Az M1A2 Abrams páncélos lövegéből kiröppenő gránát fél yarddal süvített el John, a negyvenes évei elején járó, apró termetű fizikatanár feje fölött. Az irányzó a lehető legmélyebbre eresztette a harckocsi ágyúját, mégsem találta el az enyhén pocakosodó férfit. A lövés által keltett turbulencia viszont összekócolta hirtelenszőke, de már erősen ritkuló haját.
A lövedék a külvárosi gimnázium kapujába csapódott, a robbanás letépte mindkét ajtószárnyat. A tank negyvenöt fokkal elfordult, így láthatóvá vált az oldalára festett A betű.
Ezek szerint a Nemzeti Gárda páncélosai tényleg átálltak az anarchistákhoz, idézte fel magában a tanáriban hallott híresztelést.
Összerezzent. Hirtelen rádöbbent, ez most nem a szombat esti Call of Duty parti a barátaival, akár meg is halhatott volna.
Az órarend szerint most kellene kilépnem az épületből. Még jó, hogy ma tíz perccel korábban fejeztem be a tanítást, folytatta a töprengést. De minek is maradtam volna tovább? Nem engem neveztek ki igazgatóhelyettesnek, és a beígért fizetésemelést sem kaptam meg, morogta magában. Ezeknek strapáljam magam?
Reggel nyolcra kapott időpontot Mr. Gunsmithtől, az igazgatótól. Kérdőre akarta vonni, húszéves pedagógiai tapasztalata ellenére miért nem ő, hanem a csinos, ám szinte még pályakezdő Ms. Rapidfire lett előléptetve. Elképzelhetőnek tartotta, hogy szavainak nyomatékot is kell adnia, ezért kivételesen magával hozta a sógorától karácsonyra kapott RPG rakétavetőt. Más fegyvert nem tartott otthon, a való életben irtózott az erőszaktól. Katona sem volt soha. De a kinevezés elmaradása annyira elkeserítette, hogy elhatározta, ha szükséges, a végsőkig is hajlandó elmenni. Az igazgatót azonban még előző este berendelték a tanközpontba.
Hidd el, jól fog jönni, ha az anarchisták megint balhézni kezdenek, magyarázta Bill a karácsonyi ajándékbontás közben. És most nagyon olcsón hozzá tudtam jutni, hm, egy ismerősöm ismerősétől. A kezelése is pofonegyszerű. Betöltöd a gránátot, kibiztosítod, és meghúzod a ravaszt. Csak arra kell figyelned, hogy ne legyen mögötted senki. Ez még neked is menni fog, ha úgy alakul a helyzet.
John gyanította, hogy az RPG nem teljesen legális úton került a sógorához. A külföldi fegyverek árusítása elvileg tilos volt, de a rendőrség nem tudott semmit sem tenni ellene. Az előző évi rendbontásokat követően a lakosság körében annyira megnőtt a kereslet az automata és a páncéltörő fegyverek iránt, hogy a kereskedők csak importból tudták kielégíteni az igényeket.
Mi a francnak akarnak pont egy iskolát elfoglalni? Az elmúlt hetek eseményeit, a csoportos esszéírás-megtagadást, a menzán mindennapossá váló kenyérhajigálást tekintve már így is elég nagy a káosz, nincs itt semmi szükség anarchistákra.
Tűnődéséből a harckocsi toronygéppuskájának élesen felugató hangja zökkentette ki. Hasra vágódott, nem törődve azzal, hogy az öltönye sáros lesz a napok óta tartó esőzés során keletkezett tócsában. Az iskolaudvar betonja több helyen megsüllyedt, a horpadások megteltek vízzel.
Mázli, hogy nem a vadonatúj Bosst vettem fel, csak ezt a régi vacakot, gondolta, miközben levette a védőhuzatot az RPG-ről. Brenda biztosan nagy balhét csapna, ha azt koszolnám össze.
Az ágyúcső néhány fokkal feljebb emelkedett. Újabb lövés dördült, amely a kémiaszertárt találta el.
A fenébe! A végén még kinyírnak valakit. Óvatosan körülnézett, de nem látott senkit az udvaron. Akkor nincs más megoldás, nekem kell megvédenem az iskolát. Igen. Ez az én iskolám! Ők az én gyerekeim! Akkor is, ha nem engem neveztek ki igazgatóhelyettesnek. Akkor is, ha nem kaptam meg azt a fizetésemelést.
A hátizsákjából előhalászott egy gránátot, és a vetőcsőbe tuszkolta. Ez tényleg nem bonyolult, mosolyodott el egy pillanatra. Kibiztosította a rakétát. Gyanította, az M1A2 nem lőhető ki RPG-vel, ezért a lánctalpra célzott.
