Miközben háborújának csődjét megbosszulva Vlagyimir Putyin afrikai éhezők millióinak életét teszi kockára azzal, hogy felmondta a gabonaalkut, Novák Katalin – aki híradások szerint telefonon se tudta elérni az ukrán elnököt, akihez augusztusban repülne békegalambként – Ruandában sporteszközöket, elemlámpákat és két tehenet adományozott a rászorulóknak, hogy az egészséges gyerekek tejhez, az áram nélküli háztartások pedig fényhez jussanak.
Felvillanhat emlékeinkben Hegedűs Zsuzsa, a miniszterelnök egykor kedvenc, majd lázadása miatt kitagadott, aztán megtérése után újra kebelre ölelt főtanácsadója, aki csibéket osztogatott a borsodi falvakban, hogy megszüntesse a gyermekéhezést, aztán tudjuk, mi lett a tervéből.
Az ősi kínai bölcsesség, hogy „ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni”, a mai napig nem ment át a keresztény-konzervatív köztudatba, noha sokak szerint a mondás egyenesen a Bibliából származik.
Egyébiránt ugyanilyen neokolonialista gesztus fehér emberként elmenni Fekete-Afrikába, odaszórni egy „vízipari projektet” (bármi is legyen az, és bárkinek hozzon hasznot) 18 milliárd forintból, és meghosszabbítani a magyar–-ruandai nukleáris oktatásról szóló egyezményt, hogy a felnövekvő generációk szépen ott alapozzák meg a jövőjüket, véletlenül se vegyék a migránsundorban európai élen járó hazánk felé az irányt, bár erről a retorikáról vendégségben nyilván mélyen hallgat a nagyvonalú magyar diplomáciai és üldözött kereszténymentő küldöttség.
S ha már Ruandában volt, felléptették Novák Katalint a Women Deliver női jogi konferencián, talán mert az óvatlan vendéglátók nem tudták, hogy minálunk a női jogok csak a családon belül, tehát unortodox módon értelmeződnek. A konferencia egyes részvevőit már az sértette, hogy a korábbi családügyi miniszter, aki egy patriarchális kabinet képviselőjeként mindent megtestesít, ami ellen a feministák harcolnak, itt szónokolhatott. Még csak nem is voltak kíváncsiak arra, hogy elmondta, „az országomban megvalósul az egyenlőség, mert nálunk több nő szerez egyetemi diplomát, mint férfi, és általában is egyenlő hozzáférésük van a nőknek mindenhez. Egy nő még akár köztársasági elnök is lehet.” Csöppet pontosítanánk, az egész világon arányaiban több nő szerez ma diplomát, mint férfi, nem a mi érdemünk, legfeljebb azért veregethetjük hátba magunkat, hogy ezt nem akadályozzuk, csak eleve megnehezítjük a továbbtanulást a hátrányos helyzetből jövőknek. Egyenlő hozzáférés mindenhez, lárifári, persze simán lehetne rosszabb: Iránban újra járőrözik az erkölcsrendőrség, Dubajban meg letartóztattak egy texasi nőt nyilvános illetlenségért, mert veszekedett egy autókölcsönzőssel. Persze tudjuk, milyenek ezek a Karenek, ha lehetne, máshol is bezárnák őket, csak hát demokráciákban a női hisztire elég azt mondani, biztos megjött neki.
No és Novák kinevezésével jottányit se kerültünk közelebb a nemek közti egyenlőséghez, az előretolása puszta tokenizmus, leginkább azokat az inkriminált fülbevalókat akarták a Sándor-palotában látni, báb áll ott most nőjogon, hol vár állott, most kőhalom, gondosan körbekordonozva, illiberális országépítési területként.
Novák talán érzékeltetni szerette volna a hallgatóságával, hogy egykor neki személyesen is megadattak a miniforradalmai, mikor a saját példáján keresztül levezette, hogy hazánkban egy nő jogai leginkább akkor sérülnek, ha gyermeket szeretne szülni, és lám, ő háromszor is megtette, mi több, reméli, hogy a tizenöt éves lánya felhatalmazást érez majd arra, hogy akár tíz gyermeket is vállaljon, ha úgy dönt. Ez persze mind szép és jó lenne, ha mindenki annyit szülhetne, amennyi a szíve vágya és nem amennyit a család pénztárcája enged (a szívhangrendelet dacára múlt év második felében még nőtt is az abortuszok száma az élveszülésekhez viszonyítva, bárki bármit mond, brutális megélhetési válság van), és csak próbáljon meg valaki itt nem szülni, sokkal kevésbé fogják államilag támogatni egész élete során, a nyugdíjjogosultságáig bezárólag, bár legalább jóval több pénze marad majd gondoskodni saját magáról.
Végül még a Women Deliver kiadott egy közleményt, hogy a megnyitóünnepséget a házigazda szervezte, nem mondhattak nemet a szónokra, bár a szervezet elnöke személy szerint is ellenezte részvételét, de hát nekik olyan emberekkel is kell társalogni és együttműködni, akikkel számos dologban nem értenek egyet – sőt, valójában leginkább velük kell, mert még ők vannak többségben.
Miután az Európai Unió és a latin-amerikai országok brüsszeli csúcsán a paraguayi elnököt azzal szívatta, mondja el guaraní (őslakos indián) nyelven, hogy jó reggelt, Orbán Viktor üveggyöngyöket szórt a bennszülöttek elé az aranyukért cserébe, majd elutazott kedvenc nyári szabadegyetemére, a tusványosi magyar CPAC-re.
„Tusványoson béke van. Békésen él együtt a résztvevő a szervezővel, a politikus a politikussal, az előadó az énekessel, a vattacukros a csülkössel, a hangosító a fényessel, a medve az erdővel, az Olt folyó a zakatoló vonattal, a Csűr a kempinggel (...), a leány a legénnyel, a szülő a gyerekkel, a barát a baráttal. Békésen beszélget az előadó a kisebbségről, véleményt nyilvánít a társadalmi kérdésekről, elmondja a mindennapjainkat meghatározó problémákat” – olvashatjuk a költői sorokat a rendezvény honlapján, és menten kettéáll a fülünk a csülkös vattacukortól, a „békés” beszédektől meg már előre a hajunk is milyen. Miközben naponta dől meg a globális melegrekord, legalább kiderült, hogy januárban csak az akkugyár „havazott” Gödön, Csehország teljesen levált az orosz gázimportról, egy csapat feröeri villanyszerelő kiverte a BL-ből a milliárdokkal kitömött Fradit, Varga Judit pedig a dallasi magyar olajvállalkozók bálján kifejtette, „nagyon szigorúnak kell lennünk abban, hogy kit engedünk be ebbe a földi paradicsomba”. Ezt persze bárki mondhatta volna, amióta csak hajókat építenek maguknak az emberek.