- „Az ápolók tehetetlenségénél már csak a fenntartó inkompetenciája nagyobb” – Egy poloska mindig gyorsabb, mint az állami intézkedés

Két hete az Átlátszó hozta nyilvánosságra, hogy pszichiátriai betegeket gondozó szentgotthárdi otthonban ágyi poloskák lepik el az ott ápoltakat. A rovarok öt éve jelentek meg, azóta sem sikerült kiirtani az élősködőket, sőt egyre súlyosabb a helyzet. Mit tehet egy viszonylag zárt intézményben élő, ha sérülnek a testi-lelki egészséghez, a méltó emberi élethez való jogai?

Gyakorlatilag nem sokat. Ha panasza van elvben fordulhat az intézmény vezetőihez, és kötelező működtetni a házon belül egy úgynevezett Érdekképviseleti Fórumot is. Ez utóbbi évente kétszer tart ülést. A testület tagjai között ott van négy lakó, egy hozzátartozó, egy dolgozó és a fenntartó is képviselteti magát. Ha e két belső panasztételi fórumtól nem kap valaki a problémájára meghatározott időn belül választ, vagy amit kap, azzal nem elégedett, akkor fordulhat a fenntartóhoz, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz. De a lényeg, hogy az összes panasztételi lehetőség az ellátórendszeren belüli. Egy másik megoldás, ha a gondozott közvetlenül az ellátott jogi képviselőhöz fordul. Ő külsős szakember, aki havonta egyszer bemegy az intézetbe. Vele is az a baj, hogy ugyanazon tárcához tartozik, mint az intézmény egyéb jogorvoslati fórumai, és nincs hatósági vagy egyéb jogköre. Meghallgathatja a panaszt, utánajárhat és aztán tehet javaslatot is az intézmény vezetőjének, vagy a fenntartónak. Ezzel nagyjából be is zárul a kör. Van még az ombudsman. Hivatala végezhet helyszíni vizsgálatot is. Tapasztalataim szerint azonban ezek, ha meg is történnek, sokszor felületesek. A vizsgálóknak néhány órájuk, fél napjuk van az ügy körülményeinek körbejárására. Ezt követően aztán akár újabb 1-2 év is eltelhet, mire a vizsgálatból jelentés lesz. Amikor a jogalkotó az ombudsman intézményét kitalálta, akkor az volt a lényege, hogy az általa feltárt visszásságokat orvosló intézkedéseket majd a nyilvánosság ereje fogja kikényszeríteni, csak hát ez ma már nem működik. Az ombudsmani vizsgálatoknak nincs jelentős hatásuk. Mint ahogyan a nyilvánosság sem garantál változást. Maga a rendszer alkalmatlan a betegek hatékony védelmére, hiszen a jogorvoslati lehetőségek mind egy centralizált intézmény rendszerhez tartoznak. Ráadásul egy olyan szervezeti kultúrában, amelynek a lényege, hogy semmi nem kerülhet a nyilvánosságra abból, ami a falakon belül történik. A fenntartó részéről is határozott elvárás, hogy minél kevesebb rendkívüli esemény legyen. Ezért van a mindenkire kötelező nyilatkozattételi tilalom.

Egy zárt intézetben a nap 24 órájában ki vannak szolgáltatva esetleg éppen annak az embernek, akire panaszkodtak.

Ismer olyan statisztikát, adatot, akár konkrét intézményre vonatkozóan, amelyből kiderül, miket panaszoltak, vagy milyen ügyekben kértek segítséget a betegek, és azoknak mi lett az eredménye?

Szinte kizártnak tartom, hogy lenne ilyen, az adatgyűjtés nem erőssége az ellátórendszernek, éppen azért, hogy minél kevésbé legyen transzparens.

Van arról híre, hogy áll az ágyi poloskák ellen harc? Kérdeztük az intézményt, de napok óta nem kaptunk rá választ.

