– Mi a közös nevező ezekben a lényekben?
K. S.: Mindegyik valamilyen köztes állapotban létezik, és könnyen át tud lépni az egyik kategóriából a másikba. A farkasember például át tud változni emberből állattá. Ez eléggé ijesztő, hisz képes a biológiai határokat átlépni. Ilyen még a Hany Istók nevű békaemberszerű gyermek, akit a történet szerint a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban fogtak ki a lápból, majd bevitték Kapuvárra, ahol a legenda szerint az Esterházy-kastélyban megpróbálták emberré változtatni. Ő amúgy egy datált személy, a kapuvári plébániatemplom anyakönyvében található egy bejegyzés, mely szerint miután behozták a városba, megkeresztelték.
– A kutatáshoz milyen módszertant használtak?
K. S.: Mi művészeti értelemben közelítettünk a kriptozoológia témájához. Úgy vélem,
ez a megközelítés képes a vizsgált tárgynak olyan rétegeit is megmutatni, amelyet egy szigorú értelemben vett tudományos módszertan nem tudna.
Ez nem tudományszkepticizmus, az én elképzelésemben az ideális kapcsolat egy szimbiózis lenne a tudományok és a művészet között. Valamint azt reméljük, hogy a projekttel fel tudjuk hívni az emberek figyelmét a témára.
K. T. M.: A kiállításunk ezért is kapta a Bevezetés a kriptozoológiába címet, mivel az a célunk, hogy ez a fogalmat és a hozzá kapcsolódó tárgykört megmutassuk a látogatóknak.
– Hogyan zajlott a konkrét kutatás?
K. S.: Olyan volt az egész mint egy játék. Egy performatív aktus, melynek során elutaztunk a kiszemelt helyszínekre, ahol felmértük a terepet, Marci aztán fotókat készített, én meg azon gondolkodtam, hogyan lehetne mindezt szövegbe, esetleg versbe önteni. De voltak különleges esetek is. Amikor a putnoki farkasembert kutattuk, akkor azt tudtuk, hogy a város hegyén található a sírja, de azt nem, hogy pontosan hol keressük. Felvettük ezért a kapcsolatot a helyi múzeummal, így sikerült egy vezetővel megtalálnunk azt a kőrakást, amit a farkasember sírjának vélnek.
K. T. M.: Én pedig a fotóimmal azt próbáltam átadni, milyen lehet az adott lény, amelyet kutatunk, vagyis hogyan élhet, hogyan létezhet a természetben. Ehhez mindig az expedíción készítettem a képeket. Volt, hogy megterveztem előre az adott jelenetet, míg más esetben olyan atmoszféra alakult ki, ami szinte fotóért kiáltott.
– Mire számíthat a néző a kiállításon?
K. S.: Arra ne számítson, hogy lényeket fog látni. Már a projekt kezdetekor az volt koncepciónk, hogy a képeken ne is jelenjen meg szörny. Leszámítva Hany Istók szoborábrázolásait. Vele kapcsolatban egy szoborpályázat jelöltjeit kerestük fel, és befotóztuk az alkotásaikat. A tárlaton amúgy a látogató a kiállított szövegek, versek és fotók közt könnyen elveszhet, de ez határozott célunk volt. Így a befogadó is „kutatóvá” válhat, és összerakhatja azokat a mozaikdarabokat, melyeket mi három éven át gyűjtöttünk.
K. T. M.: A galéria udvarában pedig elhelyeztük azt a zöld színű Suzuki Swiftet, amellyel a terepszemlékre mentünk ki. Abban olyan dokumentumokat helyeztünk el, amelyek a kutatás színfalai mögé nyújtanak betekintést.
– Volt olyan lény, amelyet megkedveltek?
K. S.: Igen, a mátranováki fanyűvő ilyen volt, ami aztán a magyar médiában nagy hírverést nyert. Ez egy médiahack volt a részünkről. Erre a lényre már a Fókusz című műsor is felfigyelt 2013-ban, így a helyszínen riportot készített a helyiekkel. Érdemes amúgy megnézni azt a videót, mert amikor az egyik helyitől megkérdezik, hogy látta-e már a mátranováki fanyűvőt, azt válaszolja, az nem messze lakik. Erre kiderült, hogy a faluban egy fafaragót hívnak fanyűvőnek, és személyében azonosították ezt a lényt. Miskolci László kutatása szerint azonban már a hetvenes-nyolcvanas években is beszéltek a bányászok egy fehér, gyorsan mozgó, nyúlánk alakról. Mi aztán csináltunk egy médiahacket, így a fanyűvőt újra a köztudatba hoztuk.
– Ez hogyan zajlott?
K. S.: A Blikkbe beküldtem egy fotót, amit a fanyűvőről készítettem, meg írtam hozzá álnéven egy szöveget arról, hogyan találkoztam vele. A hírt aztán több médium is átvette, még az Origo Tudomány rovatában is írtak róla, illetve jó pár KESMA-lapban. A kifutása mindennek az lett, hogy a Balázsék reggeli műsorában is felhívtak engem mint Karmos Balázst – ez volt az álnevem –, hogy beszéljek az észlelésemről. Hát, ezen a ponton nyerte el a fanyűvő az országos ismertségét.
Infó: A Bevezetés a kriptozoológiába című kiállítás május 20-ig tekinthető meg a Q Contemporary magánmúzeumban (Budapest, 6. kerület, Andrássy út 110.).
