Egy festő önmagáról készített műve mindig sokat elárul arról, hogyan szeretné látni vagy láttatni magát a művész. Amire számos lehetősége van, hiszen megjelenhet realista, szürrealista, komikus vagy abszurd módon is. Az óbudai Esernyős Galériában rendezett Festő mint modell című tárlaton is számos megoldással találkozhatunk, melyet a 2020-ban alapított Műgyűjtők Klubja rendezett. A falakon nyolc magángyűjteményből ötvenhat művet láthatunk, olyan klasszikusoktól, mint Kádár Béla, Kmetty János és Victor Vasarely, illetve kortárs mesterektől és fiatalabb alkotóktól is.
– A képek válogatásakor nem kizárólag önarcképekben gondolkodtunk. Az elvárásunk az volt, hogy a műveken valamilyen formában, pózban, részletben jelenjen meg a festő – mondta lapunknak Völgyi Miklós műgyűjtő, a tárlat fő szervezője. A képek a harmada a Kovács Nimród Gyűjteményből érkezett, melyben alapból sok önportré szerepel. – Sok évvel ezelőtt, amikor elkezdtem gyűjteni, eleinte biedermeier stílusú képeket vásároltam, melyek közt sok önarckép volt. Idővel aztán csak a portrékra fókuszáltam, és a klasszikusok mellett már kortárs festőktől is vásároltam önarcképeket vagy más festőkről készített műveket – meséli Kovács Nimród műgyűjtő, akit főleg az foglalkoztat, hogy egy művész képein hogyan változik meg a saját magáról alkotott imidzse.
A jelen tárlaton az önportré számos variációját ismerhetjük meg, hisz láthatunk hagyományos, realista módon készített műveket, illetve olyan „tükörképeket”, melyek a valóság torzított képét mutatják meg. A klasszikus ábrázolásra jó példák Czene Márta, Gyémánt László és Verebics Kati képei, melyek a művészt frontálisan, annak legjellemzőbb vonásaival mutatják be, így azokon könnyen felismerhetjük őket. – Az egyik képemen az arcomra egy aktrészletet montíroztam, és azzal játszottam, hogy az arc és a test érzéki vonalai hogyan rímelnek egymásra, míg a másik művemen egy keleties, gyöngyökkel kivarrt, fekete ruhát vizsgálok – mondta Verebics Kati.
Czene Márta szintén valósághűen jelenik meg a Már alszik című képén, melynek bal oldalán magát realista módon ábrázolta, míg jobb oldalán egy fekete alak sziluettjét láthatjuk. – A képpel azt a hétköznapi jelenetet akartam ábrázolni, amikor az anya a gyermekét elaltatja, majd magára hagyja őt. Ez a pillanat számomra szülőként mindig lelkiismeretfurdalással jár, másrészt gyerekként átéltem, milyen érzés egyedül maradni a sötétben – mondta a művész.
Más képeken még a realitás mezején maradunk, a portrék viszont metaforikus jelentést kapnak. Ilyen Verebics Ágnes A fiatalság elvesztése című olajképe, melyen a művész meztelen hátát látjuk, mely előtt a gyerekkorában levágott, hosszú hajtincsét tartja, mint a múlt emlékét. – A másik képemen szintén a saját hajam kap központi szerepet, melyből egy „maszkot” formáztam, és elfedtem vele az arcomat. Csupán az egyik szemem látszik, az utal az emberi mivoltomra – mondta Verebics Ágnes.
Szintén szimbolikus Fehér László Önarckép I. és II. című képpárja, melyek egyikén fotórealista módon jelenik meg a művész, míg a másikon csak fehér kontúrvonalakkal jelöli önmagát, így utalva a létezés illékonyságára. Az Önarckép vízben lebegve című képén is valósághűen ábrázolja magát, de a víztükör szokásos kék vagy zöld színe helyett azt feketén ábrázolja, mintha csak az élet átmenetiségét akarná jelezni.
Bizonyos képek már elszakadnak a valóságtól. Egyes alkotók több alakban mutatják meg magukat – mint Gallai Judit Ágnes vagy Metzing Eszter –, mások szürreális terekbe kerülnek – mint Bukta Imre –, egyes művészek pedig teljesen átalakulnak – feLugossy László csurgó festékből kialakuló testként jelenik meg. Az Önarckép anyaként című képen Fajgerné Dudás Andrea Júlia pedig hétkezű, meztelen nőként látható, aki egyszerre fest, főz, szoptat, mellszívót használ, illetve gépeli a doktori dolgozatát, melyet a képzőművésznők konyhai tevékenységet ábrázoló alkotásaiból írt 1850-től napjainkig – a képen az alkotó lába alatt is egy rakás szakkönyvet láthatunk, melyek közt több feminista alapmű szerepel. – A képen bemutatom, hogy mennyi feladatom van egy nap, hisz egyszerre kell megfelelnem az anyai, a festői és a kutatói szerepemnek – mondta Fajgerné, majd hozzátette: – A telt testemet pedig meztelenül ábrázolom, mert elégedett vagyok vele, persze, tudom, hogy ez ellene megy a társadalom és a média által elfogadott női ideálnak. De én azért is szépnek tartom.
Infó
Festő mint modell – Válogatás a Műgyűjtők Klubjának gyűjteményeiből. Esernyős Galéria (Budapest, III. kerület, Fő tér 2.). Megtekinthető november 2-ig.
