Egyértelmű, hogy az ukrán hadseregnek az oroszok által megszállt összes területet fel kell szabadítania. A győzelemhez ez önmagában még nem elég: az ukrán államnak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy mindaz, ami 2022. február 24-én történt, többé ne fordulhasson elő: szükség van egy igen korszerű, nagy és ütőképes hadseregre is – hangoztatta Valerij Zaluzsnij, az ukrán hadsereg főparancsnoka. A tábornok egy népszerű péntek esti kijevi tévéműsorban Dmitro Komarov újságíró vendége volt, válaszaiból nemcsak vezető ukrán, hanem még orosz híroldalak is idéztek hét végén. Zaluzsnij elmondta: igyekeztek megfelelően felkészülni az orosz támadásra, komplex intézkedések követték egymás, rengeteg ember működött közre meghozatalukban, különféle változatokat elemeztek, majd egymás után vetették el őket, míg végre kikötöttek annál, ami aztán bevált. Több hadgyakorlatot is végrehajtottak nem sokkal az orosz betörés előtt, a Hóvihar-2022 keretében hadosztályokat mozgattak meg Ukrajna gyakorló terein, és akkor alakították ki a légvédelem struktúráját is – erről a komplex munkáról egyszer majd lesz mit mesélni – mondta Zaluzsnij. A fő cél az volt, hogy rövid idő alatt olyan veszteségeket okozzanak az ellenségnek, hogy az letegyen korábbi nagy terveiről.
A győzelem után sem lehet más a cél – fejtegette. Egy korszerű, erős hadsereg elveszi mindenki kedvét attól, hogy belekössenek. Példaként hozta fel Izraelt, és hozzátette, neki már van elképzelése arról, milyen legyen az ideális ukrán hadsereg. Zaluzsnij elmondta, ők abban a 8 évben, amely megelőzte a teljes körű orosz támadást, morálisan és fizikailag egyaránt felkészültek arra, hogyan semmisítsék meg az ellenséget. Ezért voltak képesek nyomban határozott választ adni a betolakodóknak, akik erre nem voltak felkészülve. Az oroszok stratégiai célja az volt, hogy megsemmisítsék az ukrán államiságot, és arra számítottak, hogy a lakosság kenyérrel-sóval fogadja majd őket. Hogy ehelyett ellenállásba ütköznek, az meg sem fordult a fejükben.
A jelenlegi orosz taktika a nomád hordák taktikájára emlékeztet: elpusztítani mindent, amit csak lehet, és nem érdekes, milyen árat kell fizetni érte. Az emberélet nem számít.
„Azok a veszteségek, amelyeket Oroszország már elszenvedett ebben a háborúban, a világ bármely országát eltántorítaná a további harci tevékenységtől. Az afganisztáni tizenötezer halott gyakorlatilag térdre kényszerítette a Szovjetuniót annak idején. Jelenleg ennél jóval nagyobb már a veszteség, de nem állnak le. Csak egy lehet a következtetés: abban az országban a legolcsóbb az emberélet”
– mondta az ukrán hadsereg főparancsnoka.
Az Orbán-kormány elismerte, hogy vétózott, Ukrajna helyett inkább balkáni és észak-afrikai béketeremtésre fordítana pénztSzóba kerültek a nehéz pillanatok is: Dmitro Komarov megkérdezte, hogyan fogadja bajtársai halálát, elsírta-e magát, amikor megindult az invázió. Zaluzsnij azt válaszolta, hogy normális ember, és abszolút normális szíve van. „Az, hogy sem az ember arcán, sem a viselkedésén nem látszik meg a fájdalom, semmit nem jelent. A szívnek ez akkor is nagyon-nagyon fájdalmas.” Gyakran lapozza föl a telefonkönyvét, nagyon sokan vannak benne olyanok, akik nincsenek már az élők sorában, de nem készül kitörölni nevüket. „Nagyon bonyolult ez. És minden normális ember ezt fájón éli át. A háború igen rossz dolog.” Főparancsnokként viszont nem tanúsíthat gyöngeséget. „Ember vagyok. Egyszer elsírtam magam, amikor egy anya a fiát kereste. Helikopter pilóta volt, Mariupolba repült.” Eleinte reménykedtek, hogy él, de aztán kiderült, hogy elesett. Zaluzsnijnak kellett közölnie a hírt az anyával, aki később megírta neki, hogy fia, mielőtt elindult volna a bevetésre, azt kérte, hazafiként gondoljanak majd rá. „És amikor pár szót akartam váltani vele erről, elfogyott az erőm.”
Az ukrán vezérkari főnök elmondása szerint arra törekszik, hogy megváltoztassa az ukrán hadsereg kultúráját. Állítja, mindenekelőtt meg kell hallgatni az alárendeltek véleményét, emberként kell kezelni őket, hogy normális viszony jellemezze az emberek és a hadsereg kapcsolatát. Ez az, amiben gyökeresen megkülönbözteti a szovjet hadseregtől, amelyben, mint mondta, „hál’istennek, nem szolgált”. A főparancsnok szerint erre a szemléletváltásra szükség volt és van, a szovjet szellemiség még nem veszett ki teljesen.
„Nem akarom bírálni az elődeimet, ez nem volna szép a részemről, de a szovjet hadsereg még sokáig élve maradt az ukrán hadseregben, vannak még maradványai, még nem fejezte be létezését.”
Persze, háborús körülmények között nehezebb az átalakítás, de de nem fog megtorpanni, tette hozzá. Az ukrán fegyveres erők reformja a NATO követelményeinek szellemében visszafordíthatatlan. És itt kulcsfontosságú elvekről van szó. Mindenekelőtt a világról való gondolkodásban és az emberekhez fűződő viszonyban kell változásnak történnie.
Nagy figyelmet kapott az a kijelentése, amelyben elismerő szavakkal szólt az orosz hadsereg vezérkari főnökéről, Valerij Geraszimovról, aki január óta egyben az orosz inváziós erők parancsnoka is. Kiemelkedő elméleti tudású katonaként jellemezte őt, rendszeresen olvasta írásait, és úgy gondolja, hogy nem szabad lebecsülni őt.
A főprancsnok
Valerij Zaluzsnij júliusban lesz 50 éves, 20 éves korától, gépipari technikumi tanulmányai végeztével egy odesszai parancsnoki iskolában kezdte katonai szolgálatát, 2021. július 27-e óta ő az ukrán fegyveres erők főparancsnoka. Tavaly a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé sorolta, a The New York Times pedig idén januárban arról írt, hogy egy ukrán származású amerikai egymillió dollárt hagyott rá. Zaluzsnij az egészet az ukrán hadseregnek adta át.
