Franz Anton Maulbertsch osztrák festő az 1770-es években gyönyörű képen örökítette meg, amint Szent István felajánlja koronáját Máriának. Uralkodónk jövőképet vázolt fel, meg akarta erősíteni, hogy a keresztény világban van a helyünk, hiszen királlyá koronázása is „Isten kegyelméből” fakadt.
Sokszor hallhattunk utalásokat az eltelt 13 év alatt arra, hogy a kormány Szent István méltó örököse. Dömötör Csaba államtitkár komoly történelmi ismeretekről tanúságot téve 2018. augusztus 20-án úgy fogalmazott: Szent István olyan országot álmodott meg, mely „védi határait, keresztény alapokon áll, és független döntéseiben és pénzügyeiben”. 2021-ben Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője közölte: nincs más feladatunk, „mint a Szent István-i úton járni”. Kövér László, az Országgyűlés elnöke pedig tavaly megjegyezte, Szent István legbecsesebb öröksége a keresztény magyar állam.
Valamin azonban az ember eltűnődik. Azt még csak értjük, hogy Brüsszel és persze az ellenzék minden rossz forrása, s mi szilárd bástyaként védelmezzük a kereszténységet, de a magyar történelem túlzott ismerete sem kell ahhoz, hogy felmerüljön bennünk a kérdés: ha ez így van, mégis mit keres itt a magyar kereszténység e fontos ünnepén a török elnök? Tényleg szerencsés épp a magyar államalapítás napján Budapesten pont őt körbeudvarolni?
Ha Recep Tayyip Erdogan mondjuk azért érkezett volna a magyar fővárosba, hogy bocsánatot kérjen az oszmánok által elkövetett bűnökért, a sok emberáldozatért a török hódoltság alatt, arra még csettintenénk is, de nem ez volt a látogatás célja – már csak azért sem, mert Erdogan hazájában egészen másként értékelik azt az időszakot, mint nálunk. Nyilvánvalóan az azeri, a kirgiz, az üzbég és a türkmén, a hazájában bűncselekménnyel vádolt boszniai szerb elnök vagy a szerb államfő sem azért érkezett, hogy augusztus 20. vallási jelentőségét emeljék ki.
Idén az ünnep keresztény jellege háttérbe szorult, így azok az álszent lózungok is, amiket évek óta hallhatunk. Mindent elvakít az atlétikai világbajnokság, amint Szijjártó Péter külügyminiszter fogalmazott, a sportok királynője „diplomáciai csúcsüzemet” hozott Budapestre. Nem szokás ugyan állam- és kormányfőket az atlétikai világbajnokságra hívni, már csak azért sem, mert hivatalos megnyitója nincs is, de nálunk minden másként működik. Az illúziók országában élünk, ahol azzal áltathatjuk magunkat, hogy ez nem is atlétikai vébé, hanem voltaképpen olimpia, elvégre fontos állami vezetők is jelen vannak miniszterelnökünk társaságában. A mi kis világunkban sokakkal el lehet hitetni, hogy lám, neves politikusok rajongják körül kormányfőnket. Pedig inkább azon kéne elgondolkozni, mi az oka annak, hogy már csak fél- vagy egész diktátorokat sikerül Budapestre csábítani.
Az illúziók világában Európa éllovasai közé tartozunk gazdasági szempontból, gyomrost adtunk az inflációnak, és még folytathatnánk a sort. Ám egyre több a repedés, közeleg az ébredés időszaka, amikor már egyre többen ismerik fel: törököt fogtunk, legyen szó diplomáciáról, gazdaságról. Bármiről.