Sörszimfónia

Az alapító, a Sörkirály, az innovátor és az egyesítő: első regényében a Dreher család négy generációjának történetét meséli el Iglódi Csaba.

Sakkvilágbajnoki álmokat dédelgetett magában, tizenkét éves koráig. Akkor egy budapesti döntőn egy kislány tizenhét lépésben mattolta. Iglódi Csaba Polgár Zsuzsának köszönheti, hogy a sakk helyett az újságírást választotta. Volt többek között a Népszava rovatvezető-helyettese, a Kreatív főszerkesztője is. Kommunikációs szakember lett, vezetői tanácsadó. Bő egy éve e minőségében hallgatta meg a Dreher vezérigazgatója, Békefi Gábor Drehertől Dreherig című prezentációját. (A vállalat fennállásának 165 éves évfordulóján e címmel jelent meg könyv is.) És „beleszeretett” a Dreher családba. – Két hónapja tört ki akkor az orosz–ukrán háború, a Covid összetörte az értékesítési és beszállítóláncokat is, kilátásban volt az infláció, rettegtünk attól, milyen magasak lesznek az energiaárak, minden vezető csak kapkodta a fejét. A Drehertől Dreherig című előadáson viszont találkoztam egy olyan történettel, üzleti stratégiával, amelynek lényege: nézzük meg a hagyományainkat. A Dreherek 1796-tól 1949-ig mindent túléltek: a napóleoni háborúkat, az osztrák államcsődöt, néhány forradalmat a XIX. században, járványokat, a XX. század nagy világégéseit – mesélte a szerző regénye, a Dreher-szimfónia tegnapi bemutatóján, amit stílusosan a kőbányai sörgyárban tartottak.

A könyv megírására nem a Drehertől kapott felkérést, Csapody Kinga szerkesztő ültette el a fejében, hogy lelkesedésének tárgya családregény forma után kiállt. Neki pedig egy négytételes, nagyzenekari forma, a szimfónia jutott eszébe, a négy nagy Dreherről. Franz Anton Dreher (1736–1820) volt az alapító, id. Dreher Antal (1810–1863) a Sörkirály, ifj. Dreher Antal Károly (1849–1921) az innovátor és Dreher Jenő (1872–1949) az egyesítő. Az Athenaeum Kiadónak beadott szinopszisa már a Dreher-szimfónia címét viselte. A könyv történeti hitelességében mintegy tucat olvasószerkesztő volt segítsége, köztük a Dreher-gyűjtemény vezetője, Török Róbert főmuzeológus, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója, aki dokumentumokkal is segítette, hogy belelásson a család és a gyár történetébe.

A könyvbemutató moderátora, Nyáry Krisztián író felvetésére, hogy vezetői tanácsadóként mindig mások történeteivel dolgozik, Iglódi Caba elmondta, régóta vágyta, hogy legyen „saját” története, amiben elmesélheti, amit a világról gondol. Ez most a Dreher-szimfóniában öltött testet. – Tényalapú fikciós regény, ami szól szerelemről, újrakezdésekről, a tradíciókhoz való viszonyról, és a generációk közötti kapcsolatról is. Megjelenik benne sok olyan válság és azok megoldása, ami a mai vállalatvezetők történeteiben is ott vannak. Az alapító, Franz Anton Dreher mai szóval egy startupvállalkozást indított a XVIII. század legvégén, egy pici, vidéki vállalkozást Bécs mellett, amit a felesége hozománya tett lehetővé. Boldog házasság volt, de gyermektelen, és a dinasztiáról álmodó alapító 68 éves volt, amikor felesége meghalt. Újra megnősült, 75 évesen apa lett. A következő generáció meg azt gondolta, a történet idáig rendben, de a világ megváltozott, a sörfokolást már nem könyökkel végzik, így Közép-Európa első gőzgépét fogták munkára. A Sörkirály fia már birodalomról álmodott, de a gyár tevékenységét kiegészítette sok minden mással. Dreher Jenő ezt vitte tökélyre, majd jött az államosítás.

A regény mellékszereplői olyan motivátorok, akik továbblendítik a történeteket. – Minden Dreher feleség kulcsszerepet játszott. A regényben kevés a gáncs, de akad erre is példa – árulta el Iglódi Csaba, aki könyvét kultúrtörténeti road movie-ként is jellemezte: felbukkan benne többek között az első ausztriai zsiráf, egy XIX. századi koloratúr szoprán, Jenny Lutzer, és Radnóti Miklós reklámszövegírói szárnybontogatása is.

– Sosem estek kétségbe, sosem estek túlzásokba, a munkát szakemberekre bízták, a munkásokat is családtagként kezelték – jellemezte a Drehereket Török Róbert főmuzeológus, aki a család szociális érzékenységét is kiemelte: a munkásoknak volt nyugdíja, a gyár területén kórháza, és üdültetésükről is gondoskodtak. Amit Iglódi Csaba azzal egészített ki: a családtagok is rátermettség alapján kaptak pozíciót. – A mai üzletemberek azt tanulhatják meg tőlük: legyen álmod, amit meg akarsz valósítani, és tudd, ez nem one man show, hanem csapatmunka..