Koncentrálj, öregem! Olyan ez, mint a vízszintes hajítás, biztatta magát, de érezte, remeg a keze. Rettenetesen félt. A homlokán gyöngyözni kezdett az izzadság, a cseppek végigfolytak himlőhelyes arcán. Egy pillanat alatt megbánta, hogy előző nap F-et adott Tobynak, az igyekvő, de kissé tompa agyú tanítványának, amiért a feladott példában elrontott egy szorzást, így másfél yardot tévedett a becsapódás helyének meghatározásakor. Igazából a feleségére volt dühös. Brenda reggelizés közben végig azzal szekálta, nem kéne annyit játszania a Call of Dutyval. De hiába gondolta úgy, hogy az a heti két-három óra, amelyet a népszerű háborús konzolalkalmazással tölt, nem sok, mégsem mert visszaszólni. Tudta, azzal csak még jobban felhergelné az asszonyt.
Na, te sem élnél túl egy harckocsitámadást, mondta gúnyosan Tobynak, miközben az elektronikus naplóba berögzítette az elégtelent. Meg sem fordult a fejében, hogy másnap neki kell majd vizsgáznia, méghozzá élesben.
Lenyomta az elsütőbillentyűt. A szemüvege azonnal bepárásodott, amint kifújta a lövés közben visszatartott levegőt, így csak homályosan látta, hogy a röppálya némileg eltér a számítottól.
Francba! A szélerősséget nem vettem figyelembe, kiáltott fel, de hangját elnyomta a robbanás. Bár a gránát a tervezettnél két yarddal hátrébb csapódott be, mégis leszakította a lánctalpat. Nem értette, mitől, de lángnyelvek csaptak fel a tankból. Felnyíltak a búvónyílások, a harckocsi személyzete kimászott a járműből, és fejvesztett menekülésbe kezdett.
A háta mögött egy AK–47-es kezdett el kerepelni. A harckocsizók egymás után buktak fel, mintha csak megbotlottak volna egy fa kiálló gyökerében. A férfi hátrafordult. Ms. Rapidfire volt a lövész. A tornaterem ablakában állt, egy hirtelenjében odatolt ugrószekrény fedezékében. Éppen tárat cserélt, közben kacéran Johnra kacsintott. A hüvelykujját is felemelte, mintha csak a Facebookon lájkolná az eseményről készült videót. A férfi elismerően füttyentett, majd elhatározta, átjavítja Toby jegyét A-ra.
Másfél yard… Ugyan már, dünnyögött, miközben belépett az elektronikus naplóba. A lényeg az, hogy senkinek nem esett bántódása.
Erről néhány órával korábban személyesen győződött meg, amikor visszaszaladt az osztályába megnyugtatni a gyerekeket. Miután a rendőrség végzett a helyszíneléssel, és felvette a vallomását, bekapcsolta a számítógépet, hogy átírja azt az F-et. A monitor tükröződésében meglátta a nyakkendőjét, amely teljesen összekoszolódott.
Végem van, hasított belé a felismerés. Ha Brenda meglátja, mi történt a szülinapomra vett nyakkendővel, biztosan kibelez.
– Szép volt, John! Ahogy maga el tudja sütni azt az RPG-t, arra senki más nem képes.
Ms. Rapidfire lépett a tanáriba. Rajtuk kívül senki nem tartózkodott az épületben, mindenki más rég hazament.
– Azért maga is tudja, hogyan kell bánni a fegyverrel! Szintén importból? – John észrevétlenül behúzta a pocakját.
– Nem. Még Irakból hoztam. Mielőtt tanítani kezdtem, öt évet lehúztam a seregben. – A nő babrálni kezdett a hajával.
John megértette, Mr. Gunsmith miért őt favorizálja. Az igazgató még az első öbölháború idején harcolt Irakban. A veteránok pedig mindenhol összetartanak.
– És hogyhogy ma behozta?
– Reggel felhívott Mr. Gunsmith, és közölte, mégiscsak magát nevezi ki igazgatóhelyettesnek. Arra hivatkozott, nagy rajta felülről a nyomás. A húsz év szakmai tapasztalat az mégiscsak húsz év szakmai tapasztalat. El akartam beszélgetni kicsit a fejével, de ma nem jött be. Maga viszont bejön nekem.
Ms. Rapidfire látványos dekoltázsába mély belátást engedve rákönyökölt a férfi íróasztalára, majd egy mozdulattal a földre söpörte a számítógépet.
– Majd ráfogjuk az anarchistákra. – A nő lassan végignyalta a szája szélét. John már nem is találta annyira ellenszenvesnek, mint néhány nappal korábban. Felállt, a derekánál fogva átölelte, és az íróasztalra dobta.
Milyen szép vízszintes hajítás, gondolta, miközben kapkodva leráncigálta Ms. Rapidfire miniszoknyáját. És ezúttal egy inchet sem tévedtem.
Johnt most egyáltalán nem érdekelte, mit fog szólni a felesége a tönkrement nyakkendőhöz. Gondolatai, akárcsak az ujjai, már máshol jártak.
