A brit diplomácia vezetőjének rövid pekingi látogatásáról szóló tudósítások több bírálatot tartalmaztak, mint annak méltatását, hogy James Cleverly, ahogy maga fogalmazott, „helyre akarta állítani a Covid-19 idején megzavart kommunikációs csatornákat”, biztosítandó a rendszeres párbeszéd lehetőségét.
Vezető kínai politikusokkal folytatott megbeszélései után a külügyminiszter tudósítók előtt kifejtette, hogy fontosnak tartotta megértetni kínai partnereivel az Egyesült Királyság számára legalapvetőbb ügyeket. Ragaszkodott ahhoz a már indulása előtt, többek között a Financial Timesnak kifejtett meggyőződéséhez, hogy nem szabad visszavonulni egy burokba és nem hasznosítani az ország nemzetközi tekintélyét és befolyását. – Ez sokkal inkább a gyengeség jele lenne” – mondta Cleverly, aki két hónappal amerikai kollégája, Antony Blinken után érkezett Pekingbe. A kínai fővárosban legutóbb 2018-ban fordult meg brit külügyminiszter Jeremy Hunt személyében.
Cleverly „világosan látja”, hogy Kínát nem lehet megváltoztatni egy nap alatt, de nem hajlandó egyetlen frappáns kifejezéssel minősíteni a kapcsolatot,
ahogy azt elődje, Liz Truss tette, az Egyesült Királysággal szembeni „biztonsági fenyegetésként” állítva be az ázsiai nagyhatalmat. Miután a „jelentős és befolyásos” Kína „bonyolult” is, a két ország viszonya is komplikált – mondta. Az együttműködést akadályozó tényezők sora hosszú és növekvő, de a legsúlyosabban az ujgur kisebbség népirtással felérő elnyomása, a hongkongi demokrácia eltiprása, Tajvan verbális és katonai megfélemlítése és Putyin orosz elnök rendületlen támogatása az Ukrajna elleni háborúban nyomnak a latba.
Különös időzítéssel éppen Cleverly látogatása alatt fordult elő először, hogy a brit parlament külügyi bizottsága egy dokumentumban „független országként” hivatkozott Tajvanra. Westminsteri értékelés szerint Tajvan az „államiság minden kritériumát teljesíti (...) Nem hiányzik más, mint a nagyobb nemzetközi elismertség.” Vang Ven-pin külügyi szóvivő szerint viszont a jelentés „összetéveszti a feketét a fehérrel”, és jobb lenne, ha a brit parlament ragaszkodna az „egy Kína” elvéhez.
Han Cseng alelnökkel és Vang Ji nemrég újra kinevezett külügyminiszterrel tárgyalva Cleverly szóba hozta Jimmy Lai ügyét. A hongkongi médiamágnást múlt év végén közel hatévi börtönre ítélték, amiért részt vett az 1989-es Tienanmen téri tömegmészárlás évfordulójáról rendezett megemlékezésen. Tárcájának közlése szerint
Cleverly figyelmeztette Kínát „rosszindulatú kibertevékenységének elfogadhatatlanságára”, de nem hallgatta el kifogásait az ujgurok tömeges bebörtönzésével, illetve aggodalmait a Tajvani-szoros békéjével és a hongkongi demokrácia elfojtásával kapcsolatban.
A Telegraph szerint egy „vezető kínai külpolitikai tisztviselő” erre úgy reagált, hogy más országoknak nincs joguk beleszólni bizonyos kérdésekbe. Védelmébe vette Cleverly azokat a brit szervezeteket és egyéneket, köztük a toryk volt vezetőjét, Iain Duncan Smitht, akik ellen Peking még 2021 márciusában szankciókat vezetett be, megtorolva, hogy állítólagos „hazugságokat és félrevezető információkat terjesztettek az emberi jogok megsértéséről”.
A pozitív oldalon Cleverly „késznek nyilvánította” az Egyesült Királyságot kínai befektetők fogadására, az együttműködés megélénkítésére, többek közt a zöld technológiák fejlesztése és a mesterséges intelligenciával járó kockázatok kezelése terén. Rishi Sunak kormányfő „teljesen megfelelőnek” minősítette a látogatást, amely reményei szerint megteremtette egy bilaterális csúcstalálkozó lehetőségét Hszi Csin-ping elnökkel a szeptember 9–10-i indiai G20-értekezlet margóján.
