Az MTVA nem volt hajlandó a párbeszédre, a Fortepan így levette a képeket, amelyek miatt a „közmédia” a szerzői jogokra hivatkozva jogi lépéseket helyezett kilátásba – derül ki a kedden megjelent interjúból, amelyet a Válasz Online készített Tamási Miklóssal, a Fortepan alapítójával.
Mint azt Tamás elmondta, szerencsére nem nagy veszteségről van szó, a 180 ezer fotóból álló archívumukból „mindössze” 30 képet távolítottak el az MTVA felszólítására. Hozzáteszi, a „közmédiának” 13 millió fényképfelvétele van, így nem tartja valószínűnek, hogy számukra ez nagy nyereséget jelentene, igaz, a hangsúly nem is ezen a 30 darab képen van.
A kérdésre, hogy miért került a Fortepan konfliktusba az MTVA-val, elmeséli, hogy tavaly megkereste őket Kieselbach Tamás műkereskedő azzal, hogy megjelentesse Friedmann Endre fotósnak, az MTI néhai, 2018-ban elhunyt munkatársának életművét. Bár szerző képeinek negatívjai az MTI-nél vannak, a szerző évtizedeken át másolatokat kért a saját képeiről, és hazavitte őket. Kieselbach ígéretet tett Friedmannak, hogy kiad egy könyvet a hagyatékából, és az volt az ötlete, hogy a képek egy része a Fortepanra is felkerülhetne.
Tamási elmondása szerint a 20 ezer képkockából több mint ötszázat be is szkenneltek, de mivel némi rossz előérzete volt, megkérdezte az MTVA-t, amely nagyon határozottan megírta, szó sem lehet erről, és azonnal perrel fenyegette a Fortepant. Az online archívum alapítója hozzátette, ennek megfelelően nem is jelentették meg a képeket. Ezután azonban kaptak egy hivatalos levelet az MTVA jogi osztályától, miszerint azonosítottak 31 darab olyan képet a Fortepanon, amely az ő tulajdonuk, s ha a portál nem szedi le őket, jogi útra terelik az ügyet. Harminc képet leszedtek, egynél azonban arra a megállapításra jutottak, hogy jogilag nem megalapozott a követelés.
A kérdésre, hogy miért hozták nyilvánosságra az ügyet, ha az MTVA a levél teljes titokban tartását kérte, Tamási azt válaszolta, a jogi út – amelyet egyébként nem is akartak vállalni – előtt érdemes lenne párbeszédet folytatni.
Mint mondja, az említett fényképek egyik csoportja a Rádió és Televízió Újság archívumából származik, ezeket a képeket egy szerkesztő mentette ki a Magyar Rádióból még a Bródy Sándor utcai korszakban. Az MTVA ezeknél azzal érvelt, hogy az újság egykori kiadójának ők a jogutódjai. A másik nagyobb csoport Bauer Sándor hagyatékából való, akinek hatezer fotója látható a Fortepanon. A felesége és lánya kereste meg őket a halála után azzal, hogy dolgozzák föl a hagyatékát, és tegyék hozzáférhetővé a nagyközönség számára.
A kérdésre, hogy az MTVA utóbbi esetben tehát a szerző családtagjainak kívánságát írta-e felül, Tamási azt válaszolta, hogy igen, tulajdonképpen ez történt.
Bauer hagyatékában több tízezer negatív volt, amelyet egy Népszínház utcai mosókonyhából hoztak el, továbbá papírképek, amelyeket beszkenneltek. Az MTVA ebben az esetben is ugyanarra alapozta a jogigényét, mint Friedmannál: mindketten alkalmazottak voltak, így az alkotásaik tulajdonjogával az MTVA rendelkezik.
A kérdésre, jogszerű volt-e az MTVA követelése, Tamási úgy felelt:
„Jogszerű, de annak az eldöntését az olvasókra bíznám, hogy mennyire volt észszerű”.
Hozzáteszi, ők nem kifejezetten csak erről a 30 képről, hanem az archívum felhasználhatóságáról szerettek volna párbeszédet folytatni. A felvetésre, hogy az MTVA érvelése szerint az archívumuk nyitott, megjegyzi, a „közmédia” egy fénykép egyszeri közléséért 15 ezer forintot kér, kivéve a magáncélú felhasználást. – Az utóbbi egy teljesen életszerűtlen kategória, arra vonatkozik, ha valaki kinyomtatná a fotót, és otthon feltenné a szobája falára bekeretezve, vagy a gépén tárolná – fogalmaz.
Mint kiemeli, ők ezzel szemben semmilyen anyagi haszonra nem tesznek szert a képek közléséből, az egyetlen céljuk, hogy a 20. századi magyar múlt vizuális dokumentumait megőrizzék, és digitálisan hozzáférhetővé tegyék mindenki számára.
– Azt gondoljuk, hogy ez közfeladat, amit egyébként közgyűjtemények, múzeumok végezhetnének el, de akár az MTVA is segíthetné. Az intézmény az egész története során közpénzből működött – mutat rá.
Miklósi elmondta, a javaslatuk az, hogy a felvételek mindössze egy százalékát szabadon lehessen felhasználni (ami ráadásul „egy fillérbe se kerülne”), erről is szerettek volna beszélgetni az MTVA-val. Ezután elmeséli, hogy levelet írt az MTVA vezérigazgatójának azzal a kéréssel, hogy üljenek le beszélgetni. Hozzáteszi, többször is beszélt telefonon az archívum szakmai vezetőjével, és úgy érezte, hogy nem zárkózna el a közös gondolkodástól.
A Fortepan alapítójának elmondásából ezután kiderül, hogy sajnos a hírhamisító Papp Dániel a maga szokásos cinikus módján egy egymondatos válasszal elintézte a megkeresést, miszerint „nem beszélgetni kell, hanem a törvényeket kell betartani”.
Elmagyarázta a hírhamisító Papp Dániel vezette állami média, miért nincs igaza a Fortepannak Jogi eljárással fenyegeti a Fortepant egy közpénzekből gazdálkodó állami cég