Hírünk a világban: mindenki készpénznek vette, hogy Magyarországon szándékosan cenzúrázták egy katolikus kiadó tankönyvében megjelent kortárs versből a „meleg” szót.
A „meleg” szót „magyarra” cserélték az egyik 10-es irodalomkönyvben, hogy passzoljon az Orbán-kormány propagandájáhozDemeter Szilárd: Irodalmi műveket a szerző beleegyezése nélkül nem módosítunk, nálunk utoljára a kommunisták csináltak ilyentMint lapunk feltárta, inkább emberi mulasztások sorozata, mint homofób magyar kormányideológia-vezette a tankönyvszerkesztők kezét. Azonban a Népszava podcastsorozata, a Hol Élünk? friss adásában az ügyet felgöngyölítő Hompola Krisztina kulturális rovatvezető és Varga Dóra újságíró elmondja: csöppet sem bagatell ügyről van szó. Ha lehet, ugyanakkora a baj, mintha nyílt cenzúra lenne.
Milyen rendszerhibák vezetnek odáig, hogy Magyarországon immáron zsinórban jelennek meg hanyagul összecsapott, nem ritkán politikailag motiváltnak tűnő tankönyvek? És mégis miért érdemesebb cenzúra kiáltása helyett inkább a jelenség mélyére néznünk?
