Gábor György, Frölich Róbert;
MTA;filozófia;zsidó vallás;Csák János;
2023-05-22 06:00:00
Csák János kultúráért, innovációért, felsőoktatásért, szakképzésért, közgyűjteményekért, kulturális fejlesztésekért, művészetért, közösségi művelődésért, fiatalokért, kulturális diplomáciáért és családokért felelős miniszter a minap elment az MTA közgyűlésére, és a magyar tudóstársadalom füle hallatára fontos, eddig sosem hallott dolgokat hozott szóba. Elmondta például, hogy az emberiség történelmében az idők elején a világlátást a vallás határozta meg, később jött a politikai filozófia, aztán ezt követte a művészet, „amikor először megjelentek Itáliában a meztelen testekről készült képek és szobrok”, majd kitért arra, hogy a reneszánszból nőtt ki a felvilágosodás, ahol kialakult a módszeres tudomány modern változata, hogy végül a világlátásunkat a tudomány határozza meg. Majd sietve hozzátette, hogy nekünk, magyaroknak mind a négy fent említett reflexiónk megvan, és ezek adják a magyar államiság konstituáltságát.
Jó mindezt tudni, a metró két megállója közé szánt, brosúrányira egyszerűsített és masszívan félreértett Hegelt és Comte-ot eme kivonatban lapozgatni. Továbbá felettébb bizsergető a megannyi mezítelen testet ábrázoló görög és római szobrok alakjait pulóverben, kardigánban, blézerben, kisestélyiben, avagy bőrdzsekiben és farmerban elképzelni, elvégre a kulturális miniszter szerint a mezítelenség csak a reneszánszban jelent meg – véshették a fejükbe egy életre a jelen lévő művészettörténészek.
De jutott egyház- és vallástudományi útravaló is bőven. Például, amikor Csák János az alábbiakat mondta: „Ragaszkodunk a zsidó-keresztény közösségünkhöz, s ezért van az, hogy a világon a legnagyobb szövetségesünk az orthodox zsidóság.”
Szóval a magyar államnak a világon a legnagyobb szövetségese az orthodox zsidóság!
A kultúráért (is) felelős miniszter, aki jó kedvvel, bőséggel hivatkozik a zsidó-keresztény hagyományra, itt valamit nagyon félreérthetett. Mert miért pont az orthodoxia a világon a legnagyobb szövetségesük? Helyes az, ha az állam embere nem a vallási és lelkiismereti szabadsággal törődik, hanem unottan turkál a különböző vallások, egyházak, felekezetek, irányzatok között, majd rábök az egyikre, s azt mondja: ceterum censeo, ez a legnagyobb szövetségesünk, a többi szóba sem jöhet?
Akkor röviden elmondjuk Csák Jánosnak a lényeget.
A magyarországi zsidó közösség 1868-69-ben szakadt több részre. Ezekben az években tartotta kongresszusát az összmagyarországi zsidó közösség, hogy az életbe lépett emancipációs törvény által megnyitott lehetőségek megragadásának módját megtárgyalják. E tárgyalás nem várt eredménnyel zárult: a közösség három részre szakadt. Létrejött a magyarországi orthodoxia, mellette a neológia (akkori nevén kongresszusi irányzat), illetve valamivel később (1871-ben) a status quo ante közösség. A status quo ante közösségek nem csatlakoztak egyik áramlathoz sem, megmaradtak a kongresszust megelőző állapotnál, mind közjogilag és liturgiailag, mind pedig szervezetileg.
Az orthodoxia persze az 1868-69-es kongresszus előtti időkre nyúlik vissza. Nem áll messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy egészen a haszkaláig, azaz a zsidó felvilágosodásig nem beszélhetünk más irányzatról, legalábbis Magyarország vonatkozásában, csak az orthodoxiáról. A múlt ilyetén olvasata szerint a legrégebbi zsidó vallási irányzat tehát az orthodoxia.
A szó maga annyit jelent, a Magyar Zsidó Lexikon szócikke szerint, hogy “helyes hitű, óhitű, a vallás dolgaiban meg nem alkuvó.” Épp ezért nem fogadták el a már említett kongresszus ún. haladó határozatait, és váltak el a kongresszus többségét meghatározó neológiától. Az orthodoxok vallási és lelkiismereti okokból nem fogadták el a kongresszusi szabályzatokat. Fő törekvésük az elődök vallási életének csorbítatlan átmentése volt, továbbá, hogy a megváltozott modern világi életet a Sulchán Áruch törvénykönyvhöz igazítsák.
A Vészkorszak előtt a budapesti orthodox közösség a legnagyobb orthodox hitközségnek számított Magyarországon. Ám mivel a Vészkorszakban a pusztítás leginkább a vidéki, zömében orthodox zsidóságot érintette, a budapesti orthodoxia vált a magyarországi orthodoxia továbbvitelének szinte kizárólagos letéteményesévé.
