Halálos csapás

Még a bőséges anyagi támogatásban részesülő nagy keresztény egyházak sem élvezhetik a vallás és a szólás szabadságát. Hiszen abban a fenyegetésben kell létezniük, hogy a kormány elzárja a pénzcsapot, ha nem tetszik a miniszterelnöknek, amit mondanak – Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője két évvel ezelőtt beszélt erről. Tartozásaik miatt akkor 250 millió forintot emelt le számlájukról az adóhatóság.

A helyzet azóta sem változott, a lelkész ugyanezt elismételte mostani nemzetközi sajtótájékoztatóján is. Nem tudhatjuk, hangja elhallatszik-e a „nagy keresztény egyházakig”, és nem tudhatjuk azt sem, hogy a különféle rendű-rangú egyházi vezetők mit gondolnak magukban, ha értesülnek Iványi Gáborék kálváriájának újabb és újabb stációjáról. Pironkodnak vajon? Becsukják szemüket, befogják fülüket? Vagy inkább az áldozatot hibáztatják?

Iványi Gábor minden lehetséges alkalommal hangsúlyozza: anyagi gondjaik abból adódnak, hogy a fideszes kormány – az Alkotmánybíróság szerint is törvénysértő módon – megfosztotta egyházukat eredeti jogi státuszától, ezzel pedig az úgynevezett kiegészítő támogatástól.

Az adóhatóság ezúttal 175 millió forintot, az állami normatív támogatás csaknem teljes összegét elvonta azoktól az intézményektől, amelyek a legszegényebbekről gondoskodnak. A kormány – idézzük a lelkészt – a nyári szünetre időzítette azt a támadást, amit „végső, halálos csapásnak” szánt. Nincs pénz az alkalmazottak bérére. A testvérközösség krízisalapot hozott létre, hogy az adományokból némi segítséget nyújthasson a fizetés nélkül maradt, leginkább rászoruló munkatársaknak.

Botrány, ami történik. Több mint tíz éve folyik az egyenlőtlen küzdelem a szegények szolgálatát küldetésének tekintő felekezet és a rongyrázó hatalom között. Iványi Gábor már azt is isteni csodának tulajdonítja, hogy eddig eljutottak. A jövő kiszámíthatatlan, csak annyi biztos: a halálos csapás elkerüléséhez még sok csodára lesz szükség.