Azt az ostorcsattogtatós, fűzfán fütyülős rézangyalát! Orbán Viktor alaposan odasuhintott nekünk a XVI. Szakma Sztár Fesztiválon, ahol a díszcsikósoktól zsákmányolt ostorral mutatta be férfias tudományát, „Ezért jobb a békesség” című, fenyegető aurájú PR-videójában. Innen a következő posztja szerint a „szelfigyárba” látogatott, erről már hihetőbb, hogy van rá igény a munkaerőpiacon, legalábbis alaptantárgy a Megafon-képzésen, amely hetente ontja magából a (békepárti) konzervatív csapatokat, akik készen állnak a (béke, béke…) online küzdelemre, mert „elszántak, motiváltak és könyörtelenül patrióták!” Peace!!!
A kackiás bajszú Trombitás Kristóf azt pöttyintette a vasarnap.hu-n megjelent jegyzetébe:
„Mi vagyunk a békés többség, a fizetett provokátorok esélytelenek sikert elérni.”
Értette ezt a Belügyminisztérium, majd a Karmelita előtt a pedagógusszankciók ellen tüntetőkre, akik „ökölbe szorult fejjel kellemetlenkedni próbálnak” (mily hagymázas képzavar), amit neki üdítő s erőt adó nézni. Valósággal kisimul tőle, ha igazságtalanul sanyargatott, szégyenmenetbe állított tanárokat és mellettük tüntető gyerekeket lát, akiknek még bőven nem ezzel kellene foglalkozniuk, de ahhoz egy másik rendszer kellene.
Arról természetes módon megoszlanak a vélemények, találkozzanak-e tüntetők és ellenzéki képviselők köztéri demonstrációkon, akár spontán, akár előre megbeszélt módon, csakhogy viszonylag nehéz politikusokat távol tartani politikai tematikájú rendezvényektől, úgy tapadnak rá, mint neoprén a búvártestre, s a helyzet még bonyolultabb akkor, ha történetesen ők voltak ott előbb a napi betevő kordonbontáson, majd hirtelen egy csapat (részben) kiskorú előtt találták magukat, A harcos ketrecének rúdjain pörögve.
A készenlétieknek nyilván ezért volt „jogszerű, szakszerű és arányos” könnygázsprét fújni a gyerekek szemébe,
különben egy életen át kísértette volna őket a polgári ellenállás erkölcstelen látványa.
A pápa közben felhagyott végre a demenciával meg a gazemberséggel, és idelátogatott, hogy mozdulni se lehessen a fővárosban, mókás előzenekara a kanosszát sasszéban járó „én nem hirdettem békemenetet” (csak jöjjenek mind, akik békemenetesek, nem lesz feltűnő) Zsolt lesz. Noha gyerekkori jó barátja, a másik Zsolt annyira nem kívánja most ezt a menetet, és mindenkitől azt kérte, legyen az együttlét gyöngéden pártfüggetlen, senki se kívánja politikai játszmából túszul ejteni őszentségét – álszentségének biztos nem mert szólni, hisz ő készíti épp a legnagyobb hálót. Még bársonyos felebaráti hangon felajánlotta, jöhetnek a kordonbontók is, a többiekre meg majd jól ráhegesztik a csatornafedelet.
Bayer Zsolt már bánja, hogy demens vénembernek nevezte Ferenc pápátMenekülhetett a városból, ki merre látott, bár egyre nehezebben lehet olyan vízpartot vagy zöldet találni, amit nem építettek még be az óvatos becslések szerint a magyar gazdaság uszkve 25-30 százalékát birtokló cimborák. A héten világossá vált, hogy Paks 2-re is valójában csak a debreceni CATLgömböc energiaellátása miatt lehet szükség, a vak is látja, mennyire megéri a nyugati elektromos kocsikba százszor annyi áramból aksit gyártani, csak hogy a hülye hippik zöldre festve gurulhassanak ki a napi karamell-latte-frappucsínóért. Távolról nézve talán biztató hír cívisföldről, hogy a kínai beruházók esküsznek, olcsó és alulképzett ázsiai vendégmunkásokra csak kezdetben lesz szükség, utána csakis olcsó és alulképzett magyar munkásokkal szeretnék majd feltölteni a gyárat.
A külföldi cégek kezdik megelégelni a fideszes cimborákatNem vagyok én a magyar gazdasági előremegy ellensége,
csak amióta láttam a Debrecineren a Mikepércsi Anyák találkozását a CATL magyarországi képviselőjével,
a kép művészien hímzett falvédőként él tovább a lelkemben, és úgy összeszorul tőle a szívem, akárcsak Zalai Imréné és David Bowie, múlt és jövő valószerűtlenül szép és szomorú találkozásától.
Tán ezért kellett éppen most kormányunknak beemelni a Magyar Értéktárba (ezt hol őrzik, ahol a Magyar Életmódot?) a lángos mellé a kubikosságot, mint jellegzetesen magyar vándormunkási tevékenységet, mert újra visszahoznák a nincstelenségből kitörni képtelen, XIX. századi napszámos romanticizált figuráját? Nekik kell felépíteni vérükkel és verítékükkel Nagy-akkuországot, amiről a kormány álmodik? Nota bene, az ostor az első ember alkotta eszköz, mely átlépte a hangsebességet, igazi népi techszabadalom – csak kár, hogy ez sem a miénk, úgy háromezer éve egy időben alakult ki a legtöbb nomád állattartó törzsnél. Majd fegyver és fenyítőeszköz lett, a rómaiak ezzel vertek le számos rabszolgalázadást, a görögök kifejezetten tömegoszlatásra használták, a 300 spártai legendájában Xerxész haragjában még a tenger hullámait is megkorbácsoltatta, mert elmosta a hídjait.
Valójában nem kell ütni vele (azt hagyjuk meg a fetisisztáknak), elég a robbanó, szuperszonikus hangjával fenyíteni:
Csak itt vagy otthon, csak ez a te hazád. Itt kell boldogulnod, csak itt van magyar jövő – mennydörögte a megszeppent szakácstanoncoknak, karosszérialakatosoknak és CNC-forgácsolóknak a magyarok nagyura, alaposan kimaxolva a fesztiválfellépését. Számos helyen támad mindjárt üresedés, a honvédség vezérkari főnöki posztjától a bírósági végrehajtói kar elnökségén át a győri fűnyíróbrigádig, akik mögött ellenzéki szabotázst sejt a város polgármestere, mert „amióta elindult a kampány, elkezdtek pontatlanul nyírni”. Éppenséggel tudok valakit, aki remekül durrogtat ostorral, és nyírásban se gyenge.