Közvetett információim vannak a lakóktól, akik közül többekkel ma is tartom a kapcsolatot, ők azt mondták, hogy megtiltották a kijárást. Senki sem hagyhatja el az intézetet. A kapun belül elég nagy a bizonytalanság. Információt nem osztanak meg velük. Sokak attól félnek, hogy költözniük kell, mert szét fogják szórni őket az ország más intézményeibe. Ezt jómagam eléggé kevéssé tartom valószínűnek, részben nem lehet cél az ágyi poloska-fertőzött helyek további szaporítása, másrészt a bentlakásos pszichiátriai otthonok az ország más részein is telt házzal működnek. A szentgotthárdi pedig a mintegy 500 gondozottjával még Közép-Európában is a legnagyobbak közé tartozik, ennyi beteget nem lehet költöztetni.

Lett hozadéka annak, hogy ez az ügy nyilvánosságra került?

Eddig még nem sok. Az egyik oka ennek, amit már említettem, hogy a hivatalos utak nem vezetnek sehová, hiszen csak a rendszeren belül teremtenek lehetőséget felszólamlásra. A másik az az, hogy nyilván sokak az állapotukból fakadóan sem képesek saját magukért kiállni. Magas a gondozottak átlagéletkora, szomatikus állapotuk egyre romlik. Többségüknek már nincs is kapcsolata a még élő hozzátartozóival sem, így nincs aki esetleg fölvállalhatná védelmüket, vagy abban hatékonyan segíthetné őket. Ők eleve azért vannak ebben az intézetben, mert vagy meghaltak a szüleik és nem maradt senkijük, aki gondoskodhatna róluk, vagy azok is megöregedettek és ellátottakká váltak. Sokan vannak olyanok is, akiknek azzal, hogy idekerültek, megszakadtak a rokoni, baráti kapcsolataik. Szentgotthárd az ország szélén van, Budapestről legalább három-négy órányira, nehéz rendszeresen látogatni az itt gondozottakat. Ezért aztán, akik itt élnek, láthatatlanok. A konkrét ágyi poloska-ügyben sem a gondozottak, hanem az őket ápolók, a dolgozók voltak azok, akik végül is a videókat elkészítették.

Segített? Javult a helyzet?

Nem. Megdöbbentett, hogy sem a politikai pártok, sem szakmai szervezetek, sem egyéb jogvédők nem léptek fel, nem adtak hangot a fölháborodásuknak. Romániában kormányválságot idézett elő néhány hete, egy idősotthonban készült oknyomozó riport.

Az ő tehetetlenségüknél már csak a fenntartó inkompetenciája nagyobb. Egy ilyen fertőzés nem egyik pillanatról a másikra válik ennyire súlyossá, mint ami a videóban is látható. Valószínűleg a legelső pillanatban, amikor észlelték az ágyi poloskát, akkor kellett volna azonnal radikális lépéseket tenni a rovarinvázió ellen. Például lezárni a szobát, az osztályt, megrendelni a teljes körű irtást. Amennyire én tudom, történtek is intézkedések. Például tettek kísérletet az irtásra: a bennlakókat nagyon sokszor költöztették át másik épületekbe, szobákba, zártak le osztályokat, égették el a fertőzött ruháikat, tárgyaikat, bútoraikat. Valami oknál fogva azonban ezek nem voltak elégségesek. Mostanra szinte az intézmény valamennyi épületében ott lehet a poloska.

Ön szerint, mi az oka, hogy most is a poloskák állnak győzelemre a rendszer felett?

Mióta államosították ezeket az intézményeket, és elvesztették egyebek mellett a gazdasági önállóságukat is, a reakcióképességük jelentősen lelassult. Ha bármilyen probléma adódik, akkor azt előbb jelenteni kell, és megvárni a szükséges lépésekhez az engedélyt. Azaz mire egy ilyen poloskairtással kapcsolatos döntés átfuthatott a rendszeren, addigra már annyira súlyossá válhatott a helyzet, hogy nem tudtak hatékonyan fellépni. Amikor ott dolgoztam, még 2014 és 2017 között, akkor például az egyik télen elromlott a kazán, ám az intézmény saját hatáskörben nem javíthatta meg. Több hét telt el, mire megjött a felhatalmazás arról, hogy lehet szólni a kazánszerelőnek.