„Nem tudunk mit csinálni, egyszerűen döbbenetesen elszálltak az árak” – A spórolós nyaralás is a duplájára drágult

– Energiaköltségek és munkabér – így indokolta szűkszavúan Tamás, a balatonlellei apartman-tulajdonos, miért emeltek 25 százalékot a tavalyi árakon. Rögtön hozzátette: „Ezzel mi bőven a középmezőny alján vagyunk, sok helyen 30-40 százalékkal nőttek az árak.” A lellei apartmantulajdonos szerint szerencsére

2022 nyarán komoly kompromisszumokkal, a vízparttól távoli szállással, diszkontban előre bevásárlással, otthon főzéssel, s rendkívül mérsékelt dőzsöléssel – vagyis csak szabadstrandlással, egy-két lángosozással, fagylatozással, sörözéssel – egy hét főszezoni nyaralás egy négytagú család számára még szűken belefért 170 ezer forintba. Az idén már szállást is alig találni ennyi pénzért. Egy éve még napi 14 ezerért lehetett szállást foglalni, a mostani főszezonra viszont a legolcsóbb ajánlat is 18,5 ezer. A balatonakarattyai hirdetés „szerény, de tiszta” szobákat kínál, a fotók szerint klasszikus faházas, szakszervezeti üdülős hangulat várja a két szülőt és két gyereket a strandtól úgy 400 méterre hetente 130 ezerért. Az északi parton Vonyarcvashegyen találtuk a legolcsóbb hivatalos szállást 140 ezerért, szintén egy régi üdülőépület egyik apartmanjában, a strandtól nagyjából 300 méterre, a délin Siófokon a belvárosban 154 ezerért akad, a kedveltebb déli oldal kisebb településein 168 ezerért lehet a főszezonban négy főre nyaralórészt bérelni. Egy vízparthoz közeli, önálló ház minden luxus nélkül is 200 ezernél kezdődik négy főre, s a határ, ha nem is a csillagos ég, de bőven hétszámjegyű összeg. A csúcs jelenleg egy szabadifürdői villa, amelyet heti 3,44 millióért bérelhet ki egy kétgyerekes família. A légkondis házat saját stranddal és napozóstéggel, a tóra néző erkélyekkel, kovácsoltvas kerti bútorokkal, kerti grillel, saját parkolóval hirdetik.

A szállás persze csak az alap, erre jön a strandolás, a parkolás, az étkezés, no és persze a szórakozás. Mint arról már korábban írtunk, az önkormányzatok állítása szerint a strandok fenntartási költsége 20-30 százalékkal drágult tavaly óta, s ezt a különbözetet az amúgy is forráshiányos települések áthárították a nyaralókra. Ez azt jelentette, hogy 20-50 százalékkal drágultak a fizetős strandok belépői. (A balatontipp.hu szakportál számításai szerint az elmúlt 13 évben – azaz a NER-korszakban – a balatoni strandokon mind a felnőttek, mind a gyerekek napi belépődíja csaknem háromszorosára emelkedett). Egy négytagú család számára a legkedvezőbb esetben is napi 2500-3000 ezer forint a lejutás a fizetős partszakaszokra, ami egy hét alatt 15-20 ezer forintot kóstál, s bár több önkormányzat is bevezette a családi hetijegyeket, azok csak akkor jelentenek valódi spórolóst, ha minden nap lejár a família fürdeni.

Amúgy a tóparti települések több, mint felén – 21-en – már mindenütt csak pénzért lehet mártózni, tizenegyben viszont akadnak fizetős és ingyenes partszakaszok is, néhány településen – az északi parton csak Örvényes – viszont mindenhol ingyenes a lejutás a partra. Persze ezt a nagylelkűséget másutt azért honorálni kell a vendégeknek: egyre több az olyan település, ahol a központban, illetve a strandok környékén fizetőssé vált a parkolás. Ennek ára pedig, legalábbis egy egész napos strandolás esetén akár a belépők árával is vetekedhet. Még a legolcsóbb helyeken is heti 10-12 ezer forintba kerülhet, ha valaki a strand környékén áll meg az autójával.

