Pénzosztó központokat jelölnének ki a magyarországi városoknak az EU-s támogatások kezelésére

Egy friss tanulmány a Norvég Alap mintájára képzeli el a folyamatot.

Lehetséges a városok uniós finanszírozásának bővítése, bár nem kevés jogi, politikai és adminisztratív akadályba ütközne – állapította meg a Political Capital kutatóintézet friss tanulmánya, amelynek egyik szerzője Jávor Benedek, Budapest főváros brüsszeli képviseletének vezetője, a Párbeszéd-Zöldek politikusa.

Az elemzés szerint a városok kulcsfontosságú szerepet játszanak az Európai Unió „becsvágyó” céljainak elérésében: motorjai a zöld és a digitális átállásnak, a kritikus városi infrastruktúrákba való beruházások pedig hozzájárulnak a közösség stratégiai autonómiájának a megteremtéséhez.

Az elmúlt években kirobbant sorozatos válságok azonban számos tagállamot arra késztettek, hogy központosítsák az uniós pénzeket, gyakran a nagyvárosok és települések rovására. Néhány országban a kormányzat odáig ment, hogy nyíltan diszkriminálta az ellenzéki vezetésű városokat, mint ahogyan ez Budapest, Pécs és más települések esetében történt. A magyar főváros helyzetét külön esettanulmány ismerteti, amely szerint a kormány amellett, hogy visszatartja a nemzeti forrásokat Budapesttől és csökkenti a bevételeit, az európai támogatásokat is politikai büntetőeszközként használja. Az önkormányzat emiatt 2023 második negyedévére olyan kritikus pénzügyi helyzetbe került, hogy valószínűleg nem lesz képes teljesíteni minden kötelezettségét.

A Political Capital által megszólaltatott szakértők szerint a problémákat súlyosbítja, ha a nemzeti kormányok rosszul kezelik az uniós támogatásokat, és ezáltal megakadályozzák a helyi szereplőket, hogy hozzájussanak a pénzügyi transzferekhez vagy teljesítsék az uniós célokat. Ezért is lenne fontos, hogy a városok a jelenleginél jóval több közvetlen, nem a kormány által elosztott pénzügyi támogatási forrást kapjanak Brüsszeltől – érvelnek a tanulmány szerzői. Ehhez azonban közösségi jogszabályokat kellene módosítani, elsimítani a nemzeti és az uniós szinten jelentkező érdekellentéteket és megfelelő erőforrásokat biztosítani az átálláshoz. A nemzeti kormányok nehezen mondanának le arról, hogy rendelkezzenek az EU-tól érkező pénzek szétosztásáról.

A budapesti székhelyű kutatóintézet konkrét ajánlásokat is tesz a döntéshozóknak: növeljék a városok által közvetlenül lehívható pénzügyi alapokat, például úgy, hogy a felzárkóztatási támogatások bizonyos hányadát kivonják a nemzeti hatóságok kezeléséből. Javasolja továbbá, hogy csoportosítsák át az uniós alapokból fel nem használt vagy felfüggesztett pénzeket a települések számára, és tegyék lehetővé, hogy a városok is felvehessenek kölcsönöket az EU-s költségvetés garanciavállalása mellett. A tanulmány szerzői idéznek egy névtelenséget kérő bizottsági tisztviselőt, aki szerint – a Norvég Alap mintájára – ki lehetne jelölni egy “pénzosztó” központot, amely a kormányzat beavatkozása nélkül kezelné a településeknek járó támogatásokat.

Gyors segítséget jelentene a városok számára, ha több pénzt kaphatnának az ukrán menekültek befogadásával kapcsolatos költségeik fedezésére. A háború elől menekülők integrációjának költségei is egyre inkább a városokat és a városi agglomerációkat terhelik. A finanszírozás növelésére épp a napokban tett javaslatot az Európai Bizottság a közösség hétéves költségvetésének felülvizsgálata keretében.