Ritka alkalom, hogy Magyarország hivatalos lapja, a Magyar Közlöny hazudtolhatja meg Magyarország kormányát (bár mostanában, ahogy a válság mélyül, az amúgy sem túl szoros morális fékek pedig sorra kiengednek, egyre gyakoribb), a következő megjelenésnél azonban megeshet. Elöljáróban azonban egy kérdést kell feltennünk a kedves olvasónak: ha ön lenne a jogalkotó, és az lenne a szándéka, hogy – kizárólag – a kohászatot mentesítse az általa okozott környezeti károk hatósági szankciói alól, mit írna bele az erről szóló jogszabályba? Szerepelne a szövegben valamilyen megfogalmazásban a kohászati szektor, vagy megelégedne azzal a valamivel általánosabb körülírással, hogy „az ügyfél”? Merthogy az Orbán-kormány az utóbbi módon járt el. Azok után, hogy az ázsiai tulajdonú akkumulátorgyárak – nem csak a gödi, hanem például a komáromi is – teleszórták az országot a különféle illegális telephelyeken elegánsan ottfelejtett akkumulátor-hulladékkal, megjelent egy rendelet, amely szerint az ilyesmi, meg ami egyébként a gyárakban folyik (járjon akár súlyos környezet- és egészségkárosítással, netán emberhalállal, ahogyan az a közelmúltban többször meg is történt), bocsánatos bűnnek számít, nem vonhat maga után bírságot vagy üzembezárást, amennyiben „az ügyfél” megegyezik „a környezetvédelmi hatósággal”, esetünkben a Karmelita panorámahotelből kézivezérelt kormányhivatallal.
Amúgy a környezetvédelmi törvény nem ismer ilyen mentességet. Azt írja: „Aki jogszabályban, hatósági határozatban, közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktusban megállapított, közvetlenül vagy közvetve a környezet védelmét szolgáló előírást megszeg, illetve határértéket túllép, a jogsértő magatartás súlyához – így különösen az általa okozott környezetszennyezés, illetőleg környezetkárosítás mértékéhez, időtartamához és ismétlődéséhez – igazodó környezetvédelmi bírságot köteles fizetni.” Köteles, ez van a törvényben, de mit nekünk a törvény, ha Orbán Viktor – most épp az ukrajnai háborúra hivatkozva – rendeletekkel is kormányozhat.
Az energetikai tárca (hogy neki mi köze van az egészhez, az egy újabb jogos kérdés, de ezúttal ne firtassuk) mindenesetre levélben határolódott el a vélelmezett kormányzati szándéktól, mondván: ők csak a kohászatra, és nem az akkuiparra gondoltak, a rendeletet hamarosan helyesbítik. Hogy így lesz-e, nemsokára kiderül. De önmagában még nem leszünk sokkal beljebb, ha a szövegben megjelenik a „kohászat” szó. Ez ugyanis a bevett gyakorlat mostanában, a fentebb említett esetekben is: az akkuhulladékot ledarálják, átcímkézik, és kohászati másodnyersanyagként utaztatják/hasznosítják tovább, eltüntetve egy olyan céghálóban, amelynek a tulajdonosi szálai a környezetvédelmi szaksajtóban megjelentek szerint az Orbán-családig érnek. Igaz ugyan, hogy a fenti átpapírozás is törvényellenes, de mint láttuk, a törvények e tájon nem sokat számítanak.
Egyszóval, ahogy az egyszeri olvasóilevél-szerző írta: „ne prejudikáljunk, várjuk meg, mit hazudnak”, hátha utána okosabbak leszünk.