A neológia létrejötte a már említett 1868-69-es összmagyarországi zsidó kongresszus váratlan eredménye volt. A neológia új színt hozott a hazai zsidóság kissé szürke palettájára. Egymás mellé rendelte ugyanis a tudományt és a vallásosságot, újító liturgiai elemeket vezetett be, a zsinagóga közepéről a frigyszekrény elé helyezték a Tóraolvasó-asztalt, orgonát építettek a templomokba, és elvetettek bizonyos külsőségeket. E változásokat az orthodoxok a hit elhagyásaként értékelték. Ugyanakkor a neológia, köszönhetően a modernitás beemelése és a hagyományok megtartása okos és bölcs kombinációjának, gyorsan erősödött és terjedt a Kongresszus után.
A Vészkorszak, mint mindenhol Európában, Magyarországon is megroppantotta a zsidóság életét és gazdag örökségét. A háborút követően az új államhatalom egy szervezetbe terelte az orthodoxiát és a neológiát, nem törődve a két irányzat ellentéteivel és összeegyeztethetetlenségével. A rendszerváltást követően újra önálló hitközséggé vált a Magyar Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség, de egészen a kétezres évek elejéig tagja maradt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének.
A Chábád nevű, eredetileg chászid csoportot Snéur Zálmán liadi rabbi alapította 1775-ben. Ő a szerzője a Chábád „bibliájának” számító misztikus és spirituális könyvnek, a Tánjának. A név három héber szó: chochmá, biná, dáát, (bölcsesség, értelem, tudás) akrosztichonja, s utal a három intellektuális szférára. A chászidizmus (a szó annyit tesz: jámbor) Kelet-Európában alakult ki a XVIII. században. Követői a spiritualitást, a miszticizmust és az isteni és emberi világ szakadatlan egybeforrását hirdetik.
A Chábád élén, mint minden chászid csoportban, egymást követték a rebbék, a spirituális vezetők. Az utolsó Chábád rebbe Menáchem Mendel Schneersohn volt, aki 44 esztendei vezetés után, 1994-ben hunyt el New Yorkban. Nem választott és mások sem választottak neki utódot, így a Chábád ma spirituális egyszemélyi vezetés nélkül áll. E tény a forrása annak a Chábád-körökben elterjedt felfogásnak, hogy az utolsó rebbe volt a Messiás.
Az utolsó két rebbe dolgozta ki a küldöttek rendszerét, akik a világ számtalan országában letelepedve folytatják a zsidó világban eleddig ismeretlen missziós tevékenységüket, a zsidó életet megkönnyítve ugyan, de mindenhol, ahol nincs erős helyi zsidó közösség, a befolyásuk által kisajátítva és bekebelezve a helyieket. Ráv Shach, a legnagyobb litvish rabbi, a Chábád kérlelhetetlen ellenfele így nyilatkozott a rebbéről: „az őrült, aki New Yorkban ül, és megbolondítja az egész világot.”
Csák János nincs tisztában a zsidó irányzatokkal, s fogalmi zavarában megüzente, hogy az orthodoxokkal szövetséget alkotnak, ám a neológia, a Chábád mozgalom, vagy mondjuk a legújabb reformirányzatok szóba sem jönnek. Ez mindenesetre új beállításba helyezi a magyar egyházpolitikát, hiszen mostantól a hatalom kedvére mutat rá egyes egyházakra és felekezetekre, hogy velük igen, másokkal nem. Rossz hír ez Köves Slomónak, aki a hazai Chábád mozgalom vezetője, vagyis mint megtudhatta, ő nem tartozik a szoros szövetségesekhez. Ugyanakkor igaz az is, hogy Köves Slomó jól felfogott pénzügyi-financiális okok miatt, s a remélt örökségre tekintettel már-már mitológiai metamorfózisok során ment át: a Chábád mozgalom egyik hazai vezetőjeként előbb status quo antének nyilváníttatta magát, majd a hazai orthodoxia ingatlanjaira ácsingózva egyszeriben orthodoxszá lett.
Csák János pedig azzal az erővel, ahogy a zsidó irányzatok közül partnerként az orthodoxiát nevezte meg, hasonlóképpen a keresztény hagyományból kizárólagos szövetségesnek mondhatná mondjuk a reformátusokat, elutasítva a katolikusokat, az evangélikusokat és az összes többi keresztény egyházat.
Ám egy következetes freudi analízis megvilágosíthatja Csák János tájékozatlanságából fakadó elszólását: ugyanis manapság a kormány legbelsőbb köreiben sokat hallhatott az orthodoxiáról, hiszen a kormány kedvenc zsidó felekezete, vagyis a Chábád-mozgalom a hatalom jóváhagyásával a hazai orthodoxia törvénytelen bekebelezésére készült, amit állami támogatással sikeresen végre is hajtott. Csák sokat hallhatta mostanában emlegetni az orthodoxiát mint Köves Slomó közvetítésével hozzájuk rendelt irányzatot, ezért gondolhatta azt, hogy az orthodoxok a kizárólagos szövetségeseik.
Viszont a tudatlanság, a felkészületlenség és a szemellenzős lojalitás még az MTA falai között sem feltétlenül jó egyházpolitikai tanácsadó.
Akkor már inkább maradjunk a pulóveres, kardigános, blézeres görög és római szobroknál: ebből baj nem lehet, legfeljebb elfojtott röhögés.