A világ óceánjainak fenekén lefektetett 1,4 millió kilométernyi optikai kábel szállítja a világ adatainak több mint 95 százalékát, a telefonhívásoktól és e-mailektől a titkosított katonai adatokig. Az internetes forgalom 95-99 százalékát bonyolítják le e hálózatokon keresztül. Most azonban épp a tenger alatti kábelrendszerek kerültek a Kína és az Egyesült Államok közötti új versengés középpontjába. Ez a rivalizálás voltaképpen arról szól, melyikük irányítja a nagy adatáramlást, s ez a digitális világ feletti ellenőrzés megszerzését is jelentheti.
A tenger alatti kábelek mostanra háborús fegyverré váltak ebben az újfajta, a Kína és az Egyesült Államok közötti hidegháborúban – fogalmazott nemrég Joe Brock, a Reuters riportere. Steve Arsenault, az IT Telecom (kanadai üvegszálas kábelfektető cég) globális tenger alatti megoldásokért felelős igazgatója szerint az emberek nem is tudják, hogy az interneten végzett tevékenységük zöme az óceán fenekén halad. A közhiedelem szerint ugyanis a globális kommunikációt a műholdak teszik lehetővé.
Hogyan fektetik le a kábeleket? Rick Chislett, az IT Telecom munkatársa, aki 41 éven át dolgozott az ágazatban, ezzel kapcsolatban elmondta, a kábelfektető hajókon több tucat főnyi személyzet tartózkodik. „Néhány projektnél, amikor a parthoz közel fektetjük le a kábelt, be kell ásnunk a földbe. Ehhez egy úgynevezett tenger alatti ásót használunk. Az eke nagyjából 30 tonnát nyom. A tengerfenék adottságaitól függően - mennyire puha vagy kemény – legfeljebb két méteres árkot áshatunk.”
Ugyan az internetes hozzáférést természetesnek vesszük, s nem csak az életünk, hanem a gazdaság, az ipar, az oktatás, az egészségügy is elképzelhetetlen lenne enélkül, egy február 2-án történt eset rámutatott az online tér sérülékenységére és arra, hogy az internetes ellátottság a tengerfenéken húzódó kábelkötegeknek köszönhető. Ekkor egy kínai halászhajó a tajvani Macu-szigetek előtt hajózva elvágta a szigeteket Tajvannal összekötő két kábel egyikét. Amikor pedig hat nappal később egy kínai vontatóhajó elvágta a második kábelt is, aligha volt kétséges, hogy Peking információs elszigetelődésbe kényszeríti Tajvant, amelyet saját tartományának tekint. Bár nem volt bizonyíték rá, hogy a két kábelt szándékosan vágták el, nehezen hihető, hogy véletlen egybeesésről lenne szó.
A tenger alatti üvegszálas kábelek telepítését sokáig az internetes infrastruktúra kiépítésének természetes részeként kezelték. A kapacitások növeléséhez a meglévő kábelek mellé újakat fektettek. A művelettel kapcsolatos biztonsági kockázat nem tűnt számottevőnek, s az Egyesült Államokat sokáig az sem aggasztotta, hogy Kína szorgosan építi ki saját kábelrendszerét a Dél-kínai-tenger mélyén. Washington nem feltételezte, hogy ez összefügg Peking területi követeléseivel.
Mostanra azonban a mélytengeri kábelek kiépítésének folyamata a Peking és Washington közötti egyre súlyosbodó feszültségek miatt kissé megrekedt, s inkább csak a szövetséges, baráti országokat kötik össze ilyen kábelekkel, a Dél-kínai-tenger térségét igyekeznek kihagyni ezekből a beruházásokból. Már csak azért is, mert ahhoz, hogy ez utóbbi térségben kábeleket létesítsenek, Kína hozzájárulására is szükség van.
Egyelőre arra sem látszik nagy esély, hogy egy közvetlenül Kínát az Egyesült Államokkal összekötő kábelrengeteget is lefektetnek majd. Ennek pedig az az oka, hogy a kábelhálózat ellenőrzése a kémkedés fontos terepe is lehet. Minél gyakrabban vádolja egymást kémkedéssel az Egyesült Államok és Kína, annál vastagabb lesz a "tenger alatti vasfüggöny". Az amerikai titkosszolgálat és a Microsoft azzal vádolt meg egy államilag támogatott kínai hackercsoportot, hogy adatokat lopott fontos amerikai szervezetektől. Rámutattak, a hackerek célpontja különösen Guam szigete volt, amely katonai támaszpontokkal és egy repülőgép-hordozóval rendelkező amerikai terület. Guam minden bizonnyal létfontosságú Tajvan biztonsága szempontjából. Feltételezések szerint Kína elsősorban azt vizsgálja, hogy a kibertér melyik oldaláról támadhatja meg vagy teheti működésképtelenné Tajvant az internetkapcsolatok megszakításával. Mindenesetre a két nagyhatalom közötti kölcsönös gyanakvás az internetet is érinti.
