A sajtó nem vehet részt a Fidesz hagyományos nyári uborkaszezon-záró rendezvényén, a kormányfő viszont szerencsére ott lesz, így aztán – ahogyan a társutas Index beharangozójában találóan rá is mutatott – parázs vitákra lehet számítani.
Különösen, amikor a miniszterelnökkel és annak politikai hajtűkanyarjaival mindig valós időben egyetértő Megafon propagandaügynökség közpénzből fizetett alkalmazottja, Bohár Dániel szorítja sarokba kérdéseivel Orbán Viktort. Mondhatnánk, hogy a politikai (leszálló)pályának ebben a szakaszában érthető módon nem engedik már fajsúlyos politikussal vagy médiaszereplővel valódi vitaszituációba Orbánt, de nem lenne igazunk, vagy ha mégis, akkor a lejtmenet már legalább tíz éve tart. Meg szóvá tehetnénk azt is, hogy a szintén a meghívott vendégek közé tartozó Mesterházy Attila hovatovább többet szerepel az állampárti felületeken, mióta dezertált az MSZP-ből, mint amikor még pártelnök és miniszterelnök-jelölt volt (biztosan van ebben ráció, de hogy nem felel meg semmilyen sajtószakmai sztenderdnek, arról kár lenne vitát nyitni). De nem ez a lényeg, hanem hogy mennyire vonzódik a Fidesz a Magyarországon tizennegyedik éve nem létező nyílt politikai vitát mímelő álfórumokhoz. Meg Tihanyhoz: nem is hívják senkinek a kormánypártban azt a politikust, strómant vagy udvari lantost, akinek nincs legalább egy (papíron présháznak, gyümölcsaszalónak vagy birkaakolnak minősülő) körpanorámás dácsája a félszigeten. A Balaton-part legdrágább települése – tulajdonképpen meglepő a puritán kormányzás ennyire elkötelezett híveitől, hogy nem mondjuk Fenékpusztához vonzódnak ilyen kitüntetetten – tökéletes helyszín, ha a Párt összehívja az övéit egy hazai pályán végrehajtott baráti csevegésre: szállásról például nem is kell számukra gondoskodni, így sokkal olcsóbban megússzák az adófizetők. (Ha nem számítjuk, hogy az említett dácsákat is ők fizették, a szokásos korrupciós felárral.)
Jogos felvetés lehetne az is, miért mennek el magukat az ellenzékhez soroló politikusok egy olyan közügy-megvitatási rendezvényre, amelyről az újságírókat kizárják, azaz hogy miért nincs bennük ennyi szolidaritás – mit gondolhatnak ezek az emberek a társadalmi nyilvánosság funkcióiról és működéséről? –, de hát a (sajtó)szakmán belül sincs, úgyhogy inkább hagyjuk. Márki-Zay Pétert a csúnyán felsült Pálffy. után nyilván majd egy felkészültebb pártmunkás próbálja becsalogatni a pedofília védelmezőinek málnásába. Mesterházy meg talán ismét kiáll az olyan markánsan szociáldemokrata értékek mellett, mint az autóval közlekedés joga a Lánchídon; rég hiányzott ez a tiszta hang a baloldalról.
Orbán Viktor amúgy azt mondta egy – az ő emberi és politikai nagyságát zavarbaejtő őszinteséggel tárgyaló - Index-cikkben, hogy azért nem megy nyári szabadságra, mert ilyen válságos időkben ez nem lenne helyes. (Most már túl lehetünk a válságon, mert csütörtökön bejelentették, hogy a miniszterelnök kiveszi az elmaradt szabadságát...) Amúgy pedig: a politikából megtollasodott újmilliárdosok (inkluzíve Orbán) tihanyi parádéjánál nem is lehetne autentikusabb helyszínt találni ennek a tényleg megható üzenetnek az átadására.