- Frissítették a paksi propagandát

Szijjártó Péter pénteken New Yorkból és Paksról frissítette a magyar és az orosz diplomácia az atomerőmű-bővítéssel kapcsolatos közös propagandát.

A külgazdasági és külügyminiszter, az ENSZ közgyűlésén, miután a nyugati államok képviselői közül egyedüliként, kétoldalú megbeszéléseket folytatott orosz kollégájával, Szergej Lavrovval, az MTI szerint úgy fogalmazott:

Ez a két fél sztálinista jellegű tájékoztatáspolitikájából kiindulva a szerződésbe foglalt 2030-as átadási időpontba vetett hit további gyengülésére utal, amennyiben Szijjártó Péter immáron csak reménykedik a 2030-as „működőképességben”, miközben az orosz vállalás két letesztelt, kereskedelmi termelésre kész blokk kulcsrakész átadására vonatkozik. A magyar diplomácia vezetője a tekintetben is megnyugodott, hogy az orosz féltől a kőolajat, a földgázt, illetve a nukleáris fűtőelemeket is a leszerződött mennyiségben és időben kapjuk. A két hete a franciákkal kötött, a fűtőelemekre is kiterjedő együttműködési megállapodásunk okozta, néhány napos bizonytalanság után a kormány amúgy épp lapunkban rögzítette, hogy kitartanak az oroszok mellett.

Megjegyzendő, ami a három energiahordozót illeti, Magyarországon kívül mára az összes uniós tagállam a háborús agresszor Oroszország helyett más beszállítóra váltott, de legalábbis világos leválási menetrendet vázolt, szintén nagyfokú megnyugvásról számot adva. Szijjártó Péter a TASZSZ nevű orosz hírügynökségnek azt is bejelentette, hogy az októberi, Orosz Energiahét művésznevű konferencia kedvéért Moszkvába látogat és tárgyal Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettessel is.

Szintén pénteken, Pakson Szijjártó Péter helyettese, Magyar Levente parlamenti államtitkár Alekszej Lihacsovval, a fővállalkozói feladatokat ellátó, orosz állami Roszatom vezérigazgatójával közösen tekintette meg – „baráti” médiagyűrűben – a helyi munkálatokat. Az MTI-tudósítás átadási időpontot nem említ, de az Index címében a termelés kezdetét 8-10 éven (2031-2033-on) belülre, szövegében pedig a következő évtized elejére teszi. (Idén januárban Lantos Csaba energiaügyi miniszter 2032-t valószínűsített.) A látogatásra az adott okot, hogy a két, tervezett, 5-ös és 6-os számú atomblokk közül, előbbi után, a talajvíz 5 méteres szintjéig, utóbbi alatt is megkezdődött a földkitermelés. A két fél szokás szerint a kivitelezések gyorsítását ígérte, nem említve, hogy a beruházás eddig 6-9 éves csúszást szenved, és azt sem, hogy a 23 méteresre tervezett gödör teljes kiásását az Országos Atomenergia Hivatal a talajvízkizárási tervek elégtelensége miatt megtiltotta. Annak az orosz vállalásnak a – gyakorlatilag kizárható – teljesültét, miszerint a kivitelezés 40 százalékát hazai vállalkozókra bíznák, a tudósítások hol tényként, hol célként említik.

Az orosz-magyar közléspolitika szigorú kereteibe a jelek szerint annak rögzítése sem fért bele, hogy a hatóság máig nem fogadta el a tervek úgynevezett frissített előzetes biztonsági jelentését. Ennek híján viszont a nemzetközi szabványok szerint semmiféle, érdemi beruházás, így a munkálatok hivatalos indulásának számító, „első betonöntés” sem kezdhető meg. A tudósításokból valahogy az is kimaradt, hogy Ukrajna lerohanása miatt az Unió többi tagállama a nukleáris ipar terén is épp most szakít meg mindennemű együttműködést Moszkvával.