homofóbia;Orbán-rezsim;kormánypropaganda;

- Ostoba képmutatás

Orbán Viktor felnőtt emberként is szeret katonásdit játszani - egy olyan ország teljhatalmú miniszterelnökeként, amely demográfiai, illetve katonai szempontból még csak regionális középhatalomnak sem nevezhető. Nem tudjuk, vajon a ráaggatott „vezénylő tábornok úr” elnevezés miféle kisebbrendűségi komplexus ellensúlyozására hivatott, de ez most nem is érdekes. A kormányfő különös passzióját bizonyítja a számtalan militáns hangütés és hasonlat is, melyeket beszédeiben megenged magának. És persze az erőkultusz.

Mindenesetre a Magyarországon hosszú esztendők óta tartó rendeleti kormányzás, amit hol ezzel, hol azzal a mondvacsinált ürüggyel indokolnak az állítólagos „válsághelyzetek” itthoni haszonélvezői, csakugyan inkább parancsosztogatásra emlékeztet, semmint demokratikus hatalomgyakorlásra. Ehhez jön a minden szakterületen tapasztalható, esztelen központosítás, amely úgyszólván garantálja az egyszemélyi vezetést. Az állam én vagyok – jelentette ki egy legenda szerint az ifjú Napkirály, s ha Orbán ugyancsak ezzel hozakodna elő, az ő esetében ez nem puszta frázis lenne.

Azzal pedig pláne tisztában vagyunk, hogy az Orbán-rezsim korifeusainak első számú feladata az ellenségképzés. A felsőbb utasításra megbélyegzett célpontok listája változatos. Brüsszeli bürokraták, migránsok, a nemzetközi baloldal politikusai, Soros, szinglihordák – s újabban az LMBTQ-közösség tagjai. Csupa olyan személy, akikről az átlagos Fidesz-szavazó alig tud valamit, nemhogy bármelyikükkel találkozott volna; tökéletesen alkalmasak tehát egy uszító kampányban a bűnbak szerepére.

Igazán érdekessé azonban akkor válik a dolog, ha a fentebb említett katonásdit a homofób propagandával kombinálja az orbáni adminisztráció valamelyik tisztviselője. Ez történt május elején, a CPAC Hungary nevű szélsőjobboldali rendezvényen, melynek szégyenletes módon hazánk fővárosa adott helyet. Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi tárcavezető ugyanis a náci szeánsz második napjának nyitóbeszédében biztosította hallgatóságát: „A magyar haderő soha nem lesz sem LMBTQ, sem gendersemleges!”

A szóban forgó megnyilatkozást azért tartom zagyvaságnak, mert maga a világtörténelem bizonyította be nekünk, hogy a homoszexualitás egy személyen belül tökéletesen összefér a kiváló hadvezetői képességekkel. A világhódító Nagy Sándor, a spártai katonaállam zárt férfiközösségei, Von Steuben, az amerikai függetlenségi háború hőse – a teljesség igénye nélkül illusztrálják honvédelmi miniszterünk ominózus kijelentésének abszurditását.

Vagy éppen egy szomorú történet a puritán Amerikából. Leonard P. Matlovich őrmester hősiesen harcolt Vietnamban. Egyszer súlyosan megsérült, megkapta a Bíbor Szív és a Bronz Csillag kitüntetéseket. Amikor fény derült arra, hogy saját neméhez vonzódik, az Egyesült Államok akkori hadserege mégis kitaszította soraiból. Matlovich zarándokhellyé vált sírkövén a felirat jól jellemzi az Orbán-rezsim által is képviselt, képmutató hozzáállást: „A seregben kitüntettek, mert megöltem két férfit, és elbocsátottak, mert szerettem egyet.”

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.