;

Afrika;Mali;puccs;demokrácia;Guinea;Mianmar;Niger;Szudán;Zimbabwe;katonai junta;Burkina Faso;

A zimbabwei választás sem volt sem szabad, sem demokratikus

- Puccsistából nem lesz demokrata

A nyugat-afrikai Nigerben a hatalmat múlt hónapban magához ragadó Abdourahamane Tiani tábornok a korábbi, demokratikusabb rendszerhez való visszatéréssel kecsegtet, hogy megbékítse a katonai beavatkozásra készülő ECOWAS regionális együttműködést. A puccsista parancsnok szombaton hároméves átmeneti időszakot ajánlott. Az ECOWAS egyelőre azonban ragaszkodik az alkotmányos rend mielőbbi helyreállításához, nem véletlenül: az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem lehet abban bízni, hogy a puccsisták idővel demokratákká válnak.

Az Afrika déli részén fekvő Zimbabwében például 2017-ben Emmerson Mnangagwa korábbi alelnök a hadsereg segítségével vetett véget Robert Mugabe 37 éven tartó uralmának. Mnangagwa hatalomra jutása után azt állította, hogy egy új, kibontakozó demokrácia kezdetén áll az ország, ám ehhez képest azóta ugyanolyan vaskézzel kormányozza az országot, mint megbuktatott elődje.

Zimbabwében tegnap rendezték a puccs óta a második parlamenti- és elnökválasztásokat, de az semmivel sem volt szabadabb, mint a korábbiak. A kormányzó ZANU-PF ellenfelei hatósági vegzálásnak és erőszakos támadásnak volt kitéve. Az NPR amerikai közrádió beszámolója szerint március óta több mint 100 ellenzéki gyűlést tiltottak be: egy képviselőjelölt és mintegy 40 szimpatizáns pedig előzetes letartóztatásban van, amiért részt vettek egy engedély nélkül tartott autós felvonulásban. Egy ellenzéki aktivista ezenfelül ellentmondásos körülmények között meghalt, miután kormánypárti támogatók támadtak rá. A ZANU-PF mindeközben ételosztással és ingyen koncertekkel próbálta megnyerni a szavazókat.

Mindez felettébb ismerős a zimbabweieknek, hiszen a kormánypárt - nyugati megfigyelők szerint - a 2018-as választáson is hasonló taktikát folytatott - a hadseregen keresztül megfélemlítette, a segélyekkel pedig lekenyerezte a szavazókat. Az ellenzék szerint konkrét csalások is történtek, de az emiatt kirobbant tüntetéseket a biztonsági erők vérbe fojtották, hét embert lelőttek, másnap pedig rajtaütöttek az ellenzéki összefogás központján, a választással kapcsolatos jogi panaszaikat pedig elutasították.

A kelet-afrikai Szudán még a demokrácia látszatáig sem jutott el az Omar el-Basír 30 éves uralmának véget vető puccs óta. A megbuktatott diktátor elleni tömegtüntetéseket vezető civilek néhány hónap kitartó ellenállás után kiegyezésre kényszerítették a 2019 áprilisban felálló katonai juntát. Az Abdel-Fattah al-Burhan tábornok vezette hadsereg azonban nem tartotta be a 39 hónap átmeneti időszakot előirányzó megállapodást - 2021 októberében újabb puccsot hajtott végre és megbuktatta a civil kormányt. A lakossági tiltakozások és a nemzetközi nyomás hatására a junta tavaly decemberben aláírt egy keretmegállapodást a civil szervezetek képviselőivel a hatalommegosztásról és a demokratikus átmenetről. Az egyezség végleges változata a tervek szerint idén áprilisban született volna meg, ám időközben Mohamed Hamdán “Hemediti” Daglo vezette Gyorsreagálású Erők (RSF) fellázadt junta ellen. A hatalmi harcok azóta pusztító háborúba döntötték Szudánt és teljesen szertefoszlatták a demokráciáról dédelgetett reményeket.

A délkelet-ázsiai Mianmarban a 2021 februárjában Aun Szan Szu Kjit puccsal megbuktató Min Aun Hlaing tábornok eredetileg idén augusztusra ígért választásokat. A junta végre is hajtotta a demokrácia látszatához szükséges reformokat, ennek jegyében például feloszlatták a korábbi kormánypártot. Az országban eluralkodott erőszakra hivatkozva azonban határozatlan időre elhalasztották a szavazást, miután a demokráciapárti milíciák szerveződtek a civil kormányzás helyreállítására.

Az ECOWAS már csak azért is sürgeti az alkotmányos rend visszaállítását Nigerben, mert Nyugat-Afrikában már így is három ország katonai vezetése húzza az időt átmeneti időszakok kitűzésével. A regionális együttműködés nyomására Maliban jövő februárra, Burkina Fasóban jövő júliusra ígérte a demokratikus választásokat a helyi junta, Guineában pedig 2025 elejére. Az ECOWAS-nak keménynek kell mutatkoznia Niger esetében, máskülönben a felsorolt országok biztosan nem fogják betartani a szervezetnek adott szavukat.

Aligha illeszkedik a magyar kormány narratívájába, hogy az általa a „béketeremtésben” szövetségesnek nevezett Ferenc pápa a demokratikus alapértékek védelmében mondott beszédet.