Jevgenyij Prigozsin;orosz-ukrán háború;Bahmut;

Diplomaták után újra a katonáké a főszerep, Ukrajna a háború után a NATO egyik vezető ereje lehet

Annyi váratlan, korábban elképzelhetetlen esemény történt Ukrajnában és Oroszországban, hogy csak kapkodjuk a fejünket. 

Egyik nap látványos dróntámadásnak lehettünk szemtanúi a Kreml ellen. Másnap közönségesen káromkodva kelt ki magából Jevgenyij Prigozsin, név szerint gyalázva az orosz védelmi minisztert és a vezérkari főnököt. A Wagner magánhadsereg vezetője és egyben tulajdonosa lőszert, valamint haditechnikai utánpótlást követelt. A zsarolás bejött, a Wagner megkapta a muníciót, folytathatja Bahmut ostromát.

Közben a nagy tavaszi esőzések után lassan felszárad a talaj. Így már valóban napok kérdése, hogy mikor lendülhetnek mozgásba a megszállt területek felszabadítására felkészített ukrán alakulatok. Abban bizonyosak lehetünk, hogy nagy, átfogó hadművelet következik. Csak azt nem lehet tudni, hogy pontosan mikor, hol és milyen lesz a támadás.

Nem a diplomáciáé lesz a főszerep a következő hetekben. A katonákon fog múlni minden, a lövészárkokban véresen sáros ukrán és orosz bakáktól a tábornokokig. Lassan kiderül, hogy Zaluzsnij hadseregtábornoknak mennyire sikerül olyan támadó műveletet vezényelnie, amivel megroppanthatja a Sojgu-Geraszimov kettős védekezésre berendezkedett haderejét.

Most ismét a haditechnikán, és annak alkalmazásán, a hadtudományon lesz a hangsúly.

Elképesztő változások zajlottak le a háború kitörése óta katonai téren. Újra kellett gondolni szinte mindent. A hadsereg felépítésének és működtetésének mikéntjétől a haditechnikai eszközök használhatóságáig, az alkalmazásuk módozataiig – mindazt, hogy egy modern haderő miként tud eleget tenni a védelmi feladatának, és ha szükséges, akkor hogyan képes sikeresen támadást végrehajtani.

Gondoljunk csak bele abba, hogyan vált az orosz haderő a világ másodiknak mondott hadseregéből védekezésre is egyre kevésbé képes megszálló gyülekezetté. És higgyék el, ez a megfogalmazás még a legenyhébb a kínálkozók közül. Ugyanis jelenleg az orosz hadseregben teljesen felbomlott az egységes vertikális és horizontális irányítási struktúra. Ennek a legarcpirítóbb jele, hogy az ukrajnai front több létfontosságú szakaszát, valamint a közvetlen hátország számos stratégiai pontját zsoldos magánhadseregek katonai alakulatai tartják ellenőrzésük alatt.

Ezek közül a legismertebb a Wagner-csoport, de ezen kívül további nyolc zsoldos fegyveres alakulat jelenléte mutatható ki a harci cselekmények környékén. És mindez úgy történik, hogy az orosz alkotmány szerint tiltott a zsoldos magán katonai alakulatok létrehozása és alkalmazása. 

Egy nem túl megerőltető jogászkodással ezen a tiltáson lazán átlépnek az illetékesek, így már van ilyen fegyveres szervezete a Gazpromnak, a nagy olajtársaságoknak, militáns hazafias csoportosulásoknak, és ami a legperverzebb, még Sojgu védelmi miniszternek is van egy magánhadereje, Patriot, magyarul Hazafi néven.

Ezzel szemben ott van a NATO szabványok szerint átalakuló, fejlesztés alatt levő ukrán hadsereg. Így egyszerre láthatunk egymásnak feszülve egy modern, a hiányosságait folyamatosan korrigálni törekvő, a legkorszerűbb haditechnikát példátlan gyorsasággal alkalmazni megtanuló nemzeti hadsereget, illetve egy, a korábbi önmaga elavult árnyékaként, első és második világháborús hadtudományi felfogás szerint építkező struktúrát. Az ukrajnai teljesítményt látva nyernek értelmet azoknak a leginkább nyugdíjas tábornokoknak a nyers szavai, akik szerint a rénszarvastenyésztői végzettséggel bíró Sojgu minisztersége alatt teljesen szétlopták, és valójában működésképtelenné tették a kontraszelektált orosz haderőt.

Szakértői értékelések szerint annyira lezüllesztették a hadsereget, hogy az még a rendelkezésére álló, korszerű eszközöket sem képes beilleszteni a működési rendjébe. A folyamatban levő fejlesztésekről pedig említést sem érdemes tenni. Ezek esetében olyan szürkeállományok közötti együttműködésre és a finanszírozás hatékony felhasználására lenne szükség, ami teljes mértékben kizárt, látva a szereplőket. Na de hogy elkerüljük a kóros ruszofóbia vádját, nézzünk néhány valós példát mindkét oldalról.

