Fellökték a magyar filmvilágot: talpra tud még állni?

Nem volt ott a Magyar Mozgókép Fesztiválon. Miért?

A kezdetektől bojkottálom ezt az eseményt. Mikor Káel Csaba idején először megrendezték, meghívtak vezető producereket, köztük engem is egy kerekasztal beszélgetésre. Jól el is diskuráltunk a magyar film helyzetéről, csak éppen a Nemzeti Filmintézet részéről nem jött el senki. Számomra ennyi elég is volt. Fölmerült akkor a szakma egy részében a közös bojkott lehetősége is, de hát természetesen előjött, hogy azok számára. akiknek éppen filmjük van, főleg, ha alkotóként vettek benne részt, ez mégiscsak egy fontos fórum. Végül mindenki odaadta a produkcióit. Azóta is ez a helyzet, de személyesen nem óhajtok részt venni ezen a fesztiválon.

Az idén az sem befolyásolta, hogy nemrég megválasztották a Magyar Filmművészek Szövetsége elnökének?

Ha látnám bármilyen esélyét egy szakmai párbeszéd elindulásának, a szövetség elnökeként biztos nem tartanék ki a bojkott mellett. De ennek egyelőre semmi jele.

A centralizált filmirányítási rendszer bojkottja Andy Vajna kinevezése után is felmerült, aztán lassan mégis minden elsimult.

Én az ősbűnnek ezzel együtt a Vajna-féle rombolást tartom. Káel Csaba és Lajos Tamás kevesebb hozzáértéssel, de csak beteljesíti a művet. Az igazi árkok a Magyar Nemzeti Filmalap megalakulásával keletkeztek. Vajna csak játékfilmekkel akart foglalkozni, a többi műfaj támogatását odatolta a Hírközlési Hatóságnak. Egy hatóság döntött olyan műfajokról, köztük a dokumentumfilmekről is, amelyeknél alapvető fontosságú a függetlenség. Ezeken a területeken gyakorlatilag megszűnt a filmes közélet. A játékfilmesek szerencsésebbek voltak – az összes művészeti ághoz képest is –, mert ugyan Vajna főleg százezreket vonzó kommerszfilmeket akart csinálni, de belátta, hogy csak 3-4 rendező alkalmas erre, viszont a szerzői filmeseink kiválóak, és teret engedett nekik. Amit megerősített, hogy jöttek a fesztiváldíjak, az Oscar-díj. Meg is szűnt az ellenállás szándéka, és ma már úgy emlékszünk vissza erre az időszakra, mint aranykorra. Kétségtelen, hogy Vajna jó üzletember módján, pragmatikusan gondolkozott, hagyta, hogy az a csapat fusson, amelyik tud futni.

A Filmalapot váltó Nemzeti Filmintézet rendszerében mi vált az Ön számára végképp elfogadhatatlanná?

A támogatási szisztéma a Filmalap idején sem volt egészséges. Közpénzekről van szó, a magyar államnak valójában semmi más feladata nincs, mint hogy nyílt, átlátható rendszerben próbáljon egy művészeti területhez és a magyar kultúra egészéhez építőköveket hozzátenni. Ehhez pedig az kell, hogy a szakma által megválasztott, hozzáértő emberek legyenek a döntőbizottság tagjai, és minél gyakrabban, akár havonta cserélődjenek. Mert akkor lenne rá esély, hogy nyílt versenyben megtaláljuk a jó filmterveket. Ám erről szó nincs, ez egy centralizált állami rendszer, kinevezett, állandó kurátorokkal, és miután a Nemzeti Filmalap felerősítette a kultúrharcot. sokkal kirekesztőbb is. A támogatási döntések alapján jól látni, hogy egy nagyon szűk csoport viszi az összes pénzt. És nincs köztük az elmúlt húsz évben bizonyított rendezők és producerek szinte egyike sem. Sok tehetséges fiatal debütált korábban, de úgy érzem, közülük senkinek se lesz egyelőre második filmje. Mintha egy bombát dobtak volna le a magyar filmművészetre.

Ennek fényében az ember kezdi szimbolikusan látni a Mozgókép Fesztiválon történt botrányos tettlegességet.

Ez egy kisülése a folyamatban keletkezett törésvonalaknak. Itt tartunk. Van egy fiatal filmes, akit a hatalom felkarol, példátlanul sok pénzt ad az első játékfilmjéhez, mert jól beleillik a kurzus történelemképébe, hájpolják a végletekig, Oscarra jelölik, díjakkal halmozzák a munkáját. Nem csoda, ha eltorzul az alkotói tudata, indulatokat kavar benne a hozzáértő kritikusi bírálat, és a támogatottság tudatában nem képes uralkodni magán. De miért is kéne, ha a sajátjai és patrónusai közül senki nem szól rá, nem kényszerítik bocsánatkérésre, nem küldik haza, és egy piros-fehér-zölddel bevont giccses színpadon mosolyogva átveheti a díjait? És ez a rendszer lényege. Azt csinálunk, amit akarunk.

Nem érzi úgy, hogy a Filmművész Szövetség és a MÚOSZ is későn reagált a hétfői nyilatkozattal?

Így van, lassúak voltunk. Sokkal előbb kellett volna reagálni. Csak hétfőn indult el az egész folyamat, miután az újságíró-szövetség lépett. Dilettáns módon elkényelmesített, hogy én magam bojkottálom a rendezvényt, szégyenszemre nem jutott eszembe, hogy elnökként most mozgatnom kéne a szervezetet. Hibát követtem el.

