Míg egy felnőtt művész képeiben benne van a kortárs művészetről vallott hitvallása, addig a gyerekrajzokban elsősorban az alkotó érzelmi gazdagsága jelenik meg. Főleg, ha a munka nem egy konkrét témára készült – mondja Garami Gréta, a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria igazgatóhelyettese. A művészettörténész szerint a gyerekek valójában soha nem a világot akarják ábrázolni, lemásolni, hanem a belső énjüket vetítik ki a felületen, ezért is hiányzik a képeikről többek közt a térbeliség, vagy a legkisebbek esetében akár az emberi figura. – A kicsik sokszor csak satíroznak vagy köröket rajzolnak, hisz számukra nem az ábrázolás a fontos, hanem az, hogy nyomot hagyjanak és ezáltal kifejezzék magukat.
A Deák17 Galéria is gyakran rendez kiállítást gyerekek műveiből, legutóbb a KórházSuli alapítvány gyógyuló diákjainak, illetve segítő önkénteseinek és támogatóinak alkotásait mutatták be, melyet a diákok az Együtt című pályázatra készítettek. A KórházSuli csapatának emellett fő célja, hogy segítse és oktassa azokat a gyereket, akik tartós betegség miatt kimaradnak az iskolából, hogy idővel biztonságos közegben térjenek vissza a betegség előtti életükhöz.
Az Együtt című kiállításra óriási volt az érdeklődés: százhatvanhat pályamű érkezett be, melyből a hat tagú zsűri ötven munkát választott ki. Ezekből most, a Kultúra rovatban öt képet mutatunk be, melyeket Garami Gréta elemzett nekünk tematikai és stilisztikai szempontból. A Deák17 ugyanis nagy hangsúlyt fektet a művészeti látásmód fejlesztésére, hisz a galéria célkitűzése, hogy a kortárs művészetet a fiatalokkal megismertesse, hogy később belőlük is műkedvelő felnőttek legyenek. Ezért a Deák17 csapata kortárs kiállításokat rendez, illetve gyerek- és diákművészeti pályázatok alkotásait mutatja be, szombatonként pedig családi délelőttöket vezet, melyeken gyermek és szülő közösen alkothat.
Ölelés (Csák Hanna, 14 éves)
„Hanna alkotása technikai és tartalmi szempontból is erős. A kislány a saját gyászát dolgozza fel, hisz a képen egy kórházi ágyat látunk egy betakart emberrel, akinek a haja lobog, akár egy szellemé. Az alakot egy anyuka és lánya nézi egymásba kapaszkodva, míg az ágy sötétzöldje és a falon futó mélyfekete csík is tele van fájdalommal, még ha ezeket a színeket öntudatlanul is választotta a diák.”
Égigérő barátság (Balázs Emese, 10 éves)
„Emese rajzán az abszolút harmónia jelenik meg. A két tulipán levelén ülő két kislány a messzeségben lebukó napot nézi, ami szoros kapcsolatot mutat köztük. A képen a harmóniát erősíti a szimmetria is, hisz nemcsak a két gyerek hasonlít egymásra, de a tulipánok és a dombok is.”
Ashley és én (Németh Flóra, 12 éves)
„A rajzon egy mozgássérült kislányt látunk rózsaszín felsőben, aki megfogja a barátja kezét. Flóra a mondandóját tiszta színekkel fejezi ki: a feketével, a barnával, a zölddel és a rózsaszínnel.”
Barátokkal szebb az élet (Ökrös Panni, 10 éves)
„Ha együtt vagyunk a barátunkkal, még a környezetünk is megszépül. Ezt látjuk Panni rajzának bal oldalán, ahol a napocska is mosolyog, a bokor is virágzik, miközben pillangók szállnak az égen. A kép jobb oldalán viszont azt tapasztaljuk, milyen érzés magányosnak lenni. Ha a lány szomorú, a világ is szomorú.”
Együtt jobbak vagyunk (Nedár Maja, 9 éves)
„Maja képén a Föld jelenik meg, melyen különböző gyerekek sorakoznak különféle házakból, amelyekben enni vagy inni adnak nekik, míg a kép tetején kiemelt szerepet kap a kórház a vörös kereszttel.”
