Ha betörők próbálják elfoglalni otthonomat, ha családom és magam élete a tét, aligha a támadó élethez való jogának a tiszteletben tartása lenne a legfőbb gondom. Önmagunk életét menteném bármi áron, és igencsak felháborítónak és igazságtalannak tartanám, ha netalán támadóm életének kioltásáért tennének felelőssé. Gondolom ezzel bárki így van, miért lenne más a vezérlőelv, ha egy egész ország, sokmillió család otthonának a megtámadásáról van szó?
A nova kahovka-i gátszakadás kapcsán a kezdeti sokkhatás okozta, Oroszországot közvetlen felelősként megnevező nyilatkozatok után a nemzetközi szereplők is egyre óvatosabban fogalmaznak, ami nem váratlan fejlemény a Washington Postnak az Északi Áramlat gázvezetékkel, majd a gátszakadással kapcsolatos újabb kiszivárogtatása után.
Pedig a helyzet és a felelősség teljesen egyértelmű: tökmindegy, hogy az orosz hadsereg szándékos műveletéről, túlbuzgó orosz vagy forrófejű ukrán szabotőrök, netalán az ukrán haderő akciójának, vagy a térségben zajló hadműveletek utólagos halmozódó hatásának az eredménye a mérhetetlen humanitárius és ökológiai katasztrófa, annak felelőssége mindenekelőtt a háborút kirobbantó országot terheli. António Guterres ENSZ-főtitkár fogalmazta meg a lényeget: Az ENSZ-nek nincsenek információi független forrásból arról, hogy a kahovkai vízerőmű gátja mitől szakadt át, de ami történt, az "Oroszország inváziójának újabb pusztító következménye".
Személy szerint nem hiszem, hogy szándékos robbantásról van szó. Kijev számára túl nagy áldozatot jelentene, Moszkvának sem érdeke ivóvíz nélkül hagyni a számára szimbolikus jelentőségű Krímet, elárasztani saját katonai ellenőrzése alatt lévő lakóterületeket is, veszélyeztetni Európa legnagyobb atomerőművét, hiszen mind a vízi-, mind az atomerőmű az általa Oroszország részének tekintett régió, Zaporizzsja illetve Herszon területén van. Csakhogy minden háború játék a tűzzel, Oroszország Ukrajna elleni inváziója pedig még ennél is több – a nukleáris katasztrófa közvetlen veszélyét hordozza magában. Nem valószínű, hogy bármelyik fél szándékosan megkockáztatná a zaporzzsjai atomerőmű felrobbantását, de amint a kahovkai gátszakadás is mutatja, az elhúzódó háború pusztító következményei egyre gyakoribbak és egyre súlyosabbak, miközben a harcok folyamatosan az atomerőmű környezetében folynak. A zaporizzsjai atomerőmű biztonságát addig senki sem tudja szavatolni, míg az utolsó fegyver is el nem hallgat, a nukleáris katasztrófa veszélye mindaddig fennáll és mindnyájunkat fenyeget, míg az agresszor ki nem vonul, vagy ki nem űzetik a megszállt területekről.
Nem, egyáltalán nem túlzás a nukleáris veszély. A Malaysia Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó MH17-es járatának 2014. július 17-i lelövése Kelet-Ukrajna felett sem volt szándékos, a Buk légvédelmi rendszer rakétáját kilövő szakadárok nem utasszállítót akartak megsemmisíteni, hanem „ellenséges ukrán” harci gépet. A tévedés 298 ártatlan utas és a gép teljes személyzetének halálát okozta. A közvetlen elkövetőket elítélték, de a tényleges felelősök továbbra is a tűzzel játszanak.