Ha 2019-ben kihagytuk az élményt, hogy Londonban kortárs magyar képzőművészek egyéni tárlatait látogassuk, akkor ezt idén Balatonfüreden pótolhattuk, pótolhatjuk be. 2019-ben Bak Imrének a londoni Mayor Galleryben volt látható két hónapig egyéni tárlata, s azt talán már minden kortárs képzőművészetet kedvelő tudja, hogy 2019-ben Maurer Dórának is nyílt egyéni kiállításra Londonban – a Tate Modern a magyar művészek közül elsőként az ő életművének szentelt kiállítást, majd egy év hosszan. A balatonfüredi Vaszary Galéria januártól májusig mutatta be Bak Imre 2004 és 2022 között készült festménysorozatait. A kiállítás megnyitóját a múlt év végén elhunyt alkotó nem érhette meg, ez a tárlat volt az utolsó, amelynek létrehozásában a művész személyesen közreműködött. Most a geometrikus absztrakció és a szisztematikus festészet újabb világhírű képviselőjének, Maurer Dórának nyílt tárlata ugyanitt. A „köztes időben” Galántai György balatonboglári kápolnaműtermének rendeztek itt kiállítást, amely 1970 és 1973 között a magyar neoavantgárd egyik legfontosabb, ma már egyik legismertebb helyszíne volt, és ahol (többek között) Bak Imre és Maurer Dóra is kiállított.
A Boglár – Itt és most című tárlaton is beleláthattunk abba, hogy egy-egy magyar képzőművész, vizuális művész a sikert, a nemzetközi hírnevet nehezített pályán érte el. Időnként a szemellenzős kultúrpolitika állított akadályokat, ez Maurer Dóra kiállításán is kiderül. 1960–61-ben alkotott Mindennapok című rézkarcsorozatát a kimagasló technikai tudás és az apolitikus tartalom ellenére sem fogadták el diplomamunkaként az időszak kultúrpolitikai döntnökei – régi újságcikkekből tudható, hogy néhány évvel később e munkákat is kiállítva Maurer elismerést vívott ki magának. Maurer művészetében az 1970-es években a grafikai konceptualitás irányába mozdult el. A mimetikus jellegtől való lassú eltávolodás mellett olyan, az egész életművet meghatározó, következetes problémafelvetések kerültek előtérbe a művészetében, mint a nyomhagyás elvi és gyakorlati problematikája. Van annak némi szórakoztató értéke is, ha az erről szóló korabeli, kissé értetlenkedő kritikákkal találkozunk – tudván, hogy Maurer művészete ekkor már felkeltette a nemzetközi figyelmet is.
„Maurer a munkás életével mutat rá egy érdekes jelenségre. A folyamatosan dolgozó nagy művész keveset foglalkozik azzal, hogy a róla kialakuló képet árnyalja. Ha jó barát, jó tanár, jó kolléga és ragyogó tehetség, akkor művei, elvei, írásai, fordításai révén bekerül egy fontos történeti és diszkurzív térbe”
– írja (részben ennek kapcsán) a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze, Geskó Judit – a Vaszary Galéria művészeti főtanácsadója – a kiállításhoz készült esszéjében.
„A festés, a filmezés vagy a fotózás számomra a tájékozódás médiuma, helyzetek és bennük a magam helyzetének a megértése, szóval megismerési folyamat.”
E Maurer-idézettel ad kulcsot a Vaszary Galéria a tizenkét kamaraterme bejárásához, s ennek birtokában magától értetődő válik Maurer több mint hat évtizedes alkotói tevékenységének technikai és mediális sokszínűsége, és világossá tesz olyan képzőművészeti fogalmakat, mint a szürnaturalizmus, vagy a pszichorealizmus. A tárlat Maurer korai grafikai munkáiból, konceptuális fotóműveiből, filmjeiből és festményeiből mutat be sokrétű válogatást – szinte valamennyi alkotói korszakát bemutatva –, tematikus fókuszát a művész életművének úgynevezett hommage (tiszteletadás) művei adják. Külön szekció foglalkozik a Hommage á Monet installációval – Monet művészettörténeti referenciaként a formák, a színek időben változó jelenségeinek ábrázolására, a színek relativitásának a kérdésére utal.
„Monet 1892-től a rouneni katedrálissal szemben lévő házban bérelt szobákat, s úgy festette le a gótikus épületet, hogy nem volt figyelem az építészeti részletekre, hanem kompozíciói legfontosabb elemévé a színes fényt tette. Követte a hajnal, a reggel, a dél az este múlását. A Szénaboglyák sorozathoz hasonlóan figyelte meg és ábrázolta az atmoszférikus viszonyokat, sorozatain követhetjük, hogy a fény mennyire át tudja alakítani a szilárd halmazállapotú tárgyak látványát. Maurer Dóra hozzá hasonlóan a fény és a színek megfigyelőjévé vált. Műtermében színsort akasztott és szívós figyelmével tapadt a különböző napszakokban megváltozó színfelületekre” – mondta el a kiállítás megnyitóján Baán László. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója úgy fogalmazott: Maurer Dóra „kikeveri a színes fényt, és ezzel végső soron megmutatja a végtelen szabadságát is. Ez a végtelen szabadság, amely minden nagy művészetnek, így Maurer Dóra művészetének is sajátja, a József Attila által megfogalmazott szabadság, mely rendet szül emberi létezésünk olykor kilátástalan, értelmetlen és gyötrő káoszában. Ez a szabadság azért tud rendet hozni életünkbe, mert nem az emberek által teremtett ilyen-olyan rendben gyökerezik, hanem a világegyetem rendjében. Amelyről soha nem lesz teljes, tiszta képünk, csak tükör által, homályosan. De ritka, fel-felvillanó pillanatokban olykor nyerhetünk tiszta érzetet erről a végtelen komplex és tökéletes rendről. Minden igazi művészet és minden igazi mű ebben a rendben gyökerezik. Minden igazi mestert ez a végtelen rend, annak egésze, és egyben számtalan arcának valamelyike nyűgözi le, és vonzza magához ellenállhatatlan erővel. Ennek az erőnek lesz alázatos szolgálója, és egyben nyeri belőle a saját alkotói erejét. Az egyedi, csak általa megszólaló nyelven, amelyen keresztül önmaga, s neki köszönhetően mi is újra és újra megkaphatjuk azt a ritka, felvillanó megértést a megnevezhetetlen teljességről. Maurer Dóra tagja ezen mesterek téren és időn átívelő rendjének. Mi pedig a legnagyobb hálával tartozunk neki, hogy – miképpen ez a kiállítás is gyönyörű tanúságtétel erről – évtizedek óta kézen fog és magával visz minket azon a felfedező úton, amelyen jár. Mert arra vezet minket, ahova mindannyiunknak el kell jutni, ha meg akarjuk érteni és élni az élet lenyűgöző fenségét.”
Infó
A struktúra tematizálása – Válogatás Maurer Dóra műveiből a balatonfüredi Vaszary Galériában. Kurátor: Zsikla Mónika. A kiállítás a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretében valósult meg, 2024. január 7-ig látogatható.
