„A kiképzés elejétől tudatosították, hogy ne tévesszen meg minket a béke látszata” – Népszerű maradt a koszovói missziózás

A május végi incidens ellenére még mindig inkább „nyugis helynek” számít a koszovói békefenntartás a honvédek körében.

„Diplomáciából, a katonai erő alkalmazásából és a tömegdemonstrációk kezeléséből kiválóan vizsgázott a magyar kontingens” – mondta a honvedelem.hu-nak adott friss interjúban az új vezérkari főnök. Böröndi Gábor alig másfél héttel azután beszélt erről, hogy május végén Koszovóban, a Zvecan városában kirobbant zavargásokban a szerb tüntetők megtámadták az odavezényelt magyar és olasz katonákat, akik közül többen megsebesültek. (A sérültek pontos számáról ellentmondó információk érkeztek, az incidens után a Honvédelmi Minisztérium arról írt, hogy több mint 20 magyar katona sebesült meg, közülük 7-en súlyosan).

A koszovói szolgálatteljesítés megítélése ennek ellenére információink szerint nem igazán változott a magyar honvédek körében. Legalábbis egyelőre. Több, korábban Koszovóban (és másutt) is szolgálatot teljesítő honvéddel beszéltünk, akik szerint a koszovói vagy a ciprusi békefenntartó erők hagyományosan inkább afféle „nyugis helyeknek” számítottak, legalábbis a jóval veszélyesebb iraki és a korábbi afgán missziókhoz képest.

– Irakban a bőrünkön éreztük a veszélyt – fogalmazott egyikük. Ezzel szemben egyik forrásunk Koszovóban a korábbi időszakból egy gyűlölködő pillantásra, rossz megjegyzésre nem emlékezett a helyiektől, pedig volt olyan híradós tiszt, aki magánemberként kirándulni is kiruccant a hegyekbe, de mindenütt szívélyesen fogadták. Persze a szeretetnek prózai okai is vannak:

– mondták többen is. Nem csoda, hogy volt olyan honvéd, aki olyan összeesküvés-elméletet is hangoztatott, hogy az éves rendszerességgel kirobbanó demonstrációk mögöttes célja, hogy mindig legyen ok arra, hogy az 1999-óta jelen lévő KFOR helyben maradjon.

„Azt ugyanakkor a kiképzés elejétől tudatosították, hogy ne tévesszen meg minket a béke látszata” – fogalmazott egy forrásunk hozzátéve, hogy ez a Balkán, ahol bármikor változhat a helyzet, méghozzá elképzelhetetlen mértékben. Ha valaki kétkedne: a Novo Selo-i NATO bázis felé menet jó pár temető mellett visz az út. Ezen a helyen két és fél évtizeddel ezelőtt dühöngött az államilag szervezett népirtás, rengeteg embert kergettek el otthonaikból és ezreket gyilkoltak meg a szerb paramilitáris egységek, illetve válaszul az albán gerillák.

Katonai forrásaink szerint az időmúlás segített abban, hogy mára némileg lehűlt a hangulat a térségben: a 90-es évek kőkemény, harcedzett helyi ellenállói jobbára távoztak az országból. – A délszláv háború veteránjai közül sokan mentek el utána zsoldosnak, pláne, hogy szinte kapkodtak az igencsak tapasztaltnak számító, főleg szerb katonák után. Mások kiöregedtek, az ötvenes éveiket tapossák – tette hozzá.

„Akiket ma az ottani utcákon látni, egyszerű fiatal huligánok, amilyenekből idehaza is bőven akad egy meccs után” – vélekedett egy kint szolgált katona, hozzátéve, hogy szerencsére a többségüknek nincs komolyabb kiképzése. A zvecani incidens után forrásaink annyit jegyeztek meg, hogy „benne volt a levegőben” egy ilyen összecsapás, különösen tavaly óta, de a videófelvételeket látva úgy festett, hogy a kinti magyar KFOR alakulat tette a dolgát, illetve amire kiképezték. (Ebben némileg alátámasztotta Böröndi Gábor szavait). Szerinte az, hogy a felvételeken a magyar és olasz KFOR katonák inkább védekeztek a szerb tüntetők ütlegelésével szemben, leginkább annak volt betudható, hogy a katonák nem kaptak parancsot a keményebb fellépésre.

Mint forrásaink felhívták a figyelmet, a kinti KFOR alakulatok bőven rendelkeznek olyan harcképességekkel, nehézfegyverzettel, hogy pillanatok alatt szétporlasszák a néhány száz tüntető jelentette ellenállást, arról nem is beszélve, hogy a közeli Olaszországból és Magyarországból gyakorlatilag pillanatok alatt lehet komolyabb erőt átcsoportosítani a térségbe.

– világította meg egy forrásunk az ottani csapatvezetés filozófiáját.

A KFOR- ba való jelentkezés évekkel ezelőtt önkéntesként történt. Míg „keményebb helyekre”, Afrikába, Irakba ma is önkéntes a jelentkezés, a KFOR esetében ma már inkább az a szokás, hogy rotációban egy-egy helyőrség adja a fél éves külszolgálatot. Így év eleje óta a 28. váltással az MH hódmezővásárhelyi Bocskai István lövészdandár adja a KFOR fő bevethető erejének számító, így az utcai tüntetéseknél rendfenntartó feladatokat teljesítő KFOR- Tactical Reserve Battalion – KTRBN legénységét. Bár elvileg a részvétel önkéntes, azért a helyőrség tagjainak „erősen ajánlott” elfogadni a felajánlást. Az más kérdés, hogy nem kell kötéllel fogni a KFOR-ba a katonát: a missziós szolgálat ugyanis nemcsak szakmailag, hanem anyagilag is jócskán kifizetődő. A katona ilyenkor megkapja a magyar fizetését, ám mellé a KFOR után járó NATO fizetést is, a kettő együtt pedig igencsak szép summa – mondták forrásaink.

Az éves szinten ismétlődő tüntetések ellenére a térség lassú stabilizálódását jelzi, hogy a kezdeti 40 ezresről mára 3800 körülire csökkent a KFOR alakulatok létszáma, igaz, a zvecani események nyomán a NATO nemrégiben bejelentette, hogy mintegy 700 főt vezényelnek a térségbe, azaz négyezer fölé nőhet a békefenntartók száma. A legnagyobb részt ebből jelenleg az olaszok adják, őket követi Egyesült Államok, a harmadik fő erő viszont jelenleg 469 fővel Magyarország. A lassú stabilizálódás ellenére azért vannak fellángolások, ahogy a legutóbbi eset is mutatta. A legsúlyosabb év eddig 2004 volt, akkor a több mint egy tucat halálos áldozattal végzőtő tüntetéssorozatban mintegy 120 KFOR-katona sérült meg. A legkomolyabb tragédia pedig 2006-ban történt, amikor Magyarországon, Telkibánya mellett lezuhant az akkori KFOR-váltás szlovák köteléke, és 42-en veszítették életüket a balesetben.