Egyébként is kevesen mutattak gyors, határozott kiállást a tettlegesen bántalmazott újságíró mellett.

Abszolút enervált a szakma. Megtörtek az emberek. nagyon rossz a hangulat. A hatalom vágya teljesül ezzel, hogy az emberek ne beszéljenek egymással, hanem mindenki a maga saját kis projektjét farigcsálja. Első feladatom, hogy felmérjem, milyen állapotban van a szervezet, milyen közös cselekvésre tudnánk rávenni egymást. 2004-ben még ki tudtuk harcolni a filmtörvényt. Szeretnék összehívni egy újabb kerekasztalt, hogy friss szemmel nézzük meg, mi történt az elmúlt húsz évben, és kezdjük el kitalálni, mit, mindenekelőtt milyen támogatási rendszert akarunk.

Janisch Attila: a rendszer alattomos 

Közösségi oldalán nagyon radikálisan reagált a történtekre. Bojkottra szólított fel a Magyar Mozgókép Fesztivállal szemben.

Én 2010, a centralizált Vajna-rendszer bevezetése óta nem csinálok filmet. Elfogadhatatlan volt számomra az antidemokratizmusa, kollaboránsnak éreztem volna magam, ha elfogadom ezt a játékteret. De mostanáig soha nem mondtam, és nem gondoltam, hogy bárkinek követnie kéne a példámat. Hogy szólíthatnék fel pályatársakat, hogy ne csináljanak filmet, amikor az az életük. Én tudtam más tevékenységet találni a filmes területen magamnak, taníthattam, de nem adódik mindenkinek hasonló lehetőség. Még biztattam is másokat, menjenek oda az egyetlen ablakhoz, és próbálkozzanak. A kuratórium nem rotálódik, de nincs más út. Mikor a Filmművész Szövetség mellett Vajnáék létrehozták a saját, kormányközeli szakmai szervezetüket, a Magyar Filmakadémiát, nem érdekelt, ki lép be, ezt is meg lehet próbálni. A nemzetközi presztízzsel rendelkező Filmszemle helyett elindították ezt a fesztivált, nem érdekelt, ki vesz részt rajta, élni kell a létező fórumokkal. De most elszakadt a húr.

Egy személyes konfliktus otromba kezelése miatt?

Sokkal többről van szó. Egy alkotó úgy rendezte le a számára bántó bírálat miatti sértettségét egy kritikussal szemben, hogy tettlegesen bántalmazta. Ez nem fér bele, és nem egyszerű személyes konfliktus. Már csak azért sem, mert a rendező a hivatalos kultúrpolitika irányvonalának, szellemiségének megfelelő filmet készített, és ezért most egyfajta hatalmi támogatottságot élvez. Személy szerint ő a felelős, de a tette valahol mégis annak a politikai kommunikációnak a következménye, amely megosztja a társadalmat, ellenségképeket kreál, a híveit tettlegességgel egyenértékű mondatokat biztatja. Ez szűrődik le a társadalom rétegeibe, és már jelen van a kulturális életben, a filmszakmában is.

Ez szüli a kritikában a kurzusfilm megjelölést, máshol pedig egy jelenet antiszemitának minősítését is?

Részben igen. De mindig meg kell azért nézni, honnan indul a folyamat. Ha elkezdek arra hergelni valakit, hogy gyűlöljön bizonyos embereket és a véleményüket, nem lepődhetek meg, hogy az a valaki védekezni fog. Kurzusfilmek amúgy mindig voltak, a lényeg az, hogy alkotójuk ne dobja el a kritikai szemléletet. A Körhinta is kurzusfilm, a szövetkezetesítés mellett áll ki, de Fábri Zoltán egy személyes konfliktuson keresztül bele tudta sűríteni a paraszti világ drámáját. Persze ha egy kurzus csak annyit jelent, hogy „most mi jövünk”, takarodjatok a francba, akkor kiemelkedő művészi-kulturális teljesítményekre nem lehet számítani. A kádári szocializmus minden elnyomásával együtt egy alapvetően átlátható világ volt. A mai rendszer viszont aljas, alattomos. Nem diktatúra, egyelőre az önkény tombol benne. Amiből még kinőhet egy diktatúra, ha a vezető veszélyben érzi a hatalmát. Az önkény köszön vissza az inzultusban is.

Úgy fogalmazott, hogy aki nem bojkottálja a Mozgókép Fesztivált, kollaboráns. Mit vár ettől a felhívástól?

Azért szólítottam fel bojkottra, mert ami a rendezvényen történt, emblematikus gesztus, amely mintázatot indít el. Azt üzeni, ha mögötted a hatalom, tettlegesen is felléphetsz az igazad védelmében, mert nem fog történni semmi. Nem ítélnek el, nem küldenek haza, átveheted a díjaidat. A Magyar Mozgókép Fesztivál mindmáig nem akart tudomást venni arról, mi történt, nem lépett fel a tettlegesség ellen. Aki az esetleges tisztázásig nem bojkottálja a rendezvényt, abban kollaboráns, hogy utat enged egy veszélyes mintázatnak. Lényegében az erőszaknak. Márpedig ez az ország egy puskaporos hordó. Elképesztő indulatok élnek az emberekben. Tősér Ádám tette egy határpontot szimbolizál, és ha túllépünk rajta, nincs visszatérés. Valami nem lett helyreigazítva, kizökkent a világ.