Jól emlékezhetünk 2015-ből Angela Merkel volt kancellár szállóigévé vált szavaira: „Wir schaffen das!”, vagyis Németország úrrá lesz a menekültválságon. Így is történt, bár a következő évben 700 ezer menedékkérelmet nyújtottak be, a bevándorlók jelentős részét sikerült integrálni a társadalomba, s a német gazdaság még profitált is abból, hogy sok szakképzett munkás érkezett az országba. A szélsőjobboldali AfD népszerűségének növekedése is csak átmeneti jelenség volt. Berlin nem azt az utat követte, hogy hangzatosan nemet mondott a menekültek befogadására, aztán fű alatt ázsiai vendégmunkások garmadáját engedte be.
Mostanra megváltozott a helyzet Németországban, már a kormányzó pártok, köztük a Zöldek sem gondolják úgy, hogy ennyi menekültet képesek lennének felvenni. S még mielőtt valaki azt mondja, lám, Orbán már 2015-ben megelőzte korát, hogy lezárta a menekültek előtt a határokat, emlékeztetnék arra, Németország valóban elképesztő mennyiségű embert fogadott be, ráadásul tavaly 217 ezer, idén pedig az év első nyolc hónapjában több mint 200 ezer menekültkérelmet nyújtottak be a helyi hatóságoknak, s ezek az adatok még nem is foglalják magukban a több mint egymillió ukrán menekültet. A helyi önkormányzatok panaszkodnak, hogy teljesítőképességük határához érkeztek. Markus Söder bajor miniszterelnök felső határban szabná meg a menekültek számát, ez azonban valószínűleg alkotmányba ütközne. Mások szerint ki kell adni a biztonságosnak ítélt országok listáját, így könnyebben lehetne visszatoloncolni a bevándorlókat.
A megoldás a közös uniós szabályozás lenne, ám ennek Magyarország és más közép-európai államok makacsul ellenállnak. Ezzel azonban csak azt érjük el, hogy egyre több nyugati ország állítja majd vissza a határellenőrzést, szakítva a schengeni vívmányokkal.