Durván megdrágult a vendéglátás is, egyrészt az óriási élelmiszer-infláció, másrészt a munkaerőhiány, s az ebből fakad drasztikus, kényszerű béremelés miatt. A napokban járta be a sajtót a hír, hogy akad olyan étterem, ahol napi 30 ezer forintos fizetéssel csábítva sem talált szakácsot.

– Átlagosan 25 százalékkal drágultunk – mondta János, egy fonyódi étterem vezetője –, vannak ételek, amelyek ötödével kerülnek többe, de a halfélék és a marhából készültek árai akár 40 százalékkal is felmentek. Nem tudunk mit csinálni, egyszerűen döbbenetesen elszálltak a beszerzési árak. És még így is kisebb haszonkulccsal dolgozunk, mint a korábbi években.

András, a zamárdi vendéglős hasonló gondokról és tapasztalatokról számolt be, s hozzátette, az árakat igazából nem is maguk szabták meg.

– számolt be eddigi tapasztalataikról. – Korábban, ha egy terasz tele volt, jó reklámnak számított, még ha kicsit drágább is volt ott az étel, mint máshol, mert a vendégek egy jó részénél a minőség is számított. Most viszont egyértelműen az ár a meghatározó, ha minden fogás csak kétszáz forinttal olcsóbb valahol, akkor egy család már oda ül be, hiszen az a végszámlánál akár 3-4 ezer forintos mínuszt is érhet.

Hasonlót magunk is tapasztaltunk, az egyik egész idényes déli parti étteremnél délután egy órakor vagy ötvenen várakoztak a tűző napon sorban állva, hogy asztalhoz jussanak. Az étlapot átböngészve kiderült, a hely – ahol szintén emeltek 15 százalékot az egy évvel ezelőtti árakon – ránézésre tavalyi tarifákkal dolgozik, egy második fogás körettel akár 1700-1900 forintból is megkapható, nem véletlen, hogy az egység népszerűsége az eget verdesi. Levesekkel, italokkal egy négytagú család akár 12 ezer forintból is megúszhat egy ebédet vagy vacsorát – hasonló nívójú helyen máshol 15 ezer alatt biztosan nem végeznének.

De nemcsak az éttermekben hagyhatunk ott komoly pénzt, a büfékben, cukrászdákban is egyre súlyosabb összegeket jelent a végső cech. Tavaly még találtunk 400 forintos fagylaltot, bár a többség ennél 50 forinttal drágábban kínált egy gombócot, az idén viszont az átlagár 500 körül jár, a felkapottabb fagylaltozókban pedig már ezt is felülmúlja. Vagyis, ha csak két-két adagot nyal el egy négytagú família minden tagja, az alaphangon 4 ezer forint, s azért egy családi vakáción nem csak egyszer akarnak fagylaltozni a gyerekek. Lángost ezer forint alatt már csak fapados fokhagymást kapni, amely 900 forint környékén indul, a talán legnépszerűbb sajtos-tejfölös pedig 1500-2000 forint között mozog. Hasonlóképpen lassan egyre többeknek kell lemondani a tópart legnépszerűbb haláról, a hekkről, amelyből 10 deka a legbarátibb helyen is 800 forint, vagyis egy papírtálcán kapott kisadagért úgy 2500, egy nagyobbacska halért viszont akár 4-5 ezer forintot is le kell szurkolni. A sült keszeg 100 grammja valamivel olcsóbb, egy valamirevaló hamburger 2000 forintnál kezdődik, egy korsó magyar sör pedig 800-ról indul, a külhoni prémium márkák viszont már csak négyszámjegyű összegért kaphatók.

Mindez azt jelenti, hogy otthoni spájzolással, egy-egy ünnepi alkalomnak beillő vacsorával és büfézéssel, kétnaponta fagylaltozással és sörözéssel, vagyis meglehetősen aszkéta vakációzással is cirka 300 ezer forintból jön ki szállással, utazással, érdemi fizetős program nélkül egy balatoni hét egy négytagú családnak. Mindennapos vendéglőzéssel, s olyasféle „hedonizmussal”, mint napi fagylalt, sör, fröccs, esetleg koktélok, illetve programok – borospince-látogatás, kalandpark, hajókázás – a végösszeg könnyen eléri a félmillió forintot is, pedig még ebben az esetben sem beszélhetünk felhőtlen ellazulásról. Utóbbi egymilliónál kezdődik.