Az amerikai cégek a kezdetektől fogva uralják a kábelfektetés üzletágát. Most azonban Kína színre lépett a világ egyik legfejlettebb és legmesszebbre nyúló tenger alatti kábelhálózatának ötletével. A terv egy 500 millió dollár értékű kábelfektetésről szól, amely összekötné Ázsiát, a Közel-Keletet és Európát. A kezdeményezés aggodalmat keltett az Egyesült Államokban.
Brian Mast floridai republikánus képviselő, aki az amerikai képviselőházban elfogadott tenger alatti kábelellenőrzési törvény egyik kezdeményezője volt, ezzel kapcsolatban a WBUR nonprofit szervezet portáljának elmondta, Peking a közösségi média minden egyes szeletét fegyverként próbálja meg felhasználni. „Megkísérlik ezeket a képességeket a saját aljas céljaikhoz igazítani. Dehát tényleg azt gondoljuk egy pillanatig is, hogy nem tennék ugyanezt a tenger alatti kábelekkel?” – tette fel a költői kérdést.
Az amerikai kormány félelmeit erősítette, hogy a kínai kábelhálózat egyik részvényese a Huawei Technologies kínai távközlési óriáscég. Robert Spalding, a Hudson Intézet munkatársa a Bloomberg Newsnak is úgy vélte, ez szintén veszélyes fejlemény lehet.
Nicole Starosielski, a New York-i Egyetem média, kultúra és kommunikáció professzora, a The Undersea Network (A tenger alatti hálózat) című könyv szerzője azonban úgy véli, kissé túlértékelik a veszélyt. Bár a kábelhálózat tulajdonosa megállíthatja az összes forgalmat azon a kábelrendszeren, amelyet az ellenőrzése alatt tart, de egy ilyen lépés nagyon súlyos gazdasági következményekkel járna, a politikaiakról nem is beszélve.
Kína lelassítja a megvalósítást
Az ázsiai térségben Kínától függetlenül is lefektetnének tenger alatti kábeleket, ám az ezzel kapcsolatos projektek megvalósítása meglehetősen nehézkesnek tűnik. A Meta, a KDDI, a Singtel és néhány más vállalat közös konzorciumot hozott létre, amelynek tagjai 2018-ban megállapodást írtak alá egy Szingapúr és Japán közötti kábel telepítéséről. Úgy látszott, a nagy tervet 2020-ra sikerül is megvalósítani. A 10 500 kilométernyi üvegszálas kábelt azonban mind a mai napig nem fektették le, főként azért, mert a kínai intézmények lassították a Délkelet-Ázsia-Japán 2 (SJC2) névre keresztelt összeköttetés engedélyeztetését, az ország nemzetbiztonságát fenyegető veszélyre hivatkozva. A projekt tehát jelentős késésben van, az üzemeltetők mégis reménykednek, mert időközben sikerült leküzdeniük néhány jogi akadályt, miközben sok más hasonló projekt semmilyen előrelépést nem ért el.
Ázsiában az idei évtől 2025-ig tartó időszakra több tenger alatti projektet terveznek, amelyek összértéke megközelíti a 2,6 milliárd dollárt. A japán Nikkei szerint ez hatszoros növekedés a 2000 és 2022 közötti időszakhoz képest. A legtöbb projektet olyan vállalatok valósítják meg, mint a Google, a Meta, a Microsoft és az Amazon. A közelmúltig bevett gyakorlat volt, hogy a kábeleket körülbelül nyolc kilométeres mélységben, a tenger alatt fektették le, de nem abban az esetben, ha a kábel a partvonaltól 200 tengeri mérföldre lévő kizárólagos gazdasági övezeten halad keresztül, emlékeztet a Delo című szlovén napilap.
Kínával azonban az a probléma, hogy az úgynevezett "kilencpontos vonal", amelyet a pekingi vezetés tengeri határvonalának tekint, szinte az egész Dél-kínai-tengerre kiterjed. És bár a hágai nemzetközi bíróság 2016-ban úgy döntött, hogy ennek a rendelkezésnek nincs jogalapja, az ázsiai nagyhatalom néha úgy viselkedik, mintha kompromisszumkész lenne, néha pedig úgy, mintha a legkevésbé sem érdekelné mások véleménye. Az internetkábelek esetében egyre inkább az utóbbiról van szó.
Kína nyilvánvalóan politikai okokból lassítja ezeket a projekteket, és valamennyire Peking ódzkodása is érthető. Washington attól tart, hogy Peking az adatkábeleken keresztül kémkedik, fenyegetve ezzel az amerikai nemzetbiztonságot. Ugyanakkor Kína szintén attól fél, hogy egy „idegen”, például az Egyesült Államokat és Hongkongot összekötő kábelt Washington használna fel kulcsfontosságú adatok megszerzésére. Ez a kölcsönös bizalmatlanság azonban komoly veszélyt jelent a digitalizált világ számára. Arról nem is beszélve, hogy az előrejelzések szerint a következő években a növekvő adatforgalom miatt évről évre 30 százalékkal kell majd növelni az üvegszálas kábelek számát.