Rögtön a háború első napjai, hetei bebizonyították, hogy mennyire hatékony tud lenni a reguláris hadsereg és a civilekből felállított területvédelmi alakulatok együttműködése révén harcoló védelmi erő. Az egymással jól kommunikálni képes, kislétszámú csoportok mozgatásán alapuló rugalmas területvédelem, felszerelve a legkorszerűbb vállról indítható páncéltörő és föld-levegő rakétákkal, képes volt megakasztani, majd szétzilálni a támadók összfegyvernemi, megsemmisítőnek szánt támadását. Katonai akadémiákon már most lázasan tanulmányozzák ennek az aránytalan hadviselésnek a tapasztalatait.

A következő nagy haditechnikai felismerése az ukrajnai háborúnak a korszerű tüzérségi eszközökhöz kapcsolódik. Oroszországnak sokszoros, leginkább tízszeres, egyes eszközfajták terén több mint hússzoros fölénye volt a tüzérség alkalmazásában.

Volt a háborúnak egy megközelítően negyedéves szakasza, amikor az orosz hadműveletek kizárólag a szó szerint mindent elsöprő, porig romboló tüzérségi előkészítésre épültek. Erre kellett választ találni ukrán oldalról, ami meg is született.

Részben a nagyobb távolságra és pontosabban csapást mérni képes tüzérség hadrendbe állításával, és leginkább a HIMARS tüzérségi rakétarendszer alkalmazásával. Ez utóbbiak teljesen felborították az orosz alakulatok irányítási és logisztikai gyakorlatát. A parancsnoki, irányítási pontokat, a nagy lőszer- és üzemanyagraktárakat, logisztikai pontokat, valamennyit a HIMARS rakéták hatótávolságán kívülre kellett áttelepíteni. Minden óvintézkedés ellenére hónapokig teljesen védtelenek voltak, elképesztő veszteségeket szenvedtek el az oroszok technikában és élő erőben egyaránt.

Mostanra a GPS navigáció zavarásának köszönhetően az orosz rádióelektronikai alakulatoknak részben sikerült csökkenteni a HIMARS rakéták találati pontosságát. És ezzel el is jutottunk a másik nagy felismerésig, amivel az ukrajnai háború szolgált a hadviselő feleknek.

Bizonyítást nyert, hogy a rádióelektronikai hadviselés eszközei nélkül védekezni és támadni is képtelen béna kacsává válik bármelyik hadsereg. Oroszországnak, anélkül, hogy teljesen elmélyednénk a rádióelektronikai technológiák tudományában, valóban világszínvonalú eszköztár áll rendelkezésére. Olyan rendszereik vannak, melyekkel megfosztották a háború eleji sztárolt eszköz státuszától a török Bayraktar drónokat. Ezek a pilóta nélküli rendszerek még képesek voltak eldönteni az azeriek javára az örmények elleni, 2020-ban vívott 44 napos háborút. Most is használhatók, de csak azt követően, ha működésképtelenné lettek téve az ukrán zavaróegységek. Ilyen rádióelektronikai állomások és radarok megsemmisítésére lettek kifejlesztve a NATO-ban rendszeresített rakétarendszerek. Ezeket az ukránok már megkapták, hadrendbe is állították. Méghozzá úgy fejlesztve például az AGM-88 HARM rakétát, hogy egyaránt indítható legyen MiG-29-es és Szu-27-es vadászgépekről, mint F-16-osokról, F-18-asokról vagy Tornadókról.

Ukrajna véres háborúja a túlélésért, tökéletes terepe a modern harci technológiák kipróbálásának és fejlesztésének. Nem véletlenül mondják szakemberek, hogy a háború után, amikor keleti szomszédunk a NATO teljes jogú tagja lehet,

a harci tapasztalatok, és a fejlesztésekbe bevont mérnöki tudás miatt Ukrajna a katonai szövetség egyik haditechnikai kulcsszereplőjévé válik. 

A legmodernebb technológiák hatékonysága vagy kudarca nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy a támadást indító ukránok, vagy a védekező orosz alakulatok sikereitől lesznek-e hangosak a híradások.

Hogy mennyire nagy a tét mutatja az amerikai Patriot légvédelmi rendszer hadrendbeállítása Ukrajnában. Azt nem lehet tudni bizonyosan, hogy milyen nemzetiségű a kezelőszemélyzete a Kijev környékén beélesített rendszernek. De azt igen, hogy a Patriottal bizonyítottan sikerült megsemmisíteni a legutóbbi támadás során az ukrán fővárosra kilőtt hiperszonikus Kinzsal (Tőr) rakétát. Eddig Moszkvában azt állították, hogy a NATO rendszerei nem tudják megállítani a hangsebesség tízszeresével közeledő orosz fejlesztést. A Kinzsal könnyen a zsarolás eszközévé válhatott volna Putyin kezében. Így viszont nem csak Ukrajna, de Európával együtt Washington is jó hírt kapott Kijevből.